Kultúra

Valaki figyel Folytatódik a város "szocreál tradícióját" feldolgozó kiállítás-sorozat az Intercisa Múzeumban. A Weiner Tibor születésének centenáriumára időzített jubileumi tárlat és a Nők Sztálinvárosban című, remekbe szabott anyag után a magyar iparvárosok születéséről tanúskodó gyűjtemény érkezik az intézménybe.
   
    Kapacitásnövelés
   
    Az Indusztria gyermekei című kiállítást az 1956-os Intézet Közalapítvány, a Dunaújváros Ifjúságáért Közalapítvány és a kiállításnak otthont adó Intercisa Múzeum együttműködése révén láthatja a dunaújvárosi közönség, a tárlat megnyitója ma délután fél ötkor kezdődik az Intercisa Múzeumban. A kiállítást, amelynek anyagát először a százhalombattai "Matrica" Múzeumban mutatták be Germuska Pál PhD intézeti titkár, a téma neves kutatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe (a tárlat anyagához kapcsolódó előadásra május 16-án délután négytől szintén ő tart előadást).
    A bemutatóhoz kapcsolódó anyag szerint a következő lexikon-szócikk szólhatna a tárlat névadójáról: "Indusztria az ipar, az iparosítás istennője a XX. századi mitológiában, a tervezők és mérnökök patrónusa. Attribútuma a gyárkémény. Kultusza Európában 1945 után erősödött meg, legnagyobb hatást az 1950–60-as években fejtette ki."
    Az iparosítás – és az iparosítás ideológiailag megtámogatott kultusza – különösen fontos szerepet játszott az 1945 után szovjet uralom alá került kelet-közép-európai országokban: öt-tíz év alatt óriási nehézipari kapacitásokat építettek ki – akár minden más nemzetgazdasági ág súlyos elhanyagolásának árán. A kohászat, a szénbányászat, majd az 1960-as évektől a nehézvegyipar mindegyik szocialista országban "vezető ágazat" maradt egészen a rendszer 1989–90-es összeomlásáig.
    A kiemelt ipari fejlesztések nyomában új városok nőttek ki a földből, és új lendületet kapott több hazai hagyományos iparváros építése is, állapítja meg a tárlathoz mellékelt összegzés: tucatnyi magyar település született és nőtt nagyra az iparosodás-iparosítás gyermekeként. Ajka, Dunaújváros (Sztálinváros), Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros (Leninváros) és Várpalota ekként lépett a hazai városok sorába.
Iparfejlődési együttható Fejlődésük, épülésük-szépülésük, majd hanyatlásuk és újraéledésük egyaránt az ipar függvénye volt és maradt mindmáig.
   
    Közös sorsok, közös gondok
   
    A városcsoportra, annak közös tulajdonságaira és problémáira legutóbb Germuska Pál Indusztria bűvöletében – a fejlesztéspolitika és a szocialista városok című könyvében hívta fel a figyelmet. Ebben eddig javarészt publikálatlan levéltári és statisztikai források feldolgozásával, hazai és külföldi szakmunkák felhasználásával igyekezett meghatározni e várostípus jellegzetességeit, bemutatni a hazai iparfejlődés, iparosítás és urbanizáció összefüggéseit, számszerűsíteni a nehézipar és a hozzá kapcsolódó városok fejlesztésének negyven évnyi költségeit, emellett jellemezni a hazai iparvárosok térszerkezetét.
    Dunaújváros 2001-ben, Oroszlány, Kazincbarcika és Komló 2004-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 50. évfordulóját, Százhalombatta 2005-ben volt 35 éve városi jogállású, állt a DO-hoz eljuttatott tájékoztatóban. Mindez a kiállítás szervezői szerint kellő távlatot és alkalmat nyújt a visszatekintésre: honnan indultak, hogyan fejlődtek, mivé lettek e települések.
    A fotókiállítás célja, hogy az eddigieknél reálisabb képet fessen a magyar ipar fellegvárairól. A kiállítás – közel húsz magán- és közgyűjteményből összegyűjtött – fényképei a Sztálin Vasmű alapkőletételétől az Ózdi Kohászati Üzemek bontásáig idézik fel a szocialista városok létrehozásának, virágzásának és hanyatlásának, illetve átalakulásának korszakát.
    A kiállítás egyszerre kívánja megjeleníteni a hivatalos propaganda szocialista városokkal kapcsolatos toposzait ("munkásosztály fellegvára", "kamaszváros", "fiatalok városa"), illetve felvillantani e városok valódi, hétköznapi életének pillanatait: a kezdeti nehézségeket, az 1960-as évek nagy fejlesztéseit, valamint az 1970–80-as évek építészeti és kulturális eredményeit.
    A mintegy hatvan fotóból álló kollekciót első alkalommal bemutató Százhalombattán a tárlathoz tanácskozás kapcsolódott, amelyen részt vettek a fent említett tizenegy település képviselői és/vagy múzeumi szakemberei: itt született az a megállapodás, amely szerint egy vándorkiállítás során 2009-ig az összes "érintett helyen" bemutatják a kollekciót.
    Hát megérkezett: kedvenceink (a várostörténeti monográfia és fotóalbum, valamint "htomi" webes várostörténeti gyűjteménye mellett) fontos darab a múltból – ki ne hagyják!