Sport

Remek futballdélutánra volt kilátás ma az újvárosi stadionban, ahol délután három órától a magyar junior válogatott, a csoportjának utolsó helyén álló bolgár nemzeti tizenegyet fogadta, majd öttől a Slant/Fin DFC labdarúgóin volt a sor, akik az MTK elleni edzőmeccsen is bizonyíthatták, hogy nem véletlen remek bajnoki kezdésük.
   
    Felemás kezdés, szebb folytatás
   
    A junior csapat meccsére, a jó idő ellenére is csak úgy ezren lehettek kíváncsiak, ám akik ezt a találkozót választották az első félidőben, inkább csak bosszankodhattak a mieink játékán. Róth Antal gárdája ugyanis rendkívül pontatlanul futballozott az első negyvenöt percben, csak fellángolásaik voltak a fiúknak, igaz, az egyik ilyen után már a 20. percben megszerezhettük volna a vezetést.
    A második játékrész elején aztán úgy tűnt, hogy gyorsan döntésre akarja vinni az ügyet a magyar csapat: sorra alakította ki a helyzeteket a bolgár kapu előtt együttesünk, s tíz perc játék után ez meg is hozta az eredményét. Vadócz tizenhat méterről leadott lövése a kapufáról pont Magasföldi elé pattant, aki hét méterről a vetődő kapus mellett a kapu jobb oldalába fejelt (1-0).
    A folytatásban egyértelműen kontrákra rendezkedett be a magyar csapat, s ebből több lehetősége is akadt, igaz, a vendégek előtt is volt helyzet bőven, de újabb gól már nem született - ebben viszont némi szerepe volt a portugál játékvezetőnek, aki két bolgár büntetőt is elfelejtett befújni.
    A győzelemmel válogatottunk csoportjának második helyére ugrott, míg a bolgárok maradtak sereghajtók.
   
    Biztató játék - biztos győzelemmel
   
    Az "előmeccs" után jöhetett folytatás, méghozzá a tavaszi szezont csodálatosan - két győzelemmel - kezdő Slant/Fin DFC és az NB1-ben ötödik helyen álló MTK csapatai között. A felkészülési meccs első félideje inkább a fővárosiak fölényével telt, ám Füzi zúgó kapufáján kívül nem igazán sikerült komoly helyzetet kialakítaniuk a hazai kapu előtt. Sajnos a mieink még kapufáig sem jutottak, így a félidei szünetben joggal bosszankodott, s kért valamivel pontosabb játékot együttesétől Szepessy László vezetőedző.
    Akárcsak a válogatott meccsen, ezúttal is a második játékrész hozta az igazi izgalmakat, mert ekkor már csapatunk is jóval agresszívabban játszott, s többször is komolyan veszélyeztette a kék-fehérek kapuját.
    Igaz, ekkor már Garami József sem a legjobb összetételben játszatta csapatát, ám az mindent elmond a fővárosiak győzelmi szándékáról, hogy legjobbjukat, Illés Bélát a meccs végéig pályán tartotta a vendégek szakvezetője. Ez sem zavarta azonban a mieinket abban, hogy a 70. percben egy mintaszerű támadás végén megszerezzék a vezetést: Kocsis remekül futott el a jobboldalon, az alapvonaltól ívelt a kapu elé, s ugyan a játékszer még elszállt a fejelni készülő Junior feje mellett, ám a hosszú oldalon érkező Báló kapásból a jobb alsóba vágta azt (1-0).
    A hátralévő időben - tavaszi jó szokása szerint - kontrákra állt vissza együttesünk, s ha Szepessyék egy picivel határozottabbak a kapu előtt, akár még két-három gólt nyugodtan berámolhattak volna az MTK kapujába.
    Igaz, a vendégek előtt is akadt néhány komoly lehetőség, de akárcsak a mieink, ők is elpuskázták azokat, így maradt az egygólos hazai siker. Az eredmény mellett pedig a játék is mindenképpen biztató - a kétkedők is választ találhattak arra, hogyan és miért kezdte két szép sikerrel a tavaszi szezont a DFC.