Sport

Borsos Tika kettőig jutott! A győzelem, mi több, a nagyarányú diadal reményében várta a Dab.Docler gárdája a MOL Liga sereghajtója, a Brassó csapatát a Dunaújvárosi Jégcsarnokban: ráadásul nem is csak ez az egy ok volt arra, hogy sokan felkerekedjenek meccset nézni.
   
   Vonzerő és bágyadtság
   
   A mai ligameccs ugyanis az Ifjúsági Hétvége záróakkordja is volt egyben, diákigazolvánnyal ingyen láthatta bárki a masszív fölénnyel és közönségszórakoztató játékkal kecsegtető csatát, s ráadásul a csapatok bevonulását még egy ünnepi ceremónia is koronázta. Nagy tapssal köszöntötte a csarnok publikuma a DF-Elco-DVCSH női pólóscsapatát – a lányok a dunaújvárosi sport legfrissebb országos diadalát "szállították" azzal, hogy ma délelőtt öt év után újra elhódították a Magyar Kupát, bővel kijárt tehát a vastaps Mihók Attila fiatal együttesének – és következhetett végre a meccs!
   Amely sajnos nem teljesen úgy kezdődött, ahogy számítottuk: a sebességgel és a fölénnyel nem volt gond, de a masszív mezőnymunkát sokáig nem tudta gólra váltani J. P. MacCallum alakulata. Talán az elmúlt hetek viszonylag karcsú meccsterhelése tette, hogy nem pörgött százon az Acélbikák gépezete, a remélt-várt gólszüret az elején elmaradt, s bár a Brassó csak asszisztált a mieink játékához, egészen a 12. percig nem tört meg az ellenfél.
   Ekkor viszont emberhátrányból volt eredményes a Dab – miközben Kiss Ákos "pihent", Lencsés ugratta ki Korolt, s kanadai légiósunk az ellenfél portásának hibáját is kamatoztatva a hosszúba lőtte a pakkot – végre vezettünk (1-0). A gól érezhető lendületet adott együttesünknek, sorra dolgozták ki a szebbnél szebb helyzeteket a Bikák – ám ezek ismét rendre kimaradtak, egészen a 18. percig: ami nem ment előnyben, az sikerült egyenlő létszámnál, Borsos Attila vette észre, hogy megnyílik a brassói védelem, merészen lódult, és "bőrben" vette be Fülöp ketrecét – a bágyadt kezdés ellenére is biztos előnyhöz juttatva csapatát (2-0).
   
   Egy harmad játék dönt
   
   A második harmadra már nem is az addig egyébként meggyőzően védő brassói portás állt a kapuba – ám a cserére jelentkezett Balázsnak nem sok öröme telt a meccsből: az első valamirevaló támadás végén Tőkési értékesítette közelről Magosi asszisztját – Balázs le, Fülöp újra be, 3-0, ebből nagy baj nem lehet már, gondolhattuk.
   A Brassó viszont másképp gondolta, a 23. percben egy váratlan kontra végén Gergely szólózhatott, s hatalmas erővel lőtte ki a hosszút (3-1).
Szépségdíjas megoldások (Fotó: Dab.docler <br>- Mudra László felvételei) Gólra góllal válaszolt a Dab – ráadásul a válasz is egy szépségdíjas bomba volt, mégpedig Orbán Attila kivitelezésében: a dunaújvárosiak fiatal bekkje Papp Viktor passzát vágta a kékről a brassói hálóba.
   Az ellenfél időkérése sem törte meg a mieink lendületét , s bár a "gólgyáros" sorunk ezúttal a szépségre ment inkább, mint  a hatékonyságra, ekkor a találatok sem maradtak el: a 29. perc elején MacSweyn szerezte meg egy mesteri emeléssel az immár második hátrányos gólunkat, majd a még több helyzetben csúcsosodó hazai fölényt a 38. percben Borsos "Tika" második találata igazolta. Ekkor Fisera bombázott a kék vonalról, ezt még valahogy hárította a székelyföldi kapus, de egyre jobb formát mutató csatárunk közeli lövésével szemben már ő is tehetetlen volt (6-1).
    Aki ezek után úgy gondolta, innentől csak egy csapat lesz a pályán a harmadik harmadban, sajnos óriásit tévedett: míg a mieink érezhetően kiengedtek, ráadásul továbbra is a "szépségdíjas" megoldásokat erőltették, a Brassó nem adta meg magát. Nem nőtt tovább a mieink előnye (bár az IIHF-nek nagyon el kéne gondolkodnia a "fél gól" fogalmán is mondjuk akkor, ha valaki öt mesteri passz után, a kapussal szemben, senkitől sem zavartatva még csinál egy cselt és úgy emeli fölé), ráadásul egy ziccerhegy a mieinkre omlott. Addig-addig csillogott a tudás a brassói kapu előtt, hogy a kontrát követő kavarodás után a 45. perc végén Elekes betalált – nekünk (6-2).
    És még ez sem bőszítette fel a dunaújvárosiakat annyira, hogy újra kipúpozzák a brassói hálót – az utolsó percek szórakoztató, kedélyes játékkal, szép és formás támadások szövögetésével teltek, de nagy nyomásról és extrém színvonalról sajnos már nem beszélhettünk; maradt a 6-2, laza diadal, de nem először írjuk sajnos: egy komolyabb ellenféllel szemben ez kevés lesz.