Késésveszély az EU-pénzeknél
Közös nyilatkozatban fejezték ki aggodalmukat a csatlakozás utáni EU-támogatások
várható lassú folyósítása miatt nyolc tagjelölt állam - köztük hazánk -
pénzügyminisztériumai. Az új magyar kormány gyors erőfeszítéseket ígér
az abszorpciós kapacitás (vagyis a pénzfelszívó képesség) javítására.
A korábbi bővítések tapasztalatai alapján a tagság első évére
jutó strukturális támogatásoknak csak töredékét sikerült rögtön az első
évben ténylegesen felhasználni. Az Európai Bizottság úgy véli, a 2004-ben
esedékes bővítés során sokkal jobb lesz a helyzet, mivel a most belépők
már jelentős tapasztalatot szereztek az előcsatlakozási alapok felhasználásában.
A jelöltek viszont kételkednek ebben.
"A jelenlegi tagállamok tapasztalata világosan jelzi, hogy a tényleges abszorpciós kapacitás a végrehajtás kezdeti fázisában jóval a kifizetésre elkülönített összegek alatt van" - szögezi le a cseh, az észt, a magyar, a lett, a litván, a lengyel, a szlovák és a szlovén pénzügyminisztérium tallinni közös nyilatkozata, amelyet múlt szerdán adtak át Brüsszelben az Európai Bizottságnak. Észtország például a 2004-re elkülönített összegek alig 30-50 százalékának tényleges beérkezésével számol a tagság első évében - mondta lapunknak Andres Kuningas, a tallini pénzügyminisztérium illetékese, a nyilatkozat egyik "szülőatyja".
"Nagyon is reális ez a probléma" - ismerte el a
Világgazdaság kérdésére Baráth Etele, az új kormány által felállított Nemzeti
Fejlesztési és EU-támogatások Hivatala kormánymegbízottja, a MeH politikai
államtitkára, aki szerint többek között ír szakértők segítségével készülő
mintaprojektek kidolgozásával igyekszik a kabinet javítani a magyar abszorpciós
kapacitást. Az Európai Bizottság egy korábbi, nem hivatalos
becslése szerint az újonnan csatlakozó országok tagságuk első évében ténylegesen
csupán az elkülönített strukturális támogatások 4 százalékát hívják majd
le (az arány 2005-ben elérhetné az arra az évre elkülönített pénzek 45,
2006-ban pedig az akkor esedékes összegek 76 százalékát). Létezik egy olyan
elképzelés is, amely szerint 2004-ben és 2005-ben ezt megemelnék a 2006-ban
esedékes kötelezettségvállalás felével (két évre elosztva tehát), úgynevezett
előzetes kifizetésként. Ez hozzájárulhatna annak a veszélynek a csökkentéséhez,
hogy az új tagok 2004-ben gyenge abszorpciós kapacitásuk, illetve a kifizetéseknél
alkalmazandó átmeneti időszakok következtében az uniós kassza nettó befizetőivé
váljanak (VG, 2002. június 14., 1. oldal).
A tagjelöltek és az EU ugyanakkor bizonyos szempontból egyaránt
abban érdekeltek, hogy abszorpciós kapacitásukat a ténylegesnél nagyobbnak
állítsák be - a jelöltek ugyanis csak jónak demonstrált pénzfelszívó képesség
mellett küzdhetnek a minél magasabb kezdeti kifizetési kötelezettségvállalási
szintek eléréséért, míg az uniónak kevesebb pénzt kell félretennie a közös
büdzsében a leendő tagoknak a belépés utáni első években esedékes visszatérítésekre
abban az esetben, ha jó abszorpciós kapacitással számol az újaknál. Ez
szakértők szerint tovább növeli annak veszélyét, hogy a csatlakozás után
kellemetlen meglepetések érik majd az unióval szembeni nettó pénzügyi egyenleget
számolgatókat.
A nyolc tagjelölt tallinni nyilatkozata is arra szólít fel,
hogy "a csatlakozás költségvetési hatásainak értékelése a strukturális
alapok... legreálisabb pénzáramlási forgatókönyvein kell hogy alapuljon".
A jelöltek felhívják az Európai Bizottságot, hogy "teljes átláthatóságot
mutasson a költségvetési visszatérítések kiszámítása során", s megismétlik
azon álláspontjukat, hogy az új tagok uniós kasszával szembeni nettó pénzügyi
pozíciójának javulnia kell a csatlakozás előtti időszak utolsó évéhez képest,
leszögezve, hogy a költségvetési visszatérítésekre az unió által elkülönített
összegek "távolról sem elégségesek".
Urkuti György
(Világgazdaság)
|
