Hónig: a Dunaferr vezetője jártas legyen a politikában

Az előző kormánynak nem volt világos koncepciója a Dunaferr sorsáról - mondja Hónig Péter, a Dunaferr új elnök-vezérigazgatója a Magyar Hírlapnak nyilatkozva. A tavaly kinevezett menedzsmentnek nem adtak szabad kezet.

Fotó: Pélyi Nóra

   Korábban az ABB magyarországi vállalatánál dolgozó, az előző kormányzatban energetikai és ipari államtitkári posztot betöltő menedzser szerint most világos a koncepció: minél előbb eredményessé kell tenni a vállalatcsoport működését, hogy el lehessen adni egy szakmai befektetőnek.
   Dunaújvárosban nem akartak kívülállót a Dunaferr élére. Az önkormányzat és a szakszervezet folyamatosan a Fidesz által leváltott Horváth István mellett lobbizott, de legalábbis acélipari szakembert szerettek volna.
   - A Dunaferr vezetése nemcsak acélipari kérdés. Menedzselési feladat, amely nem mentes a politikai aspektusoktól sem. Ha egy, az acéliparban jártas menedzser ért a vállalatvezetéshez és egyúttal otthonosan mozog a politika világában is, az természetesen jó kombináció lenne. Én nem vagyok acélipari szakember, de úgy gondolom, hogy a vállalatvezetéshez valamennyire értek. Közigazgatási gyakorlatom alapján pedig el tudok igazodni a politikai körökben is. Ezt a részét tudom vállalni a munkának.
    - Két szót nem szeretnek hallani Dunaújvárosban: csőd és létszámleépítés...
   - A pénzügyminiszterrel, a gazdasági tárca vezetőjével és az ÁPV Rt. vezérkarával folytatott előzetes tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy az állam nem kíván kihátrálni a Dunaferr mögül, a csődeljárást és felszámolást nem tekinti alternatívának. Engem azzal bíztak meg, hogy a Dunaferr működését eredményes irányba fordítsam. A cél az, hogy a vállalat működőképes legyen, és idővel alkalmassá váljon a privatizációra. Azt szeretnénk, ha egy szakmai befektető venné meg.
   - Privatizációval már 1995/96 fordulóján is megpróbálkoztak. Akkor éppen azzal indokolták a vagyonkezelési szerződés megkötését, hogy nem akadt vevő. Sokak szerint most lényegesen rosszabb helyzetben van a Dunaferr.
    - Pontosan nem ismerem az akkori állapotokat. Az viszont tény, hogy most elég rossz a helyzet. Az eladósodottság mértéke biztosan nem volt ekkora, hetvenszázalékos. Komoly likviditási gondok vannak.
   - Az a hír járja, hogy az amerikai US Steel tavaly már kopogtatott a menedzsmentnél, de akkor még nem volt napirenden a privatizáció. Önt is megkeresték?
   - Továbbra is érdeklődnek. Az ÁPV Rt. vezérkara még nem találkozott a US Steel képviselőivel. Először a középtávú stratégiának kell elkészülnie. Csak akkor lehet igazán komolyan befektetőkkel tárgyalni, ha már a lehető legnagyobb mértékben előrehaladtunk a stratégia megvalósításában.
   - Dunaújvárosban régi félelem, hogy a befektető csak piacot vesz és felszámolja az itteni gyártást.
    - A privatizációs szerződésben sok mindent ki lehet kötni, de a legjobb módszer az, ha egy jó vállalatot adunk el, amelyet érdemes tovább működtetni.
   - Hihetetlen zuhanórepülést élt meg a Dunaferr: a 2000-ben még 7,3 milliárd forintos nyereséget tavaly 8,4 milliárdos veszteség követte, az idén pedig már 9 milliárdnál tart a negatív eredmény.
   - Több tényező kedvezőtlen összjátéka vezethetett idáig. Az előző vezetés mindenesetre azt állította, hogy a nyereséges év után sem találtak pénzt a kasszában. Nem tudom, hogy az a bizonyos eredmény mennyire volt valós. A könyvszakértőknek kellene megvizsgálniuk az ügyet, de ennek már nincs sok értelme. Ezután következett egy időszak, amely egy mély és talán még soha nem látott hosszúságú piaci válsággal volt terhes. Az sem tett jót a Dunaferrnek, hogy a céggel kapcsolatos stratégia nem volt világos. A tavaly kinevezett menedzsmentnek nem adtak autonómiát. Az irányvonal sem volt egészen világos. Magam is láttam olyan előterjesztéseket, amelyekben van logika, de nem is kerültek az igazgatóság elé. Emellett technikai, technológiai problémák - leginkább a kokszoló hibái - is komoly veszteségeket hoztak.
