Egyszerűen: Claudia

A tv2 továbbra is csalhatatlan szimattal csábítja magához a média legtehetségtelenebb alakjait, s ettől a stratégiától még a csökkenő nézettség sem téríti el őket.

   Amikor Liptay Claudia - akiről itt kizárólag mint showman, illetve showgirlről lesz szó, s nem mint színésznőről - feltűnt az RTL Klub Csííííz című heti bárgyújában, akkor még hinni lehetett, hogy az affér nem tart soká. De amikor a Pasikban is megjelent, akkor néhányan már elmormolták magukban az ördögűző imát, hiszen a vampszerepben előszeretettel tetszelgő hölgy olyan briliáns egysíkúsággal alakította mindenhol a butácska végzetasszonyt, hogy az bármelyik szőkenő-vicc főhősnőjén túltett. S mikor ebből a szerepből egy-két szerepen túli fellépés alkalmával sem esett ki, akkor felmerült a gyanú, hogy ez nem is szerep, hanem ilyen ő, legalábbis a kamerák előtt, azok hatására.
   A tipikus pojácahumort űző Liptay népszerűsége - amelynek előidézésében jelentős rész jut kebleire - azonban meggyőzte a tv2 vezetőit arról, hogy ő, és csakis ő kell nekik, így a halovány Szily Nóra és a szerencsére már a süllyesztőbe került Vízi András után újabb műsorvezetőt importáltak a rivális csatornától. Az RTL-nél meg minden bizonnyal nagyon hálásak ezért, elvégre az ő rossz műsorvezetőik a tv2-nél sem táltosodtak meg eddig, de még a jók - mint Friderikusz Sándor - is rém gyenge produkcióval rukkoltak elő átköltözésük után (vessük csak össze a Meglepő és mulatságost a hosszan haldokló Osztálytalálkozóval).
   Friderikusz amúgy is tobzódik újabban a rossz ötletekben: nem jött be a peres műsora, Az én mozimban is befejezték a vetítést, zátonyra futott a tévé elnökösdije, most meg felkarolta Liptay Claudiát, mivel a műsornak ő a producere. Bár nem kizárt, hogy pénzt és energiát nem kímélve a Claudia-show-val akar bosszút állni Pintér Dezsőn és csapatán.
   Nos, maga a műsor - legalábbis az első adás - nagyon rossz volt, de Claudia tévés tehetségéhez mérten meglepő módon még súrolta az elviselhetőség határát. A Boros-Bochkor show például sokkal rosszabb, igaz, a fiúknak évek kellettek, hogy ide küzdjék le magukat, évek, amelyek a Claudia-műsornak korántsem biztos, hogy megadatnak. A sok sztárvendég egy álló órán át jött és ment, s mivel kis ország vagyunk, hamarosan szenzációszámba fog menni, ha a lakosok közül valaki még sem a Mónika, sem a Claudia műsorában nem szerepelt még. S mivel kis országnak a sztárlétszáma is limitált, ilyen tempó mellett három hónap alatt mindenkit látni fogunk Claudiánál, aki csak szerepel a Ki kicsodában.
   Ami ebben a show-ban új, hogy ezzel betekergőzött hozzánk a Jay Leno-féle amerikai fast show is, a hamburger-műsor, ahol egy-egy neves emberre 1 perc 47 másodperc jut, s ezalatt kell kihozni valami hervasztóan felszíneset, s máris jő a következő, miközben az előzők szótlanságra kárhoztatva unatkoznak a sorban. Liptay Claudia meg felteszi azokat a kérdéseket, amelyek a végletekig le vannak egyszerűsítve, nehogy bonyolult választ szüljenek, ami túllépne az 1,47 percen, s még arra is sort kerítenek, hogy nézők kérdezzenek olyan spontán kérdéseket, amelyek kapott szövegét még az előadás közben is mozgó szájjal magolják. A Marlene Ditrich-imázs remélhetőleg csak az első műsornak szólt és elismerésképpen megjegyezzük, hogy az egy óra alatt azért elhangzott egyetlen olyan kérdés is, amit még nem hallottunk a sok sztárvendégre alapozó műsorban: hogy a Pa-dö-dö nem érzi-e magát öregnek jelenlegi imázsához. Aztán hogy ez a finoman kellemetlenkedő vonalnak az ígéretes megnyilvánulása volt-e, vagy csak véletlen felvillanás, az majd kiderül. Hacsak egyik nap nem tűnik el úgy a műsor, mint a Gesztiméter vagy a Fort Boyard, egyetlen néző könnycsepptől sem kísérve.