Hírek

Történelmi leplezetlen büszkeség Nem kérdés, történelmi (és kánikulai) nap virradt ránk ma: a dunaújvárosi híd elődjének makettjét már e sorok írója kiskorában is mutogatták, az pedig harminc év a barátoknak is, nem több, de nem is kevesebb. És ma: kész, felavatják, bár az írásmód tekintetében még van egy-két kérdőjel. Legalábbis a hivatalos hídavatási ceremónián tapasztaltak szerint (és, utólagos közbeszúrás, esetünkben is).
   
    Ünnep a javából
   
    A híd kapcsán már minden megírhatót megírt a DO, méretek, terhelhetőség, hordógurítás, nem is részletezem most, a szorgalmasabbak majd jól visszaolvasnak, legyen elég annyi, hogy a több tekintetben is világelső Pentele híd (első közlésünkkel szemben, köszönet a drága olvasók figyelmeztetéséért, a külön írt változat a helyes!) tegnap, a nem hivatalos hídavatási népünnepélyen produkált egy könnyű személyi sérüléses balesetet.
    Az immár hagyományos kötélhúzó verseny résztvevői buzdultak annyira neki, hogy az egyik jelentős rántás produkálta az ilyes erőpróbákon már ismert – korábban hasábjainkon is felemlegetett – hámsérüléseket. Ezt az apró botlást persze a tegnapi dzsembori résztvevőinek többsége is feledte már – nem is szólva a mai ünnepség hivatalosságairól, akik közül többen szűkre szabott kordon közé szorítva nézhették a fotósok és operatőrök emelvényén elhelyezkedők ülepét, miközben a hangszóróból a Himnusz hangjai után előbb dr. Kálmán András polgármester mondott köszöntőt az érintett települések – vagyis Dunavecse, Apostag, Kisapostag és Dunaújváros – elöljáróinak képviseletében. Pedig érdemes volt előrefurakodni: a már említett helyesírási probléma mellett például (meglehetősen stílszerűtlenül) egy fehér és fekete lufikból gründolt hidacska emelte éteri magasságba a látványvilágot, miközben a lábfetisiszta fotográfusok Gyurcsány Ferenc miniszterelnök cipőjének fényeiről is készíthettek néhány sikerült kockát.
    A dunaújvárosi polgármester a Pentele híd tervezőinek és kivitelezőinek mondott köszönetet, gondolatfutamát az eredeti "a híd a jövőbe vezet" szentencia sem szakította meg, mint felemlítette, a kelet-nyugati tengely fontos állomása lesz az elkészült mű, amely nemcsak az említett településeknek és a régiónak fontos, de Magyarországnak is. Dr. Kálmán András az "Éljen a szomszéd tehene is!" gondolattal zárta beszédét.
    Következhetett a meglehetősen bonyodalmas átadás-átvételi procedúra, amely során előbb a kivitelező konzorcium képviseletében Tímár Gyula Vegyépszer-vezér jelentett a híd elkészültéről (és emelte ki sokadszor a csapatmunka fontosságát), majd Reményik Kálmán, a szép új nevet kapott Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. első embere – vagyis a beruházó képviselője – mondott egy mondatot, végül az üzemeltető képviseletében Nagy Attila kívánt baleset- és bliccelésmentes közlekedést a Pentele hídon. (Utólagos közbeszúrás az egyik hozzászólás nyomán: a híd gyalogosoknak, kerékpárosoknak és a személyforgalom résztvevőinek lesz ingyenes - a korábbi, hasábjainkon is megjelent ígéretekkel paralel -, a teherforgalom és a buszközlekedés számára fizetős autópályaszakaszként üzemel.)
   
    "Van ok büszkének lenni"
   
    Mielőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt szólította volna mikrofonhoz a sors, hallhattuk a híddal kapcsolatos legfontosabb – kivétel nélkül büszkeségre okot adó – jellemzőket: az 1680 méteres Pentele a Mi Hazánk leghosszabb hídja, a 308 méteres mederhíd világelső kategóriájában (kosárfüles vonógerendás), és az összesen 8500 tonnás központi elem beúsztatása is párját ritkító szakmai bravúr volt.
Történelmi szalag, olló "Van ok büszkének lenni", erősített a fenti infócsomagra köszöntőjében Gyurcsány Ferenc: a miniszterelnök a szokásos – lényegében témafüggetlen – politikai programbeszéd (központban az egészségügy, az oktatás és az igazgatás megújítása) és a történelmi lépték szentenciózus hangsúlyozása ("Az eredmény kárpótol minket az erőfeszítésekért!") mellett az ötvennégy milliárd forintos beruházás kapcsán tett egy gesztust a jelenlegi ellenzéknek is – mint felemlítette, kormányokon, hídtervezőkön átívelő mű valósult meg mára, amelyért köszönet illet minden közreműködőt.
    És tényleg.
    Szintén a büszkeség húrjait pengette díszbeszédében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2006-os innovációs díját kiérdemelt beruházás kapcsán Kóka János. A szakminiszter a Közép-Dunántúl és a Dél-Alföld közvetlen kapcsolata mellett a már említett kelet-nyugati "átjáró" – konkrétan: Nyugat-Európa és Erdély – kontaktusának erősítését reméli a Pentele hídtól, amely az ipari centrumok együttműködésének meghatározó pillére is lehet. A diplomatikus – és korrekten rövidre szabott – köszöntők után a román közlekedési tárca képviselője adta át a szakminiszter levelét Kóka Jánosnak, majd következhetett a két legjobban fotózható pillanat: a híd táblájának leleplezése (érdekes, hogy itt a "Pentele-híd" írásmód olvasható), majd az ünnepi szalagátvágás, amely után percekkel a szemfüles DO már a történelmi szalagdarabról és történelmi ollóról is készít egy fotót.
    Hogy aztán két perc múlva az általánossá váló tülekedésben a híd történelmének első forgalmi dugóját is megörökíthesse.
    Dagadó kebellel.
   