   - Sokan mondják, hogy az említett nehézségekre lehetett számítani. Belső szakértői anyagok készültek, amelyek idejében felhívták a vezetőség figyelmét a válság következményeire.
   - Ebben a kérdésben egyelőre nem szeretnék állást foglalni, mivel nem volt még elég időm arra, hogy alaposan vizsgálódjam.
   - A rövid idő alatt keletkezett horribilis veszteség azt a látszatot kelthette: lenyúlások nélkül nehezen jön össze az a sok milliárd.
   - Sok pletyka kering a vállalatnál, de csak konkrét tényekkel lehetne valamit kezdeni. Keveset szeretnék a múlttal foglalkozni, sokkal többet a jövővel. Az a feladatom, hogy megnézzem, hogyan lehet a piaci helyzeten javítani, milyen felesleges költségek, párhuzamos tevékenységek vannak a cégnél.
   - Az átszervezés szükségességét már ez előző menedzsment is felvetette. Koncepciójuk sem a kisebbségi tulajdonos dunaújvárosi önkormányzat, sem az ÁPV Rt. tetszését nem nyerte el.
   - A cégstruktúra indokolatlanul nagy a vállalat méretéhez képest: több mint 80 leányvállalata van a Dunaferrnek. Amikor megmutattam a feleségemnek a tulajdonosi struktúrát mutató ábrát, azt mondta, olyan, mint egy szabásminta a Burdából. A túlméretezett cégstruktúra komoly pénzügyi terhet jelent. Az a véleményem, hogy csupán olyan tevékenységnek kell önálló cégben lennie, amely önmagában, a Dunaferren kívül is piacképes. Azoknak a leányvállalatoknak, amelyek csak a Dunaferrből élnek, nincs sok létjogosultsága.
   - A Dunaferr az elmúlt másfél évben jelentős piacokat veszített el, a vevők és a beszállítók bizalmatlanná váltak a cég iránt.
   - Nem piacvesztésről kell beszélni, hanem konjunkturális problémákról, a piac beszűküléséről. A bizalmatlanság azonban mindenfelől érződik. Nagyon nehéz úgy alapanyagokat beszerezni, hogy a beszállítók újabb és újabb garanciákat kérnek. Viszont arra oda kell figyelni, hogy a beszállítói árak tavaly nem követték a piaci áresést. Ez is a veszteség forrása. Az érc beszerzési ára például nem esett olyan mértékben, mint az acélárak.
   - Szeptember végéig kell elkészülnie a középtávú stratégiának, amely arra hivatott, hogy felkészítse a céget a privatizációra.
    - Alapvető dolgokkal érdemes foglalkozni. Egy ilyen nemzetközi méretekben kicsi acélművet, mint a Dunaferr, azért vesz meg valaki, mert rugalmas. Nyilván egy befektető azért vásárol meg egy vállalatot, mert van egy olyan termékcsoportja, ahol nem kielégítő a kapacitása. Azt azonban nem lehet előre kiszámítani, hogy melyik befektető mely termékcsoportja lesz az. Az alapanyaggyártást érdemes fejleszteni, és szükség lesz környezetvédelmi beruházásokra is, de specializálódni, új termékek felé elmozdulni nem lenne célszerű.
   - Mennyi időt kapott?
   - Az lenne a legcélszerűbb, ha 2003 végére privatizálhatóvá válna a Dunaferr. A szakértők azt mondják, hogy ha 2007-2008-ig nem valósít meg technológiai váltásokat a cég, akkor működőképessége is veszélybe kerülhet.
   - Ön azt nyilatkozta, hogy elképzelhetőnek tartja: az év végére már nem termel veszteséget a cég. Ezek szerint látni már a válság végét?
   - A jelek szerint igen. A piacon az elmúlt hónapokban mintegy 10 százalékkal emelkedtek az acélárak, s a szakemberek szerint az év hátralévő részében további, igaz szerény mértékű emelkedés várható. Ennek köszönhetően a Dunaferr havi 2 milliárdos vesztesége májusban 1,2 milliárdra csökkent. Ha a piaci tendenciák változatlanok maradnak, az év végén már nem termel veszteséget a cég.

Márk Edina
(Magyar Hírlap)