Tartozik-követel
A tagság elnyerése után átmenetileg akár
az Európai Unió nettó befizetojévé válhat
Magyarország, ha nem tudja maradéktalanul
kihasználni a hozzájárulási kötelezettséget
eleinte alig meghaladó támogatásokat.
A belépés után gyökeresen megváltozik
a tagjelöltek és az Európai Unió (EU) ez
idáig egyoldalú kapcsolatrendszere. A taggá
válás előtt csak az unióból érkezik pénz
Magyarországra - az úgynevezett csatlakozás
előtti támogatások, vagyis az elsosorban
intézményfejlesztésre szolgáló PHARE-, a
mezőgazdaság korszerűsítését segítő SAPARD-,
valamint a környezetvédelmi és közlekedési
beruházásokat támogató ISPA-alapok keretében
az idén például mintegy 250 millió euró.
A belépés után ezek többszörösére rúgó közösségi
támogatások várhatók ugyan, de elvileg az
ellenkező irányú pénzmozgás is megindul:
a közös döntésekbe való beleszólás jogának
fejében az új tagoknak is hozzá kell járulniuk
a brüsszeli kasszához.
A tagállamok hozzájárulása a
közös költségvetéshez négy forrásból származik:
nem egészen ötöde az importvámok kötelező
teljes átutalásából és a külső és belső agrárárak
közötti különbség úgynevezett lefölözéséből,
csaknem fele az áfabevételek egy meghatározott
hányadának befizetéséből, több mint harmada
pedig az ország bruttó nemzeti termékének
(GNP) évente meghatározott százalékát adó
készpénztagdíjból. Az idén és jövore az egyes
tagországokban befolyt áfa 0,75 százalékát,
2004 és 2006 között pedig 0,5 százalékát
kell a közös kasszába átutalni. A készpénztagdíj
az első három forrást egészíti ki, s legfeljebb
az adott ország GNP-jének 1,27 százaléka
lehet. Az 1999-ben Berlinben hozott döntés
szerint mindez együtt a jelenlegi hétéves
költségvetés 2006-os lejártáig nem haladhatja
meg a tagállamok összesített GNP-jének 1,27
százalékát, de a közös költségvetés takarékos
tervezésébol következoen a tényleges büdzsé
az elmúlt években mindig ez alatt - 1,1 százalék
tájékán - maradt.
A 2007-tol induló következő
hétéves költségvetési keretek kijelöléséről
szóló, valószínűleg 2005-ben kezdődő alkuban
már a 2004-tol belépő új tagok is aktívan
részt vesznek, s valószínű, hogy az utóbbiak
középtávon is jóval több közösségi forrásra
lesznek jogosultak, mint amennyit be kell
fizetniük. Az első egy-két évet illetően
azonban másképp fest a helyzet: számos szakértő
aggódik, hogy az Európai Bizottság (EB) által
jelenleg javasolt feltételek között néhány
új tag - Csehország, Magyarország, Szlovénia
és Ciprus - a kezdeti időben átmenetileg
az EU nettó befizetőjévé válhat, ami nemcsak
a nemzeti költségvetésekben okozhat feszültséget,
hanem az uniós tagság társadalmi elfogadását
is megnehezíti. Bár az EU konkrét, tagjelöltekként
"lebontott" ajánlatokat legjobb
esetben is csak júniusra ígért, az EB által
"csöpögtetett" információkból azt
lehet becsülni, hogy az új tagok agrárvállalkozóinak
2004-ben nyújtandó, a régiekének 25 százalékát
elérő közvetlen mezőgazdasági jövedelemtámogatások,
valamint a javasolt termelési kvóták és vidékfejlesztési
támogatások a belépés évében Magyarország
számára mintegy 450 millió eurós agrárszubvenciót
eredményeznének, míg az erre az évre az új
tagok számára elkerített regionális támogatásoknak
durván 12 százalékát, azaz 850 millió eurót
kapna meg.
A két támogatási forma tehát
együtt 2004-ben mintegy 1,3 milliárd eurónyi
uniós forrást ígér Magyarországnak, míg a
magyar befizetési kötelezettséget szakértők
1 milliárd euróra becsülik. A két összeg
különbsége azonban alig több, mint amennyit
most, még a csatlakozás előtt az EU-tól kap
Magyarország. Az arány némileg javulhat 2005-ben,
amikor - a most ajánlott feltételek szerint
- már 1,5 milliárd euróra nőne a brüsszeli
támogatás, és még inkább 2006-ban, amikor
már 1,8 milliárd euró fölé emelkedik a szubvenció.
