Ugrás előre, lépés hátra

Jövőre minden forintért meg kell küzdeniük a munkavállalóknak és az egyes tárcák vezetőinek a pénzügyminiszterrel, ha László Csaba egyetlen év alatt akarja visszaterelni a gazdaságot az egyensúlyi pályára. Ehhez ugyanis 300-400 milliárd forinttal kell csökkenteni az államháztartás hiányát.

   Jelenleg nem fenntartható pályán fejlődik a magyar gazdaság - állapították meg egybehangzóan a GKI Gazdaságkutató Rt., a Kopint-Datorg Rt. és a Pénzügykutató Rt. napokban kiadott elemzései. Ezt mutatja az elmúlt egy év alatt bekövetkezett egyensúlyromlás: az államháztartás hiánya az idei év első kilenc hónapjában 756,3 milliárd forint volt, ami az egész éves előirányzat másfélszerese, s ami ennél is riasztóbb, ez a 2001-ben januártól szeptember végéig keletkezett deficit (235,3 milliárd forint) több mint háromszorosa. Csaknem hasonló mértékben romlott a folyó fizetési mérleg is: augusztus végéig a hiány 2089 milliárd euró, szemben 2001 első nyolc hónapjának 713 milliójával.
Miközben a gazdasági növekedés a tavalyi 3,8 százalékról az idei első fél évben 3 százalékra mérséklődött, a nettó keresetek reálértéke, minden "újkori" gazdaságtörténeti csúcsot megdöntve, 11,5 százalékkal nőtt. Ez a Kopint-Datorg szerint a közszférában a hiány növekedéséhez, a versenyszférában pedig a versenyképesség romlásához vezetett. Az utóbbi területen ehhez adódik az erős forint hatása, amely visszafogja az exportot, ösztönzi az importot, ily módon mind a külpiacokon, mind pedig belföldön "megcsapolja" a magyar termelők profitját. A versenyképesség romlása - aminek mértékét egyhangúlag 20 százalék körülire becsülik az elemzők - tükröződik abban, hogy az ipari termelés alig haladja meg a tavalyit, a feldolgozóipari beruházások pedig az első hat hónapban csaknem 9 százalékkal csökkentek a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva.
   Az egyensúly felbillenése az elmúlt két esztendő kormányzati intézkedéseinek hatására következett be - vélik az elemzők, akik az előző kormány által követett gazdaságpolitika veszélyeire már az év elején felhívták a figyelmet, óvatos kiigazítást várva az idei nyár közepén, ám az intézkedés elmaradt. Mi több, a Medgyessy-kormány száznapos programjával tovább növelte az államháztartás deficitjét s ezzel a fizetési mérleg romlásának kockázatát is. Ezt a The Economist című brit hetilap által szeptemberben Budapesten szervezett üzleti konferencián maga Medgyessy is elismerte, ám hozzátette: ha az államháztartás egész évre tervezett hiánya már az első fél évben realizálódott, mint ahogyan történt, akkor az a "korábban követett gazdaságpolitikának" tulajdonítható. A miniszterelnök az üzletemberek előtt arra vállalt kötelezettséget, hogy az államháztartás hiányát a bruttó hazai termék (GDP) 1 százalékával fogja csökkenteni jövőre a kormány. Így a tudósítók napokig törhették a fejüket: ha 2002-ben az államháztartás hiánya a kormányzati előrejelzések szerint eléri a GDP 6 százalékát, a kutatók pedig ennél is nagyobb, 6,5-7 százalékos deficitet prognosztizálnak (beleértve a Magyar Fejlesztési Bank és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. költségvetési jellegű kiadásait is), akkor az 1 százalékos csökkentéssel hogyan teljesül 2003-ra az Európai Uniónak (EU) megküldött programban szereplő 4,5 százalékos deficit. Medgyessy néhány nappal később visszatért ez utóbbi deficitcél megjelöléséhez, s október 3-án New Yorkban egy befektetői konferencián László Csaba pénzügyminiszter is erre tett ígéretet. Csakhogy a szeptemberi államháztartási adatok megjelenése után a kutatók erősen vitatják, hogy az idei hiányt jövőre 2-2,5 százalékkal le lehet-e szorítani, s most azt találgatják, Medgyessy talán mégsem véletlenül mondott csupán 1 százalékot.
   A kényszerpályára került költségvetésben ugyanis 2003-ban aligha hajtható végre ennél radikálisabb kiigazítás. Az év végén 3,2-3,4 százalékos növekedéssel folyó áron nagyjából 16 ezer milliárd forint lesz a megtermelt GDP, s ha igazolódnak a gazdaságkutatók - nemcsak a magyarok, hanem például a Credit Suisse First Boston elemzői - várakozásai, az államháztartás hiánya elérheti, esetleg meghaladhatja az 1100 milliárd forintot. Az államháztartási hiány leszorítása 4,5 százalékra jövőre 700 milliárd forint körüli deficitet, vagyis 300-400 milliárdos kiadáscsökkentést feltételez, miközben a Kopint-Datorg szerint 2003-ban csak a száznapos program áthúzódó kötelezettségei 400 milliárddal terhelik meg a költségvetést. Ebből adódóan a béren kívüli államháztartási kiadásokat a Pénzügykutató szerint "elviselhetetlenül" meg kellene nyirbálni, hogy 4,5 százalékra faragják le a GDP-arányos hiányt, s ez egyik kutatóintézet szerint sem valószínű. "A kiigazítás a költségvetési és jövedelmi politikán keresztül két évre fog elhúzódni, politikailag ez a kezelhetőbb variáns" - tippelt Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa.
