Magyarország 2003 - sírjunk vagy nevessünk?

Míg az Economist Group megítélése szerint Magyarország még mindig első a közép-kelet-európai országok között, és a jövőben az is maradhat, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint a ház már ég, mentsük, ami még menthető.

   A Figyelő Fórum által szervezett "Stratégia 2003" konferencián két szakértő két, egymástól meglehetősen eltérő véleményének adott hangot: Nenad Pacek, az országrangsort készítő Economist Corporate Network igazgatója pozitívan nyilatkozott a magyar gazdaság helyzetéről és jövőjéről, vezető pozíciójának megőrzéséről biztosította a jelenlevőket. Rácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója ezzel szemben kijelentette, Magyarország elvesztette előnyét, sőt a gazdasági szereplőknek az EU csatlakozással kapcsolatban mutatott felkészületlensége óriási károkat okozhat a gazdaságnak.

   Külföldi vélemények: nevessünk!
   Az Economist Group főbb mutatók (befektetési és adókörnyezetet jellemző, makrogazdasági, infrastrukturális, munkareőpiaci) alapján készített országrangsorában Magyarország a 26. helyen áll. Ezzel magunk mögé soroljuk a cseheket, akik csak a 28. helyet érdemelték ki, valamint a 30. helyezett Lengyelországot és a 34. Szlovákiát. Sőt még magunkhoz képest is sikerült javítanunk, hiszen korábban eggyel hátrébb, a 27. helyen szerepeltünk.
"Magyarország gazdasági szempontból 1997 óta töretlenül a vezető ország Kelet-Közép-Európában" - jelentette ki Pacek. Hozzátette, a külföldi tőke számára továbbra is vonzó az ország, a nemzetközi vállalatok vezetői pozitívan nyilatkoznak a magyar gazdaságról.
Két tényező azonban veszélyeztetheti a vezető szerep megtartását: a munkaerő környező országokhoz viszonyított relatív drágulása, valamint a külföldi vállalatoknak nyújtott adókedvezmények megszűnése. Mindkettő a külföldi tőke elvándorlását eredményezi.
   Példaként említette, hogy Romániában és Bulgáriában ötödakkora a bérköltség, mint hazánkban, ezért egyre több multinacionális cég helyezi át magas munkaerő-igényű tevékenységeit. A multik vándorlása évtizedek óta tartó jelenség, egyre keletebbre helyezik át gyártási tevékenységeiket. Pacek kiemelte, hogy nem Magyarország az első, aki ilyen helyzetbe került, korábban Írország is hasonló kihívásokkal szembesült, mégis meg tudta tartani vonzerejét a külföldi tőke számára.
   További probléma még, hogy Magyarországon már túl sok a piaci szereplő, ezért a piac egyre kisebb szeletét tudják megkaparintani az új befektetők, és a már meglévők pedig alacsony növekedési mutatókat produkálnak. Ezért a befektetők olyan piacokat keresnek, ahol erre lehetőségük van. Ebből a szempontból az orosz, ukrán, román, bolgár és horvát gazdaság sokkal vonzóbb a külföldi tőke számára.
   Pacek meglátása szerint Magyarország jelenleg átmeneti helyzetbe került, melynek során úgy kell alakítani a gazdaságot, hogy az továbbra is vonzó maradjon a külföldi befektetők számára. Összefoglalóan elmondta, hogy bár 2003 és 2004 nehéz év lehet Magyarország számára, az elkövetkezendő tíz évben átlagosan évi 4-4,5 százalékos növekedést vár a gazdaságtól.

   Hazai elemzők: inkább sírjunk!
   Rácz Margit szerint Magyarország elvesztette a térség országaival szembeni gazdasági előnyét, most már belesimul a többi állam profiljába, nem vezeti semmilyen szempontból a mezőnyt. A kandidáló országokkal összehasonlítva kiderült, hogy Lengyelország (5,6 %) és Szlovákia (4 %) után hazánknak a legnagyobb (3,5 %) a költségvetési hiánya.
   Ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogyha ezeket az adatokat az EU által elfogadott módszerrel számoljuk, 6,5-7 százalékra módosul ez a mutató. Ez pedig az EU csatlakozás szempontjából különösen kedvezőtlen, mert a kohéziós alap forrásaihoz kizárólag akkor juthatunk hozzá, ha a költségvetés GDP-hez viszonyított aránya nem haladja meg a 3 százalékot.
   E nélkül jelentős forrásoktól eshet el az ország. Rácz véleménye szerint csak nagy erőfeszítések árán tudjuk teljesíteni ezt a feltételt. A többi csatlakozni kívánó országhoz képest hazánkban kiugróan magas az infláció, amelyet fokozatosan le kell szorítani.
   További veszélyként említette a bérek nagyságát, ami jelentősen elmarad a cseh- és lengyelországitól. "A magyar társadalomban átszakadt egy korlát, a társadalom nem tűri tovább a bérek alacsony mértékét - mondta Rácz. - Ha azonban a bérek növekedésének üteme meghaladja a termelékenység növekedési ütemét, az katasztrofális következményekkel járhat a magyar gazdaság számára."

   EU csatlakozás: vállalkozások életveszélyben!
   Rácz Margit elmondta, a magyar kisvállalkozások többsége életveszélyben van. Az EU-ba történő belépés pillanatától kezdve - körülbelül 450 nap múlva - ugyanis a magyar gazdaság egy hatalmas, egységes belső piac részévé válik. Ez pedig együtt jár azzal, hogy az összes magyar cégnek megközelítőleg 300 szabályt kell betartania, függetlenül attól, hogy exportálnak-e vagy sem.
   Ezeket a szabályokat a jelenleg magyar piacra termelő cégek többsége nem tartja be, ennek megfelelően a csatlakozás után életképtelenné válnak. Olyan külföldi vállalatok beáramlása várható, amelyek betartják ezeket az előírásokat, és Rácz szerint ez együtt jár rengeteg magyar vállalat és vállalkozás csődjével. Utalt arra, hogy Ausztria 1995-ös EU csatlakozásakor számos kis- és középvállalat ment tönkre.
   Mindezen tények ellenére, az Eurochambers & SBRA 2002-ben kiadott kutatása szerint a csatlakozni kívánó országok közül a magyar vállalatok a legfelkészületlenebbek az egységes piacra, nem rendelkeznek erre vonatkozó stratégiával. A megkérdezett cégek 39 százaléka szerint ez semmiféle változással sem fog járni, ami kimagasló arány a többi kandidáló országgal szemben. Ugyanakkor csupán 16 százalékuk gondolja úgy, hogy stratégiai partnert fog keresni, és 32 százalék készül saját eszközökből történő átszervezésre, ami viszont elmarad a többi ország mutatószámaitól.
   Rácz kiemelte azt is, hogy tapasztalatai szerint a magyar vállalati kör jelentős hányada nem is tud az őt érintő EU elvárásokról, és nem is hiszi, hogy tennie kell valamit a csatlakozás kapcsán, pedig már csak 450 nap van hátra. "A ház már ég, mentsük, ami menthető" - el kell kerülni, hogy egy társadalmi réteg abszolút vesztese legyen a csatlakozásnak.

(fn.hu)