A jövő év elején sem javul az acélpiac

A jövő évi terv előkészítéséhez összefoglaló anyagot készített az acélpiac várható alakulásáról a Dunaferr Rt. marketing és logisztikai igazgatója, Schneider Mihály. Az érdekes, bár meglehetősen elszomorító megállapításokat tartalmazó anyagot teljes egészében közöljük.

A 2001. évi és a 2002. évi várható nemzetközi acélpiaci helyzet általános értékelése

   2001. elején a világgazdaság fejlődésére pozitív előrejelzések láttak napvilágot. Az idő haladtával aztán folyamatosan negatív irányba korrigálták a prognózisokat, de az acélkínálat ennek ellenére csak minimálisan csökkent.
Az USA mellett Kanada és más országok is újabb és újabb dömpingeljárásokat kezdeményeztek. Az USA-val ellentétben az EUROFER jó ideig nem tett konkrét lépéseket a jelentősen megugrott import visszaszorítására, hanem megelégedett dömpingvádakkal történő fenyegetőzésekkel. Legfrissebb információink szerint ezen az álláspontján már változtatott az EUROFER.
   A nemzetközi acélpiacon a rendkívül nagy túlkínálat okozta árunyomás továbbra is fennmaradt, sőt erősödött, mely egyrészt a készletek megnövekedését, másrészt az árak további csökkenését, sokéves mélypontra süllyedését okozta. Ez a tendencia ahhoz vezetett, hogy az év közepére már teljesen megszűntek azok a várakozások, amelyek szerint a negatív piaci helyzetből való kilábalás már az idei év második felében megkezdődhet.
   A melegen hengerelt lapostermékek piacán a termelés-visszafogások, valamint az időszakos készletcsökkentések hatására a II. negyedév során a negatív tendenciák megfordulni látszottak, minimális áremelkedés is megvalósult, azonban a gazdasági helyzet általános romlása következtében ez a folyamat megállt, sőt újabb árcsökkenés vette kezdetét. A hidegen hengerelt, valamint a horganyzott termékek piaci helyzete az év folyamán nagyjából hasonlóan alakult. Mindkét termékcsoport esetében az év folyamán igen erős volt a túlkínálat, a készletek szintje magas, az árak pedig folyamatosan csökkentek.
   Ez a lecsökkent árszint mindhárom termékcsoportnál már 1 éve tartósan megmaradt és egyelőre az áremelkedésre utaló jelek nem tapasztalhatók.
   2002. I. félévében sem várható javulás. A gyártók legfeljebb csak a II. félévben számolhatnak érzékelhető pozitív elmozdulással.
   A fentiekben említett piacvédelmi intézkedések túl az USA elnökének kezdeményezésére az OECD szervezésében a világ acélgyártásban élenjáró országai szeptemberben Párizsban tanácskozást tartottak, amelyen kísérletet tettek az acélgyártó kapacitások csökkentését célzó megállapodásra, ez idáig sikertelenül. A tanácskozás folytatására a tervek szerint decemberben kerülhet sor.
   Az Európai Unióban bizonyos mértékig már érezhetők a termelés visszafogására és ezzel egyidejűleg a megnövekedett import visszaszorítására irányuló törekvések. Az EUROFER dömpingeljárások indítását kezdeményezte. Ezek keretében az év végéig dömpingvádat emelnek az Egyiptomból, a Törökországból, az Iránból, a Líbiából és a Dél-Afrikából származó melegtekercsek, továbbá az indonéz, a macedón, a cseh és a lengyel eredetű durvalemezek, valamint a török hengerhuzalok és betonacélok importja ellen.
   Ebben a piaci helyzetben egyes Európai Unió-beli termelők veszteségeik mérséklésére, egyéb eszközöket is alkalmaznak, így például három nagy acélgyártó (Arbed, Usinor, Aceralla) fúzió révén igyekszik a termelési költségeket csökkenteni, illetve versenyképességüket növelni, míg a legújabb hírek szerint a német Salzgitter az EKO Stahl-t, a Dilinger Hüttenwerk-et és a Saarstahl-t akarja felvásárolni. Hasonló, bár lazább tömörülés létrehozását tervezik az orosz vaskohászati üzemek, amelyekhez egyes bányavállalatok is csatlakoznának.
   Az összes hazai acélfelhasználás 2001-ben várhatóan 2 millió +- 5% tonna körül lesz. Ez azt jelenti, hogy a 2000. évi 19,3 %-os növekedéstől messze el fog maradni a 2001. évi acélfelhasználás, sőt az 1999. évhez hasonló, vagy annál nagyobb arányú (4%-os) csökkenés várható. 2002. évi igényeket nagy mértékben befolyásolja, hogy az Európai Unió országainak gazdaságai mikor jutnak ki a recesszióból, mivel a hazai acélfelhasználók mintegy 70%-a az Európai Unióba szállít. A prognózisok szerint az I. félévben a hazai igények a legjobb esetben is stagnálnak, fejlődés csak a II. félévben várható.

Schneider Mihály