Kultúra

Hősi pályát futottak már (Fotó: DO-archív) Kezdjük a végén: Zenés izmozások Zajokkal és Zörejekkel, itt van, megjött, elkészült és máris akcióba lendül a DO lemezajánló zenés, képes, überbulista gyűjteménye: a ZiZZ. Tessék örvendezni, mi sem teszünk mást.

Zenére fel

A terveink szerint hetente többször jelentkező kollekció gazdája S@ti, aki ugyan csak művésznéven kíván megnyilatkozni e hasábokon, de ha hiszik, ha sem, élő személy, és a munkakapcsolat kezdete óta zsinórban küldi a lemezajánlókat, már most van a szerveren egy raklappal, mindjárt kezdjük is nyomatni.
De előtte jöjjön az ígért felhívás: mivel a DO határozott szándéka, hogy ne csak a távoli tájak legjobb muzsikáiból válogasson, itt és most kérünk minden helyi zenekart, feltörekvő titánt és életunt rockert, befutott sztárt és nagyravágyó kalandort, küldje el a témáit, zenéit, híreit, lemezeit, kísérleteit – nekünk.
Műfaji határok nélkül várunk mindent, ami zene; és mindenkit, aki zenét csinál, jöhetnek a garázssor hősei éppen úgy, mint az elektronikus tánczenékkel kacérkodó új undokok: honlapunk szerkesztőségi e-mail címére lehet nyomatni a híreket, bulikat, koncerteket, amiket mi majd jól felszerkesztünk ide, a hazai rajongótábor legnagyobb örömére.
Pörögjünk együtt, legyen a ZiZZ egy nagy közös kísérlet – a többit meglátjuk, a Quimby zenekar se a Sziget nagyszínpadán kezdte.
A szó innen S@tié – Storm Coming, hogy stílben maradjunk…

Gnals Barkley: St. Elsewhere

A rendszeresen rádióhallgatóknak biztosan feltűnt már a Gnarls Barkley Crazy című felvétele, amely tavaly szokatlan hőstettet hajtott végre: kilenc hétig tartózkodott a brit sikerlista élén.
Ősrobbanás A Crazy sikerének titkát némi fejtörés után abban leljük, hogy a szerzemény szakít a mai tömeggyártott számok jellegtelen ritmus- és dallamvilágával, helyette valami egészen újszerűt hoz létre.
A St. Elsewhere albumon azonban nem ez az egyetlen olyan munka, amely említést érdemel. Ami, tegyük a kezünket a mélynyomóra, jelentős meglepetés: a Gnarls Barkley két alapembere a producer-dj Danger Mouse és a rapper Cee-Lo, a lemez a két előadó kollaborációjának első eredménye, mégis egy teljesen kiforrott, ízig-vérig átgondolt, laza, ráadásul stílusos és merészen szokatlan egyveleget kapunk.
De menünk sorban – lássuk rögtön a tracklistát:

1.Go-Go Gadget Gospel
2.Crazy
3.St. Elsewhere
4.Gone Daddy Gone
5.Smiley Faces
6.The Boogie Monster
7.Feng Shui
8.Just a Thought
9.Transformer
10.Who Cares?
11.Online
12.Necromancer
13.Storm Coming
14.The Last Time

A zenei kirándulást az R&B, elektronikus zene, valamint néhol a rap területére a játékos Go-Go-Gadget Gospellel kezdjük: nem aprózzák az előadók, rögtön beránt a muzsika, aztán a sodrás egy percet nem veszít lendületéből. Egy merő poén például a The Boogie Monster című szám, játékos bohóckodás a stílussal, mégis elképesztően szórakoztató hallgatni, de vigyázat: egy idő után könnyen azon kapjuk magunkat, hogy dudorásszuk.
Játékos kísérlet a Gone Daddy Gone is, itt-ott már-már gagyiba hajlik, de még éppen megáll a szakadék szélén. A címadó St. Elsewhere még majdhogynem a leglassabb és legálmosabb az összes közül, de a hangulata leírhatatlan, csakúgy, mint a konvencionálistól igencsak eltérő ritmusokkal operáló Storm Coming, amely hangulatában valóban hasonló egy viharhoz.
A klipjében Dennis Hoppert és Dean Stockwellt is szerepeltető Smiley Faces garantáltan mosolyt csal arcunkra, a Transformer pedig elképesztően rövid idő alatt elképesztően sok energiát képes adni – ajánlott például egy nehéz nap kezdetén reggel ezzel indítani! Említést érdemel még a Just a Thought is: egészen különleges tempójával hamar rácáfol címére – bizony, itt pont kitaláltak mindent.
Aki valami újra és egyedire kíváncsi, semmiképp ne hagyja ki a St. Elsewhere-t, de szívem szerint mindenkinek ajánlanám az albumot: az ember mindenképpen gazdagabb lesz, ha végighallgatja mind a tizennégy remekbeszabott felvételt.