    Elsők még
   
    És ha már az úttörőknél, uppsz, félreérthető talán, az avantgárdoknál tartunk, következzen még néhány elsőség az úttörő dugó után. Az első buszok – egymás után rögvest kettő is! – szintén pár perccel a hídavatás után húztak át a gyönyörű műremek kosárfüle alatt, az első autóstoppos, akit felvettek a dunaújvárosi hídon, Mulder kolléga, honlapunk alkalmi bedolgozója volt. Láttuk elhaladni az első motorosrendőrt – majd visszarobogott, a fegyelem érzékelhető lazulását köldökig kigombolt felső jelezte, majd mindezek után újra elhúzott (egy másik?), de olyan sebességgel, hogy már a felismerés is bizonytalan.
    Gyalogos sétán során összesen három HID-részlettel bíró forgalmi rendszámú kocsit szemrevételeztünk, magunk is majdnem elkövettünk egy kihágást, amely a nálunk lévő pillepalack eldobásában testesült volna, ha nem szólal meg bennünk a magmamélybe temetett környezettudatos polgár, végül következzék az első anyagi káros baleset híre, csak itt, csak most, csak önöknek: a sértett Balogh Tamás, médiapartnerünk, az El-Do Rádió programigazgatója, akinek kocsijába úgy pattant egy (ál)szlovák tényező bömöse, hogy még órák múlva is olvasható volt az (ál)szlovák rendszám.
Történelmi fröccspénz Hiába, a híd gyönyörű, (ál)szlovák adókikerülő ismeretlen ismerősünk pedig megcsodálta a maga módján – egészen a csattanásig tátotta a száját.
   
    One man show a vége
   
    Mindeközben Gyurcsány Ferenc népes kormány-, valamint kivitelezői és VIP-vendégi delegáció élén a Dunaferr Sportcsarnokban rendezett ünnepi fogadáson mártotta – élénk fantáziánk szerint – kaviáros tormába a lazacszeletbe tekert szarvasgombás libamájszeletet, hogy aztán (immár újra a tények szürke mezejére térve) a Bartókba hajtasson, ahol az MSZP helyi szervezete díszvendégeként úgynevezett fórumon lépjen közönség elé a színházterembe.
    Igen, úgynevezett: a fórum kifejezés ugyanis nyílt párbeszédet, vitát, eszmék ütköztetését is takarja homályos történelmi ismereteim szerint – itt pedig erről szó sem volt. A miniszterelnök-pártelnök a reformok fontosságát hangsúlyozva erősített az "egy a tábor" ősi jelszaván, olykor érzékletes (helyenként kitűnő) fordulatokkal, másutt valóságos one man show-t varázsolva a színházterembe. Az egyik percben a közös jogok és közös felelősség éteri magasságaiban szárnyaló mondandó – amelyben visszaköszönt a kora délutáni díszbeszédből "az eredmény ad okot és értelmet az erőfeszítéseknek" momentum –, a baloldali szavazóbázis hűségéről vallott (a jelenlegi közvéleménykutatási adatok fényében, hmm, khhmm, az igazság királyvizének próbáját csak ímmel-ámmal álló) mondatok után az eredmények hangoztatása következett, hogy aztán a "visszaveszünk a fröccspénzből ötszáz forintot, papa" példánál a tudósító letegye a tollat, és meredten maga elé bámulva, csak magának súgja: na, ezt már ne.
    S lőn: az első órát így – és olykor még ígyebben – végigparádézó miniszterelnök szavai után vitának nyilvánosan nem volt helye (bár korábban az állami működés transzparenciájáról is esett pár keresetlen szó), hiszen a "fórum" folytatása nem volt sajtónyilvános. Udvarias, de határozott felkérésre húztunk kifelé ezerrel, miközben odabent a meghívott (ööö, nem árpádsávos zászlókba burkolózó) vendégsereg vidáman fórumozott tovább. Biztos a fröccspénzről.
    Egyébként meg szinte percre pontosan akkor (hatkor), amikor a hivatalos előrejelzések/tervek szerint immár a közlekedők is birtokba vehették a - még leírni is csodaszép - hidunkat.