Dunaferr-bizottság: egyre durvább stílus
„Horváth úr úgy beszél, mint egy komoly szakember, önök pedig, mint a piaci
kofák" - fakadt ki tegnap Csiha Judit exminiszter a Dunaferr ügyeit
vizsgáló parlamenti albizottság ülésén. Suchman Tamás gestapós módszernek
minősítette a kormánypárti képviselők stílusát, ahogyan Horváth Istvánt,
a Dunaferr korábbi elnök-vezérigazgatóját igyekeztek sarokba szorítani.
A Dunaferr ügyeit vizsgáló parlamenti albizottság tegnapi
ülésén először Csiha Judit korábbi privatizációs minisztert hallgatták
meg. Elmondta, hogy miniszterként a jogszabályoknak megfelelően az ÁPV
Rt. felügyelőbizottságán keresztül követte nyomon a Dunaferr működését.
Ez a testület pedig a Dunaferr felügyelőbizottságán keresztül alkotott
képet a helyzetről. Ezektől a testületektől és máshonnan sem érkeztek olyan
jelzések, amelyek az állam érdekeinek veszélyeztetésére utaltak volna.
A vagyonkezelői szerződés sok garanciát tartalmazott az állami érdekek
védelmére, és ezeket később még tovább szigorították. Az ÁPV Rt. rendszeresen
nyomon követhette a cégcsoport gazdálkodását. A birtoklás és a használat
jogáról azért mondott le a vagyonkezelői szerződésben, hogy ne az államot
terheljék a cég nehézségei, ugyanakkor a rendelkezés joga végig az államé
maradt. Így az ÁPV Rt. igazgatóságának hozzájárulása kellett a közgyűlések
összehívásához, napirendjének meghatározásához, a vezetők kinevezéséhez,
és rendszeresen követték a gazdasági folyamatok alakulását is, amelyeket
nagyon eredményeseknek tartottak. Csiha Judit ugyanakkor aggodalmának adott
hangot azért, mert a cég állapota az utóbbi hónapokban erősen romlott,
furcsa üzletek születnek, cégeket eladnak, majd visszavesznek, és olyan
emberek vezetik a vállalatcsoportot, akik nem rendelkeznek kellő szakmai
tudással. Ezért a kormány feladata az lenne, hogy megerősítse a Dunaferr
pozícióit - mondta.
Az albizottság ismételten meghallgatásra hívta Horváth Istvánt,
a cégcsoport korábbi elnök-vezérigazgatóját. Márton Attila fideszes albizottsági
elnök azt firtatta, hogyan lett egy korábban említett 12,7 milliárdos veszteségtervből
500 millió forintos nyereségterve a cégnek erre az évre. Továbbá, hogy
miért nőtt meg az ezredforduló utánra tervezett technológiaváltás feltételezett
tőkeigénye 60-80 milliárdról 160 milliárdra. Arra is választ kért, milyen
jellegű beruházások folytak a vagyonkezelés időszakában.
Horváth István elmondta, hogy a 12,7 milliárdos veszteség
javaslatát sosem hagyták jóvá. Az ötszázmilliós nyereség elérésének lehetőségeiről
részletesen tájékoztatta az ÁPV Rt. igazgatóságát az utolsó olyan ülésen,
ahol ezt kérték tőle. Kijelentette: „felelősséggel állítom, én megcsináltam
volna az 560 milliós nyereséget". Elmondta azt is, hogy az Acél XXI.
Kft. tagjai a szerződés lezárásakor összesen 607 millió forintos fix díjat
és sikerdíjat számoltak el az ÁPV Rt.-vel, de ezt az összeget nem vették
fel, ma is egy számlán van elkülönítve. Az ÁPV Rt. az elszámolásnál nem
vette vissza azt a pénzt, amit korábban átutalt, és a vagyonkezelők nem
tartottak igényt a többi pénzre. Ez az összeg összesen 21 ember között
oszlik meg ötéves működésük után.
A beruházásokról szólva a Dunaferr exvezetője ismét elmondta, hogy háromévente vizsgálták felül a cégcsoport stratégiáját. 1995-ben úgy látták: 2005-2008 körül kell végrehajtani a technológiaváltást, amelynek irányát később tíz variációból választották ki, hogy vagy a hagyományos nyersvas alapú termelést folytatják, vagy áttérnek a mini acélműves gyártásra. Ez utóbbit nem pártolták, mert több ezer munkahely megszűnésével járna. Azt javasolták, hogy a majdani privatizációból befolyó pénzt fordítsák a technológiaváltásra. Működésük alatt 54 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, és ebben már az új technológiára való felkészülés is szerepelt. Azzal, hogy tízéves élettartamú kohó épült a Dunaferrnél, a cég a nyersvas alapú gyártás mellett kötelezte el magát.
Márton Attila a Dunaferr Enterprise nevű cégről azt firtatta,
miért vett a társaság Malagán ingatlant. Horváth István elmondta, hogy
ezt a ciprusi bejegyzésű társaságot azért hozta létre a Dunaferr, mert
az orosz importból származó vasérc beszerzéséhez állandó bankgaranciára
volt szükség, Cipruson kedvezőbb kamatozású volt a bankbetét, amit ehhez
le kellett tenni, és az adózás feltételei is előnyösebbek voltak. A céget
az MNB engedélyével hozták létre, nagy szakértelemmel, eredményesen működött,
biztonságossá vált az ércellátás, és ma is 800-900 millió forintos haszna
van belőle a Dunaferrnek. A malagai ingatlant sose látta, mint megtudta,
azért vették még tervezési szakaszban, hogy később haszonnal továbbadják.
Erre joga volt a cégnek.
A meghallgatás itt eldurvult. Balla György fideszes képviselő
többek között azzal vádolta Horváth Istvánt, hogy az egész vagyonkezelői
szerződésre azért volt szükségük, hogy az efféle ügyleteket végre tudják
hajtani. Szerinte azért tervezték nyereségesre az idei évet, mert tudták,
úgyis menniük kell pár nap múlva, ezért megváltoztatták az eredetit. A
vádaskodás egyre hevesebbé vált, Horváth István el akarta hagyni az ülést.
Suchman Tamás gestapósnak minősítette az eljárást, ahogy egy 400 milliárd
forint forgalmú cég vezetőjét a vállalatcsoport számára kis ügy miatt évek
múlva olyan vádakkal akarják sarokba szorítani, amelyeket nem is ismerhetett
meg előzetesen. Az albizottság elnöke elutasította, hogy Szalay Gábor javaslata
szerint Horváth István megismerhesse a kérdéseket, és írásban válaszolhasson.
Németh Miklóst, a Dunaferr jelenlegi gazdasági vezérigazgató-helyettesét
is meghallgatták tegnap - részben zárt ülésen. A még nyilvános ülésen elhangzottak
szerint a cég tartja a 2,9 milliárdos veszteségtervét, visszafogták a beruházásokat,
céljuk, hogy minél kevesebb társaság legyen a csoportban. A következő ülésen
várható Chikán Attila, Matolcsy György és O'sváth György meghallgatása.
Peredi Ágnes
(Forrás: Népszabadság)
|
