Vélemény: A Dunaferr-csőd nem megoldás

Pochner László írását közöljük, melyben Jancsó Péter (részben már elvetett) javaslataival foglalkozik. Véleményként, tehát nem minden megfogalmazásával értünk egyet, azonban alkalmasnak tartjuk arra, hogy ismét vitákat gerjesszen, ahogy korábbi írásai is.

   Figyelemreméltó prezentációt készített az Országgyűlés gazdasági bizottsága számára Jancsó Péter úr a Dunaferr Rt. igazgatótanácsának elnök várományosa, a Graboplast Rt. elnök-vezérigazgatója. A prezentáció készítője abból indult ki, hogy a Dunaferr Rt. egy-két éven belül privatizálásra kerül, és ha ez így van, akkor nincs mit vitázni szakmailag a prezentáció készítőjével, mert igaza van. Én viszont úgy látom, hogy a kiindulási alap fiktív, hiszen nem tudok arról, hogy a Dunaferr többségi tulajdonosa az ÁPV Rt., döntött volna arról, hogy privatizálja-e a Dunaferrt, és ha igen, akkor valóban ilyen rövid időn belül teszi azt meg.
    Egyre erősödnek azok a vélemények, amelyek a Dunaferr Vállalatcsoport privatizációjában látják az egyetlen lehetséges megoldást. Ezt a kérdést azonban nem árt egy kicsit közelebbről is megvizsgálni. Gyakorlatilag két befektetői típus jöhet szóba a privatizáció során.
   Az egyik a pénzügyi befektető, aki olyan hozamot szeretne elérni a cég tevékenységéből, amely meghaladja más alternatív befektetéséből származó hozamot. Könnyű belátni, hogy az acélgyártás jelenleg a világon nem az a befektetési forma, amelynél minden más ne lenne jobb. Ezért, ha pénzügyi befektető szándékozná megvenni a Dunaferrt, akkor joggal gyanítható, hogy mögé bújva egy piacvásárló szakmai befektető szeretné megszerezni a Dunaferr piacait. Nagyon vonzó ugyanis 35-40 mrd Ft-ért megszerezni egy évi 250 mrd Ft-os piacot.
   A Dunaferrt a megvásárlást követően leépítené, és a piacszerzéssel realizált profitból kárpótolná a trójai falovat eljátszó pénzügyi befektetőt. Ilyenre rengeteg példa van a modernkori piacgazdaságban.
A másik a szakmai befektető, amelynek már vannak hasonló profilú cégei és szeretné a magáénak tudni a Dunaferrt is. A kérdés csak az, hogy milyen célból van szüksége még egy acélgyártó kapacitásra recessziós időszakban. Nagyon valószínű, hogy piacszerzés céljából, hogy a már meglévő kapacitásait hatékonyan tudja működtetni.
   A tulajdonos ÁPV. Rt., ha végiggondolja az alábbiakat, akkor nem juthat más álláspontra, mint arra, hogy több mint kockázatos a Dunaferr Vállalatcsoport privatizálása. A Dunaferr Vállalatcsoportért jelen állapotában a saját tőkét, az eladósodottságot és a piacait figyelembe véve 35-40 mrd Ft-ot lehet kapni, amely rövidtávon szép összeg, és kétségkívül jól mutat az ország költségvetésében, de vizsgáljuk meg kicsit hosszabb távon is a kérdést.
   A Dunaferr jelen állapotában is befizet közvetlen és közvetett úton 20-25 mrd Ft-ot a költségvetésbe évente. Amennyiben a cég eladásra kerül, és az új tulajdonos leépíti, akkor búcsút mondhat évente ennek az összegnek, valamint olyan váratlan kiadásai is felmerülnek, mint a közel kilencezer munkanélküli által létrejött munkanélküliség kezelése, ami szintén évente közel 10 mrd Ft. Tehát létrejöhet egy olyan üzlet, ahol rövidtávon egyszer befolyó 35-40 mrd Ft-ért lemondunk hosszútávon évente 30-35 mrd Ft-ról. Privatizációs szerződésben pedig nem lehet garantálni, hogy a vevő nem piacszerzési céllal vásárol. Ez eddig a világon sehol nem sikerült, Magyarországon meg pláne.
   A fentieken túl felvetődik egy igen komoly makrogazdasági kérdés is, hiszen egy esetleges elhibázott privatizációt követő Dunaferr felszámolás azt is jelenti, hogy a GDP 2-3%-al is csökkenhet, amelynek hatásaira most nem térnék ki, de szakemberek számára nyilvánvaló, hogy ez nem csak Dunaújvárost és környékét érintené hátrányosan.
   A Jancsó Péter úr által készített prezentáció azon része, amely a Dunaferr öncsőd bejelentését illeti, legalább annyi hátrányt tartalmaz, mint előnyt. Előny a készítő által is említett a kötelezettségek, szállítói tartozások 15-30 %-os mérsékléséből adódó likviditási előny, viszont ma nem meghatározható az a pénzügyi hátrány, amelyet a piaci szereplők reagálása okoz közép és hosszútávon. Gondoljunk csak az Enron csődjére, amely az Egyesült Államok energiaipari zászlóshajója volt, és most úgy néz ki, hogy soha nem lesz olyan, mint fénykorában és ez nem a gazdasági teljesítményének, hanem a csőd és az azt előidéző gazdasági bűncselekmények pszichikai hatásainak köszönhető.
   A fent említett megtakarítás a jelenlegi agyon Kft-sített szervezeti felépítés jelentős racionalizálásával is elérhető. Figyelemre méltó, hogy a BCG elemzése is tartalmazza, hogy "a válság kezelése és a költséghatékonyság megteremtése érdekében jobban átlátható letisztított szervezeti felépítésre van szükség". Ezzel megszűnne a különböző szatellit Kft-ken keresztül történő pénzforrás elszívása a Vállalatcsoport elsősorban termelő egységeitől.
   Kemény, de teljesen ésszerű követelés a Graboplast-vezér részéről, hogy személyi kérdésekkel kapcsolatban garanciákat kér. Pomázi Csabához, Horváth Istvánhoz és Kálmán Andráshoz kötődő csoportok nem védettek, bizalmi embereik eltávolíthatók.
   Ezzel szeretné politikamentessé tenni a céget, amely szerintem is jelentős hatékonyságnövelő tényező.
   Összességében az öncsőd-bejelentést és a privatizációt leszámítva egy olyan elképzelés körvonalazódik ki ebből a prezentációból, amellyel, ha a fent vázolt átszervezés is megvalósul, akkor a Dunaferr Vállalatcsoport hosszútávon eredményes lehet és külső források intenzív igénybevétele nélkül is képes a működését és beruházásait finanszírozni, 7500-8000 embernek biztos, hosszú távú megélhetést adni, továbbá az ország költségvetésébe évente 20-25 mrd Ft-ot befizetni.

Pochner László mérnök-közgazdász
Dunaújváros Jövőjéért Egyesület