A csatlakozás első éveinek pénzügyi mérlege
azonban csak akkor alakulna így, ha Magyarország
már 2004-ben teljes egészében fel tudná használni
a számára elkülönített regionális támogatásokat,
aminek esélye szinte kizárt: a pályázatok
kidolgozását és végrehajtását minden korábbi
bővítés esetében is csak többéves gyakorlat
után sikerült teljes "fordulatszámra"
felpörgetniük a mindenkori frissen érkezetteknek.
A Bécsi Nemzetközi Gazdaságtudományi Intézet
(WIIW) kalkulációja szerint ha a tagjelöltek
nem képesek legalább a támogatások 75 százalékát
lehívni már az első évben, akkor azonnal
nettó befizetővé válnak, ha pedig csak az
50 százalékát, akkor a kedvezőtlen pozíció
még a második évben is fennáll majd.
Az igazsághoz tartozik, hogy
ezt a politikailag is kínos szituációt az
EB is szeretné elkerülni. Mind Günter Verheugen
bővítési, mind Michaele Schreyer költségvetési
biztos sűrűn ismételgeti, nem állhat elő
olyan helyzet, amelyben egy új tagország
a belépés után akár rövid ideig is rosszabb
pénzügyi egyenlegre jut az EU-val, mint a
belépés előtt. A bővítés pénzügyi keretfeltételeit
felvázoló január végi EB-dokumentum valóban
tartalmaz egy évi 800 millió eurós "alapot"
2006-ig, amelybe az új tagok majdan "belenyúlhatnának",
ha annak veszélye merülne fel, hogy induláskor
többet kell befizetniük, mint amennyi pénzt
Brüsszelbol lehívhatnak. Ez azonban kevés
a tagjelöltek boldogságához. "Az számunkra
messze nem elegendő, hogy a helyzetünk ne
romoljon; mi a helyzetünk azonnali, jelentős
javulására számítunk" - szögezte le
Juhász Endre brüsszeli magyar főtárgyaló
a költségvetési hozzájárulásról szóló fejezet
első, eredménytelenül végződött április 19-ei
tárgyalási fordulója után. Míg azonban például
a lengyel kormány már korábban öt évre szóló
derogációs igényt terjesztett be az uniós
költségvetési hozzájárulási kötelezettség
fokozatosan emelkedő befizetését vállalva,
a Fidesz vezette magyar kormány álláspontjában
nem szerepelt ilyen konkrét javaslat, hanem
a támogatások alakulásától tette függővé
alkupozícióját.
Egyelőre azonban semmi jel nem
utal ezek emelkedésére. Sőt az uniós agrárminiszterek
múlt heti, a spanyolországi Murcia városában
tartott találkozójának eredményei alapján
úgy tűnik, az EU agrárreformtervei pontosan
olyan irányba mozdulnak el, amerre Franz
Fischler mezőgazdasági főbiztosnak a tagjelöltek
számára tett, ám általuk eddig visszautasított
javaslatai mutatnak: a 15 miniszter zöme
egyetértett abban, hogy 2006 után a közösségi
agrárszubvencióknak a mai 10 százalékkal
szemben 30-40 százalékát folyósítanák vidékfejlesztési
célra, mégpedig a közvetlen jövedelemtámogatások
rovására. Négy tagállam - Nagy-Britannia,
Németország, Svédország és Hollandia - egyúttal
továbbra is mereven ellenezte, hogy az új
tagok gazdálkodói akár egyetlen eurót is
kapjanak közvetlen jövedelemtámogatás címén.
Ez a tántoríthatatlanság egyes megfigyelők
szerint oda vezethet, hogy az EU még a június
21-ei sevillai csúcstalálkozón sem jut majd
dűlőre önmagával a tagjelölteknek teendő
ajánlatról, és a döntés a hollandiai és a
németországi választások utáni nyugodtabb,
októberi kormányfői találkozóra marad.
Kocsis Györgyi - Brüsszel
(HVG)
|