   Ha viszont az államháztartás még jövőre is költekező marad, aligha teljesülhet a jövő decemberi 3,5 plusz-mínusz 1 százalékos inflációs cél. Ezt Vértes András, a GKI elnöke amúgy sem tartja reálisnak, mivel a gáz- és energiaárak, valamint a közlekedési tarifák állami szabályozása az idén 300 milliárd forintnyi, a GDP 1,8 százalékára rúgó, "kezelhetetlen" veszteséget okoz a cégeknek. 2003-ban éves átlagban a háztartási energia 8-10 százalék körüli áremelkedését feltételezi a GKI.
   Árkorrekciókkal kalkulál a többi kutatóintézet is. "Az idén elhalasztott áremelés jövőre mindenképpen esedékes" - így a Kopint-Datorg. Kérdés, hogyan reagál a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ha a fogyasztói árak ismét 5 százalékot meghaladó mértékben drágulnak. Ha változatlanul hagyja a kamatot, akkor az amúgy is csökkenő lakossági megtakarítások még jobban mérséklődnek, ami - Palócz Éva, a Kopint-Datorg vezérigazgató-helyettese szerint - a költségvetés jelenlegi helyzetében megengedhetetlen, ha viszont emeli a jegybanki alapkamatot, akkor a hitelek drágulása révén a versenyszféra növekedési esélyeit rontja.
   Növekedés egyébként is csak az állam által stimulált területeken van a magyar gazdaságban, például az építőiparban, ahol a lakáshitelek állami kamattámogatása következtében a GDP alig 5 százalékát adó ágazat 15,3 százalékos növekedést produkált az első fél évben. Csakhogy ez is félsiker: az olcsó hitelek csábítása elszívja a lakossági többletjövedelmeket, így éppen akkor csökkennek a lakossági megtakarítások, amikor a túlköltekező állam finanszírozási igénye egyre nő, ami a fizetési mérleg tartós romlását vetíti előre. A beruházások is elsősorban az építőiparban, továbbá a vendéglátás, a közigazgatás, az oktatás és az egészségügy területén bővültek számottevően. Jövőre azonban az államháztartási hiány csökkentéséhez a bekódolt bérkiáramlás miatt épp ezeket a kiadásokat kellene visszafognia a kormánynak. A Pénzügykutató előrejelzése szerint az állami fejlesztések 2003-ban 10 százalékkal csökkennek, a GKI pedig úgy kalkulál, hogy a tárcák átlagosan egyetlen fillérrel sem jutnak több forráshoz, mint 2002-ben. Az eddig bejelentett vagy kitudódott szigorítások - a Széchenyi-terv megkurtítása, a stadionprogram átértékelése, a gyorsforgalmiút-fejlesztések lassítása - valóban arra utalnak, hogy ezt a lehetőséget komolyan mérlegeli a kormány. Ugyanakkor Csillag István gazdasági miniszter - az SZDSZ vezető politikusaival karöltve - azt nyilatkozta vasárnap, hogy négy év alatt 830 kilométer új autópálya, illetve gyorsforgalmi út épül.
   Egyértelműen visszakozni kényszerült a kormány a bértárgyalásokon. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) szeptemberi ülésén László Csaba mindössze 3 százalékos bruttóbér-emelést javasolt a versenyszférában (HVG, 2002. szeptember 14.) - ami az adótábla változásával a Pénzügyminisztérium (PM) számításai szerint minden jövedelmi kategóriában a keresetek reálértékének a növelésével járna -, ám az adótörvények ismertetése után napokon belül 1,5 százalékot javított ajánlatán. A PM 2003-ban a minimálbér mértékét is szeretné változatlanul hagyni, csakhogy a szakszervezetek ezt a javaslatot is elvetik. Egyelőre tehát nincs realitása a jövő évi reálbér-növekedés kormány által tervezett 5-6 százalékra történő korlátozásának. A GKI előrejelzése szerint az üzleti szférában 8, a költségvetésiben legalább 20 százalékos bruttó bérnövekedés várható, 5,2 százalékos infláció mellett. Mindez az átlagos reálkeresetek legalább 8 százalékos bővülését eredményezi. Ha valóban ez következik be, akkor a PM augusztusban az EU részére készített programváltozatai közül máris a kedvezőtlenebbnél tartunk, amely szerint a versenyképesség tovább romlik, s nem javulnak a vállalatok profitkilátásai és befektetési lehetőségei sem.

Farkas Zoltán
(HVG)