Sport

Egy rendkívül kemény hét utolsó mozzanatára készülődtek pénteken a DFC labdarúgói, hiszen a keddi Ferencváros elleni - hasábjainkon szintén megénekelt - mérkőzés után, a bajnok MTK ellen kellett helytállnia a fiatalokkal teletűzdelt együttesnek. Ráadásul úgy, hogy sérülések miatt ezúttal sem állt a teljes csapat Lengyel Ferenc rendelkezésére. Hiányzott többek közt Deli, Vaskó, Csehi, Nyúl - ők négyen egyaránt kezdőként léphettek volna pályára -, ezzel együtt már a meccs kezdetekor érezhető volt, hogy jóval bátrabban játszanak a mieink, mint tették azt a Fradi ellen. Egy momentum nem változott a zöld-fehérek elleni meccshez képest, és az a játékvezetők tevékenysége. Az 5. percben a Kispesttől a héten kék-fehérré avanzsáló Torghelle köszönt be Bertalan kapujába méretes lesről, s akkor egy kicsit megijedtünk, hogy akár súlyos zakó is lehet a vége.
    Szerencsére a gyors bekapott góltól sem zavarodtak meg Zsókék, akik láthatóan nem tisztelték ellenfelüket, agresszívan, keményen játszottak, aminél azért láthatóan kevesebbet vártak Egervári Sándor tanítványai. Hibák azonban még mindig akadtak a mieink védelmében, s Torghelle egy szép egyéni alakítás után bő fél óra elteltével kettőre növelte az MTK előnyét. Hogy azért egy kicsit jobb kedvvel vonulhassunk pihenőre, arról Papp gondoskodott, aki Végh kapus hibáját kihasználva, a félidő utolsó percében szépített.
    A második játékrészben hamar tovább növelte előnyét az MTK. Silva húzta meg a labdát a baloldalon, és a brazil csatárt csak szabálytalanul sikerült szerelni, s mivel ezt a büntetőterületen belül tettük, nem maradt el a jogos tizenegyes, amit Zavadszky rúgott a jobb alsóba (3-1). Az újabb gól és az egymást érő dunaújvárosi cserék után, ha lehet, még elszántabban küzdöttek a mieink, s bizony a játékszer egyre többet tűnt fel az MTK kapuja előtt. A játékvezető azonban még véletlenül sem szeretett volna meglepetést, így befújt egy olyan büntetőt az MTK-nak, melyet még a kék-fehérek is megmosolyogtak, de ha már megkapták, hát nem hibázták el (újra Torghelle volt eredményes). A záró húsz percben aztán csak azt figyelhettük, hogy néha bizony eldugták a mieink a játékszert a kék-fehérek elől, s ha a csereként beállt Tóth "Janika" egy kicsit jobban rúgja a ziccereit, akár két gólt is szerezhettünk volna. Nem szereztünk, mert a csereként beállt Erdélyi kétszer is bravúrral mentette meg kapuját a góltól, így maradt a 4-1, ami a játékosok és a DO helyszíni szakreferense véleménye szerint is lehetett volna sokkal szorosabb.
    Ha az eredménnyel nem is, de a mutatott játékkal azért elégedett volt Lengyel Ferenc: a DFC trénere a találkozó után elmondta, annak nagyon örült, hogy egyre több olyan elemet lát viszont a csapat játékában, amelyet a héten gyakoroltak. S valóban, aki meccsről meccsre figyeli a játékosok teljesítményét, az nem mehet el szó nélkül a fejlődés mellett sem. Mi sem tesszük, s egyre optimistábban várjuk a jövő hét szerdai, Videoton elleni edzőmeccset - amelyen végre a dunaújvárosi stadionban mutatkozhatnak be a DFC labdarúgói.