
Régi kedvenc
A tavalyi - hasábjainkon is méltatott – fővárosi bemutató sikere után új sorozattal örvendezteti meg a kortárs művészet lokálpatrióta szerelmeseit (is) a Kortárs Művészeti Intézet: a szerényen csak GYŰJTEMÉNY! címet kapott sorozat első tárlata holnap nyílik az intézményben.
Tény: anyag Lássuk a sorozatnyitóhoz kapcsolódó tényeket - kezdjük a bevezetőben emlegetett ICA-Kru-programmal, lévén a trió megfogadta a DO-tudósító tanácsát és együtt maradt: a GYŰJTEMÉNY! az ICA-kru (Fehérvári Tamás esztéta, Petrányi Zsolt művészettörténész, a Műcsarnok főigazgatója és Várnai Gyula Munkácsy-díjas képzőművész) évi rendes rap-bemutatójával nyílik március 3-án, pénteken délután hat órakor a kortársban.
Szigorúan a tényanyag kategóriába tartozik a kiállító alkotók névsora - tessék, lehet csemegézni: Ádám Zoltán, Benczúr Emese, Böröcz András, Csáki László, Csontó Lajos/Gábor Imre, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Hajdú Kinga, Horváth Tibor, Kaszás Tamás Tibor, Keserue Zsolt, Kicsiny Balázs, Kis Varsó, Komoróczky Tamás, Kósa János, Kovách Gergő, Lakner Antal, Nagy Kriszta, Roskó Gábor, Szabó Sarolta, Szacsva y Pál.
Előzmények: hosszú lista A gyűjtemény anyagának bemutatásával kapcsolatban Zólyom Franciska művészettörténészt, az intézet igazgatóját faggatta a DO. Mint kérdésünkre elhangzott, régi elképzelést váltanak valóra a gyűjtemény anyagának kétrészes bemutatójával:
– Dunaújváros méltán lehet büszke arra, hogy itt található az ország egyik leghaladóbb szellemű és legszínesebb kortárs művészeti közgyűjteménye - azt szeretnénk, ha a legszélesebb szakmai közönség-közösség mellett a városlakók is örömmel, ha tetszik, büszkén szembesülnének ezzel a ténnyel. Fontos megemlíteni a mostani bemutató előzményeit is: a kollekció anyagából 2003 őszén a pécsi Hattyúházban, tavalyelőtt a szombathelyi Irokéz Galériában, míg tavaly tavasszal a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében rendeztek kiállítást
(ez utóbbira utaltunk a cikk elején - Ny. Öcaline). E gyűjteményi bemutatókat a szakma és a nagyközönség is örömmel és elismeréssel fogadta – úgy gondoltuk, hogy éppen itt az ideje annak, hogy végre Dunaújvárosban is átfogó és aktuális képet nyújtsunk a kollekcióról.
Az intézet művészeti igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a két tárlat azt a gyűjtési tevékenységet mutatja be, melyet szakmai körökben sokan a 90-es évek és a legújabb művészeti trendek legjelentősebb intézményi platformjának tekintenek.
Két szerep, két út A kiállításhoz kapcsolódó, honlapunkhoz is eljuttatott tájékoztató feleleveníti: a közalapítvány kortárs művészeti gyűjteményének létrejötte két szakaszra osztható. Az első periódust egy adományozási forma jellemezte: 1992 és 1996 között az egykori Uitz Teremben rendezett tárlatok alkalmával a kiállító művészek egy-egy alkotást ajánlottak fel a közalapítvány számára – döntően a bemutatott anyagból "maradt" egy-egy mű Dunaújvárosban.

Nyitott könyv az életük<br> (Fotók: DO-archív)
A második, immár szakmai kutatáson és az azt követő vásárlásokon alapuló szakasz az 1990-es évek végén, az Uitz Teremet is magába olvasztó Kortárs Művészeti Intézet létrejöttekor kezdődött: az intézet akkori igazgatói, Szoboszlai János és Páldi Lívia két fontos felismerés alapján alakították ki azt a gyűjtő-stratégiát, amely azóta is jellemzi a szerzeményezést.
Egyrészt, hogy a gyűjtemény már meglévő anyagának jelentős, mintegy 80 százalékát kitevő része az 1990-es években készült, másfelől az a jellegzetesség – és a gyűjtemény igazi egyedisége ebből fakad –, hogy az országos gyűjtemények alig-alig vásárolnak a '90-es évek fiatal generációjától, annak ellenére, hogy ezek a fiatal alkotók pályájuknak már abba a szakaszába értek, amikor a szakember számára felismerhetővé válnak munkásságuk karakterjegyei. Mára a '90-es évek végén preferált művészek nagy része – többek között éppen a Kortárs Művészeti Intézet kiállításainak köszönhetően – már elismert, a műtárgypiacon is keresett alkotó lett.
A műfaji és stiláris értelemben egyaránt "nyitott" gyűjtemény erénye éppen ez: a hasonló kollekciók közül a dunaújvárosi reprezentálja a legmeggyőzőbben a rendszerváltás utáni magyar képzőművészet azon szegmensét, melynek képviselői valóban erőteljes módon reflektáltak, reflektálnak az elmúlt másfél évtized aktuális művészeti történéseire.
Még egy kis tényanyag, és becsszó, vége A számszerű tényeken túl (a gyűjtemény közel 100 alkotó mintegy 200 művét foglalja magába) az elmúlt évek művészeti-szakmai eseményei is alátámasztják ezt a megállapítást: akár az adományozás időszakát, akár az elmúlt évek vásárlásait vesszük szemügyre, olyan művészek munkái kerültek a gyűjteménybe, akik aktívan jelen voltak és vannak a hazai, valamint a nemzetközi művészeti színtéren is.
Ha valaki csak a Velencei Biennálékon találkozott a magyar képzőművészettel, már akkor is sokakat ismer a dunaújvárosi kollekció alkotói közül: El-Hassan Róza és Köves Éva 1997-ben, Benczúr Emese, Bukta Imre, Csörgő Attila, Erdélyi Gábor és Imre Mariann 1999-ben, Komoróczky Tamás és Lakner Antal 2001-ben, a Kis Varsó csoport (Gálik András és Havas Bálint) 2003-ban, Kicsiny Balázs pedig 2005-ben állított ki a Giardini Magyar Pavilonjában.
Minden külön értesítés helyett: a holnap nyíló kiállítás március 31-ig várja a vendégeket a kortársban.
Nincsenek hozzászólások