A reálbér csak 1996 óta növekszik

A rendszerváltás történelmi pillanata óta eltelt tizenkét esztendő legfontosabb társadalmi és gazdasági tényeit foglalja össze, tárja elénk szövegben és számokban a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb kiadványa. A szerkesztőknek fontos törekvésük volt, hogy elkerüljék a politikai ciklusonkénti értékelést, szakaszolást.

   A Magyarország 1990-2001 című kötetből megtudhatjuk például, hogy miközben a világ immár több mint hatmilliárdos népességéből 1,7 ezrelékkel részesedünk, mi állítjuk elő a világtermelés 2,7 százalékát. Az egy lakosra jutó termelést tekintve több mint ötmilliárd ember él Magyarországnál rosszabb helyzetű országban.
   Ez persze nem vigasztalhatja azokat, akiknek nincs munkájuk vagy akik most rosszabbul élnek, mint öt vagy tíz esztendővel ezelőtt. A hetvenes évek végétől az átlagos reálkeresetek is csökkentek, a vásárlóerejük csak 1996-ban kezdett nagyobbodni - 2001-ben azonban még mindig 10-11 százalékkal maradt el az 1989. évitől. Ennek ellenére a háztartások vagyoni helyzete számottevően javult. Az említettekhez hasonló változások zajlottak le a nyugdíjak reálértékében is. Kiderül a kötetből az is, hogy míg 1990-ben az akkori 13 446 forintos bruttó átlagkeresetnek a 75,2 százalékát, 2001-ben a 103 558 forintnyinak csak a 62,7 százalékát kapta kézhez a munkavállaló.
   Az épített lakások száma a kilencvenes évek derekáig erősen csökkent, az alapterületük azonban folyamatosan növekedett, ma már 100 négyzetméter körüli. Javult a lakások komfortossága. A kilencvenes évek második felében növekedett az egy lakosra jutó napi tápanyagfogyasztás - annak ellenére, hogy mind a legalsó, mind a legfelső jövedelmi tizedben szinte valamennyi fontos élelmiszerfajtából csökkent az otthoni fogyasztás. A tárgyalt időszakban számottevően szaporodott a felsőoktatás nappali és esti vagy levelező tagozaton tanuló hallgatóinak száma - 2001-ben meghaladta a 300 ezret.
   Az egy lakosra jutó GDP tekintetében a tizenhárom EU-tagjelölt ország közül csupán négy - Ciprus, Szlovénia, Csehország és Málta - haladja meg az uniós átlag felét. Magyarország e rangsorban az ötödik: éppen az EU-átlag felével. Régióink közül négyben 1994-ben, háromban 2000-ben volt nagyobb az egy lakosra jutó GDP - ennek megfelelően különbségek voltak a keresetekben is.
   Mindezeken kívül és egyebek mellett megtudhatjuk a KSH kiadványából, hogy miközben a lakosságszám a természetes szaporodásnak fogyásba fordulása miatt erősen csökkent, a csökkenés egy részét kiegyenlítette, hogy többen érkeztek az országba, mint ahányan elhagyták azt. A legutóbbi néhány esztendőben kevesebben haltak meg, mint korábban - de még mindig többen, mint ahányan megszülettek. Az „országlétszám" a népszámlálás időpontjában kereken 10,2 millió volt. Azóta valamennyivel minden bizonnyal csökkent.

(Népszabadság)