Kultúra

Ki a fényből Kezdjük a tényanyaggal: mint az már honlapunk hasábjain megjelent, a Finita la Commedia társulata nyerte a december végén rendezett I. Monotánc Fesztivált. A díjátadóra a napokban, pontosabban hétfőn este várták a nagyérdeműt a Bartók kamaratermében.
   
    Gesztus - duplán
   
    Azt persze tudta mindenki, hogy ezúttal nem úgy lesz, hogy kihívják a győztest, kézrázás, pezsgő, csóközön, hazaballagás: a fesztiválszervezők egyik ötlete, hogy a fesztiváldíjat elnyert társulat még egyszer, a díjkiosztó előtt is bemutatkozhat a dunaújvárosi közönségnek, több szempontból dicséretes. Az egyik, hogy így azok is láthatják a díjazott csapatot, akik december végén már pezsgőbe mártogatott bejglit vacsoráltak halászlével – az csak a ráadás ráadása, hogy a díjazási szisztémából fakadóan a díjazott gárda egyben a fesztiválközönségnek leginkább tetsző produkcióval előrukkoló csapat.
    A másik, hogy így a díjazott előadónak teremtenek még egy lehetőséget a bemutatkozásra - bizonyítsa, követeli a szervezői gesztus, nem egy véletlen kiugrás, jól kifogott nap eredménye a medállal ékített ezüstlánc.
   
    Valami más
   
    És Fehér Ferenc jött, láttuk, győzött - újra. A kairói táncfesztivál előadói díja után a Teheránban rendezett monstre megméretés fesztiváldíját érdemelt produkciót hozta, és itt megint kötelező beszúrnunk egyet s mást. Mint írtuk, a Fadjr - Élet - Nemzetközi Színházi Fesztiválon aratott kirobbanó sikert a Finita la Commedia, a miheztartás végett két további adat: a fesztivál nyolc napján mintegy száz produkció méretett meg; volt nap, hogy a Finita társulata – vagyis Fehér Ferenc – nyolc előadáson mutatkozott be.
   
Be a fénybe! És most újra meggyőződhettünk, micsoda előadói – és alkotói, közösségi – teljesítmény vezetett a sikerhez: a kétrészes táncműsor első felében bemutatott Medusa Piercing eszelős és extatikus látomás arról, ami most van, zaklatott és felzaklató vízió, totális színház. A főhős/médium a parkettre vetített képek között kalandozva testbeszéli el szavakba nehezen, egészen pontosan sehogy sem foglalható történetét – O. Caruso (Juhász Anikó) koreográfus-rendező és a The Corporation vizuális műhely tűpontos munkája, a történet hátterében dübörgő zene teszi teljessé az élményt, amit Fehér Ferenc játéka, színpadi jelenléte nyújt.
    Másképp és máshogyan hat, a "Medusa..." után talán kicsit tompábban, kevéssé sokkolóan a dunaújvárosi fesztivál programjában bemutatott (mi több, abban a programban fesztiváldíjat érdemelt) Exit - Kaspar variációk című darab, de a leépüléstörténeti summázat is vastapsot érdemelt a kamaraterem publikumától.
   
    Köszönték szépen
   
    A legvége persze ünnep, házigazdaként Énekes István, a Monotánc Fesztivál művészeti vezetője, valamint Szögi Csaba, a vendéglátó Dunaújvárosi Bartók Táncszínház művészeti igazgatója köszönti a köszöntendőket.
Szelíd mosoly a végén Színpadra szólítják Fehér mellett a Finita alkotóközösségének koreográfus-rendezőjét, O. Caruso meg szépen megköszöni a csapat nevében az elismerést, köszönetet mond a szervezőknek bemutatja a produkcióban közreműködőket.
    Fehér táncosként - nem teltek el percek, hogy tapasztalhattuk, az élmény még erős - hipergalaktikus erőket varázsol a színpadra, de nem a szavak embere, hogy egészen finoman mondjuk: mindössze két , igaz, két fontos mondattal szerepel az ünnepségen ("Köszönöm szépen. Jó itt, ez az igazság."), majd a háttérbe húzódva mosolyog.
    A közönségzsűriből sorsolt szerencsés, Németh Irma is átveszi a következő fesztivál zsűritagságát garantáló bérletet - a történet nem ér véget a díjátadóval, az esemény egy új felvonás kezdete. A Medusa Piercing kötelező darab - aki nem látta, de képet akar alkotni a színpadi történések erejéről, annak a Finita weblapját javallom: a sokkoló vizuális és hangélményeket ott sem gyűszűvel mérik.