Hírek

Dr. Szalay László - 1943-2010 Dr. Szalay László orvosi diplomáját 1967-ben szerezte, majd Tolna megyében dolgozott sebészként, illetve gyakran heroikus körülmények között végezte körzeti orvosi munkáját. Dombóváron és Pincehelyen dolgozva szerzett sebészeti szakvizsgát.
1971-től mintegy tíz éven át volt a dunaújvárosi mentőállomás vezető főorvosa. Ezzel párhuzamosan dolgozott a helyi intenzív osztályon, aneszteziológus szakvizsgát szerzett. A két feladatot a súlyos állapotú betegek szempontjából ideálisan ötvözte. Mentőfőorvosként élő és gyakorlatias együttműködést alakított ki a ki a nagy kockázatú betegeket fogadó kórházi osztályokkal, ebben az együttműködésben a páciens érdekeit helyezte előtérbe.
Ebben az időszakban az Országos Mentőszolgálat a világ élvonalába tartozott, sok országnak mintaként szolgált szervezettségét és szakmai-tudományos tevékenységét tekintve. Szalay főorvos egyes életmentő eljárásokat az elsők között alkalmazott a helyszínen – ez nemcsak a magyar viszonyok közt, hanem világviszonylatban is úttörő jelentőségű volt. Ezen eljárások később a szakmai gyakorlat részévé váltak, és igen sok, addig menthetetlen beteg életkilátásait javították világszerte.
Akkoriban azonban a mentőszolgálat felszereltsége még igen kezdetleges volt (a mai viszonyokhoz képest). A különböző új eljárások tárgyi feltételeit aprólékos gyűjtőmunkával, saját maga "barkácsolva" teremtette meg, kollégái segítségét is igénybe véve. Eszközök beszerzésében "kijárta" a dunaújvárosi üzemek anyagi segítségét is. Újításait a mentőszolgálat is rendszerbe állította, tapasztalatai hozzájárultak az új eljárások biztonságos protokolljainak megalkotásában.
Energikus, karakán személyiség, határozott vezető volt, munkatársai elé a beteg kizárólagos érdekét állította, mint legfőbb célt. Következetesen megkövetelte beosztottaitól a pontos, magas színvonalú helyszíni ellátást. Határozottságával, céltudatos vezetői magatartásával mentő-nemzedéket nevelt ki a mentő-gépkocsivezetők, mentőápolók, mentőtisztek egész sorát – magasra emelve morális és szakmai mércét. Tevékenységére a mai napig sokan emlékeznek városunkban, sok, addig menthetetlennek ítélt beteg köszönheti neki túlélését.
Dunaújvárosi tevékenységét félbeszakítva Líbiában is dolgozott aneszteziológusként. A mentőszolgálatnál később a Markó utcai Központi Mentőállomás, majd a budaörsi Légi Mentőállomás vezetésében számítottak munkájára, majd a magyar állam megbízásából részt vett az első Öböl-háború magyar orvosi csapatában is.
A mentőszolgálatnál töltött éveket követően ismét a dunaújvárosi kórházban dolgozott aneszteziológus- intenzív terápiás főorvosként. Ezzel párhuzamosan több éven át betöltötte a Központi Műtőszolgálat vezető főorvosi tisztségét is.
Később osztályvezető főorvosként dolgozott a balassagyarmati, a kalocsai, végül a soproni kórházak intenzív osztályain.
Kollégái, valamint a 04 Dunaújváros és Környéke Alapítvány a dunaújvárosi mentőállomás legkiemelkedőbb személyiségének elvesztését gyászolják – legyen neki könnyű a föld!