Vélemény: szennyvíztisztító üzemeltetés
avagy a pénznek nincs szaga
Dunaújváros Önkormányzata pályázatot sem írt ki az új szennyvíztisztító
üzemeltetésére mégis "befújt" négy pályázatot az ablakon a szél
február 05-e és május 27-e között, amelyet sürgősen bizottságok majd pedig
közgyűlés elé kell vinni - írja Pochner László az általa megfogalmazott
olvasói levélben.
Vajon mi ennek a nagy sietségnek az oka? A város gazdasági
ügyekért felelős alpolgármestere szerint "van négy ajánlattevő, akik
félmilliárdos terhet levennének az önkormányzat válláról, ha zöld utat
kapna az előterjesztés." Ez igen, tülekednek egyes vállalkozók, hogy
az önkormányzat válláról félmilliárdot levéve azt a sajátjukra helyezzék
csupa emberbaráti szeretetből. Mindjárt elsírom magam.
Ezzel ellentétben nézzük meg miért ennyire kapós a szennyvíztisztító
üzemeltetése. Tudjuk, hogy egy vállalkozásnak kétféle lehetősége van arra,
hogy saját forrásból tőkéhez jusson. Az egyik a vállalkozás nyeresége,
vagy ha úgy tetszik profitja, a másik pedig az eszközeinek amortizációja.
Ez az amortizáció egy vadonatúj beruházás esetén igen komoly összeget jelent
évente. A több mint kétmilliárdos szennyvíztisztító esetén ez évente közel
százmillió forint, amelyet egy racionálisan gondolkodó vállalkozó tőketartalékba
helyez, hogy a majd évek múlva felmerülő felújításaira, beruházásaira legyen
pénzeszköze. Ha nem így tesz, akkor a sok év múlva felmerülő beruházásokat
csak a profitból vagy hitelből tudja megoldani.
Abban az esetben, ha akár kisebbségi tulajdont szerezve más
vállalkozó is részt vesz az üzemeltetésben, igen komoly esélye van annak,
hogy ezek az amortizáció által képződött százmilliók egész egyszerűen nem
kerülnek felhalmozásra, hanem rejtélyes módon kiszivárognak a vállalkozásból
(esetleg költség oldalon) és boldog döntéshozói illetve tulajdonosi magánzsebekben
landolnak. Tíz-tizenöt év múlva az akkori önkormányzat pedig majd nem győzi
emelni a lakosságot terhelő szennyvíztisztítási díjat, csak azért, hogy
képződjön profit a felújításokra, esetleg önkormányzati pénzeket fordít
erre a célra, amely szintén az adófizetők által adó formájában befizetett
közpénzek. Nem véletlen, hogy a világbanki hitel folyósításának egyik feltétele
az volt, hogy a jövőbeni üzemeltető társaság többségi tulajdonban az önkormányzat
legyen, sőt az sem nagy baj, ha 100%-ban az önkormányzat a tulajdonos.
A pályázatok mindegyike komoly árbevétel arányos tervezett
eredménnyel számol, amelynek mértéke 14-46% között mozog és természetesen
ennek fedezete a szennyvíztisztítási díj. Ezt pedig a jövőben nem az önkormányzat
fizeti, tisztelt gazdasági ügyekért felelős alpolgármester úr, hanem a
lakosság.
Amíg a fajlagos üzemköltség 50-55 Ft/mł, addig az induló nettó
szennyvízdíj 65-120 Ft/mł között mozog az ajánlatok szerint, tehát egy
ajánlat kivételével a duplája a szennyvízdíj a fajlagos üzemköltségnek.
Hogy ez sok vagy kevés, azt a tisztelt olvasóra bízom.
A jövőbeni üzemeltetési társaságból célszerű kihagyni a DVG Rt.-t, mert az a társaság, amely több mint kétéves fennállása óta úgy kezelte a városi vagyont, hogy az önkormányzat milliárdos nagyságrendű hosszúlejáratú hitelfelvételre kényszerült, az nem valószínű, hogy ebben az esetben sokkal több szakmaisággal és tisztességgel áll ehhez, a városlakók szempontjából igen csak fontos kérdéshez.
Nagy a veszélye még kisebbségi tulajdonosként is behozni egy
üzemeltetési társaságba más tulajdonost, mert erről már lehetnek tapasztalataink
a Hőszolgáltató Kft. annak idején történt koncessziós üzemeltetésbe adásával
kapcsolatban. Igaz, hogy tavaly a DVG Rt. elnöke és a gazdasági bizottság
elnöke is óriási sikerként tálalta a sajtón keresztül, hogy az önkormányzat
lett a többségi tulajdonos abban a cégben, amelyben a Hőszolgáltató Kft.
"csak" kisebbségi 49,5%-os tulajdonos.
Azt azért sikerült kihagyni a „győzelmi” jelentésből, hogy
az új Dunaújvárosi Víz-Csatorna- és Hőszolgáltató Kft. alapító okirata
szerint a taggyűlésen csak kétharmados többséggel lehet határozatot hozni,
ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Hőszolgáltató Kft. igenje nélkül
egyetlen taggyűlési határozat sem hozható. Valószínű, hogy az alapító okiratba
ez a feltétel, amely messze nem az önkormányzat és a lakosság érdekeit
szolgálja, a Hőszolgáltató Kft. tulajdonosainak nyomására került be.
Ez a trükk eljátszható a szennyvíztisztításra létrejövő társaság
esetén is, azaz tulajdoni hányad tekintetében kisebbségben lesz ugyan a
másik tulajdonos, de ténylegesen az alapító okirat alapján minden tag-
vagy közgyűlési határozatot (attól függően, hogy Kft. vagy Rt. lesz az
új üzemeltető cég vállalkozási formája) csak a kisebbségi tulajdonos beleegyezésével
lehet megszavazni. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ilyen esetben a
kisebbségi tulajdonos csak a saját érdekeinek megfelelő határozatot fogja
megszavazni akár a többségi tulajdonos és a lakosság rovására is. Ez bizony
nem EU kompatíbilis megoldás.
A lakosság szempontjából a legoptimálisabb az lenne, ha az
önkormányzat 100%-os tulajdonában álló üzemeltető társaságot hozna létre,
a szennyvíztisztításra, mert így közvetlenül is hatással lehet nemcsak
a szennyvíztisztítási díjra, hanem annak mértékének jogosságára és a képződött
amortizációs pénzek elköltésének hatékonyságára, ellenőrizhetőségére is.
Pochner László
mérnök közgazdász
Dunaújváros Jövőjéért Egyesület
|
