Olcsó a magyar munkaerő

Dollárban számítva Magyarországon a legalacsonyabb a munkaerőköltség az OECD négy közép-európai tagállama közül - derül ki a szervezet felméréséből. A különböző elvonások aránya ugyanakkor nálunk magasabb, mint Csehországban, Lengyelországban vagy Szlovákiában.

   Magyarországon egy átlagos jövedelmű munkás alkalmazása 2000-ben évi 12400 dollárjába került a munkáltatónak. A térség többi OECD-tagállamában ugyanakkor 13145-17832 dollárt tett ki ugyanezen összeg, a legolcsóbb EU-államban, Görögországban pedig 18852 dollárt. Magyarországnál olcsóbban a szervezet 30 tagállama közül csak Mexikóban lehetett munkást találni - vásárlóerő-paritáson számolva.
   A munkabéreket terhelő elvonás nagysága a családtípustól függ. Egy egyedülálló munkás Magyarországon a rá jutó teljes bérköltség 48 százalékát kapta meg, míg szlovák, cseh és lengyel kollégája - az eleve magasabb összegből - 57-58 százalékot.
   Egy kétgyermekes, kétkeresős háztartásban élő, hasonló bruttó jövedelmű munkás Magyarországon immár a rá jutó bérköltség jó 60 százalékát hazavihette, ami nagyjából megegyezett a lengyelországi arányszámmal, ugyanakkor 10-14 százalékponttal elmaradt a szlovákiai, illetve csehországi szinttől. Magyarország valamennyi vizsgált jövedelemkategória és családmodell esetében a térség legalacsonyabb nominális jövedelmet biztosító OECD-tagállamnak bizonyult. A térségbeli országok egyébként OECD-összehasonlításban - az európai uniós országokhoz hasonlóan - a magasabb elvonási kulcsokat érvényesítők közé tartoznak; a legnagyobb arányban (56 százalék) Belgiumban csapolja meg az állam a vállalatok bérkeretét, míg Mexikó családi kedvezmények nélkül is mindössze 15, Dél-Koreában pedig 17 százalékot tesz zsebre abból.
   A párizsi székhelyű szervezet által kiadott elemzés csak 2000-re vonatkozóan tartalmaz pontos adatokat, ám kísérletet tesz a 2001-es tendenciák összefoglalására is. Ebben kiemeli, hogy Magyarországon jelentősen (1,9 százalékkal) emelkedett az egyedülálló keresők személyi jövedelemadó-terhelése, míg a gyermekes párok esetében ezzel ellentétes tendencia valósult meg (1,1 százalékos elvonáscsökkenés). A harminc OECD-tagállamban egyébként tavaly nem zajlottak le drámai változások a jövedelemadók és egyéb bérterhek rendszerében: a teljes bérköltségből hazavihető összeg arányában legfeljebb plusz-mínusz két százalékpontos mozgás volt megfigyelhető.

(Világgazdaság)