Kultúra

Merész, íves, ragyogó hangzás Nem túl illő, tudom, hadd kezdjem mégis egy mea culpával: a Viadana Kamarakórus sorozatnyitó - és egyben hagyományos - adventi koncertjéről már rég be kellett volna számolni e hasábokon.
   
    Igényes programot profin
   
    Nem mentség, csak magyarázat, hogy csakis az itt nem részletezendő munkaügyi megcsúszások okozták a késlekedést, amiért ezúton is bocsánat, rohanunk, ilyen az élet, pláne így ünnepek előtt.
    Merthogy a koncert, szóval, ne habozzunk, csodálatos volt, ezért illett volna előbb.
    Kimunkált előadásmóddal és roppant igényesen, az együttes lehetséges teljesítményét maximálisan kihasználó, a kórustagok képességeire száz százalékosan - és sosem százegy, ez benne a szép - építő összeállítással lepte meg immár nem kevés lelkes hívét a közelmúltban a Viadana. Az adventi koncert mindig kitüntetett esemény az együttes életében, évekre visszakereshető a műsor, így érzékelhető a fejlődés, az ív, a program, az út, amit a kamarakórus tagjai közösen járnak be - és amire szívesen invitálják a komolyzene szerelmes kalandorait.
    Lássunk néhány mérföldkövet: egy Viadana-koncerten - és nem volt ez másképp az evangélikus templom ünnepi sorozatnyitóján rendezett hangversenyen sem - korszakok és stílusok, műfajok és irányzatok adnak randevút egymásnak. A koncert - építmény, ahol szépen és gonddal csiszolt alapkő lehet egy közismert Kodály-remeklés (Adventi ének), de második pillérként rögtön oda húzzák szintén Kodálytól az Első áldozás című, sokkal ritkábban hallható darabot, hadd csodáljuk azt is. A folytatásban évszázados dallamok csendülnek - szép a szólamok biztonsága, egyensúlya, és jó hallani, hogy az együttes tagfelvételi kísérletei milyen szépen sikerültek, az új Viadana-szereplők mennyire hatékonyan simulnak a nagy egészbe -, előbb két leheletfinom tónusban tolmácsolt tétel Lotti Missa Brevis-éből, majd gyönyörű ívek Victoria Ave Maria című szerzeményéből.
   
    Csúcshódítás-kísérlet
   
    Merész, de eredményes kísérlet, hogy Kurucz Gergely karnagy mer nem kizárólag a nagy klasszikusokhoz nyúlni: a Palestrina- és Monteverdi-kortárs Hassler ünnephez illő darabja - Angelus ad pastores ait -számomra az est egyik meghatározó csúcspontja volt, pedig, ugyebár, a szerzőt kismesterként szokás számontartani (mondjuk a XVI. században kismesternek lenni a fent említett mágusok árnyékában nem jelentett feltétlen gyengeséget - sőt). És ha már csúcspont: Tillai Aurél Ave Maria című darabjának - egészen friss keltezésű, varázslatos finomsággal áradó - dallamai után következett a másik revelatív erejű szerzemény: Kocsár Miklós Hálog hasadj meg című darabjának archaikus nyelve és a mű drámai, merészen disszonáns dallamai különleges feszültséget teremtenek és tartanak fenn végig. Kegyetlen, küzdelmes, vérlázítóan és boldogítóan szép szerzemény - gyönyörű, biztos, ihletett-szép előadásban.
    Akinek még ez is kevés: kortárs olasz szerző Magnus dei című műve is felcsendül (a darab hazai ősbemutatója a Viadana nevéhez fűződik, még ennyit a merészségről), a vége pedig - szintén kitűnő szerkesztésről tanúskodó momentum - két karácsonyi dal.
    A záró Bárdos-darab - Karácsonyi bölcsődal - után percekig zúg a vastaps az evangélikus templomban, három ráadást követel ki a nagyérdemű.
    Van is ok örülni: sikeres csúcshódítás-kísérlet tanúi voltunk, köszönet érte.
   
    (Újabb adventi koncertre várják az érdeklődőket ma este is az evangélikus templomban: ezúttal a Dunaújvárosi Vegyeskar - Horváth Péter vezényletével -, valamint a Dunaújvárosi Főiskola Nőikara mutatkozik be, az utóbbi együttest Könyves Ágnes dirigálja majd. Az ünnepi hangverseny hat órakor kezdődik - nézzék, hallgassák meg!)