Bemutatjuk az új igazgatósági tagokat

A Dunaferr Rt. igazgatóságának szeptember 27-én megválasztott két tagját mutatja be a Dunaferr Hetilap ma megjelent száma.

   Két taggal bővült a Dunaferr Rt. igazgatósága, amikor a testület szeptember 27-ei ülésén tagjai sorába választotta Vásárhelyi Istvánt, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatóságának elnökhelyettesét, valamint dr. Angyal Ádámot, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem egyetemi tanárát.
   Vásárhelyi István agrár-közgazdász végzettséggel sokáig szakmai területén tevékenykedett, majd a rendszerváltást követően közüzemi cégek vagyonkezelésével foglalkozott. Később a magánszektorban dolgozott, egy multinacionális befektetési cég magyarországi képviselőjeként tizennégy pláza építtetése fűződik a nevéhez. Jelenleg az ÁPV Rt.-nél a portfolió kiemelt társaságát jelentő Dunaferr és a Bábolna Rt. vagyonkezelési felügyelete a fő feladta.
   Dr. Angyal Ádám közismert ipari szakember: huszonöt évet töltött el a hajóiparban, a Ganz Danubius gyárban gyakornoktól vezérigazgatóig végigjárta a ranglétrát. Ez az időszak a kilencvenes évek elején ért véget, ekkortól a közgazdaság-tudományi egyetemen tanít. Elsősorban a vállalatok működésével, szervezési és vezetési elmélettel, problémakezeléssel foglalkozik. E témákban tanácsadóként is dolgozik, az egyetemen kutatómunkát folytat, rendszeresen publikál szakkönyveket, szakcikkeket.
   Mindkét igazgatósági tagot arra kértük, mondjanak véleményt a Dunaferr jelenlegi helyzetéről, jövőbeli működésének lehetőségeiről.

   Vásárhelyi István:
   - A kohász szakmában nem szereztem korábban jártasságot, de úgy gondolom, hogy az itt zajló munka is egy a többi gazdasági tevékenység közül, megvannak tehát a maga törvényszerűségei. Természetesen törekszem arra, hogy a cég működését minél mélyebben megismerjem. Az igazgatósági munkát érdekes feladatnak, szakmai kihívásnak tartom, és úgy igyekszem majd ellátni, hogy a Dunaferrnél folyó munkáról, az itt dolgozók törekvéseiről hitelesen tájékoztathassam az ÁPV Rt.-nél a kollégáimat. Nyilvánvaló, hogy a Dunaferr számára a helyi cselekvésen túl a kormány segítsége is szükséges ahhoz, hogy egyáltalán gondolkodni lehessen a jövőről. Mindenképpen jelentős tőkebevonásra van szükség, amelyet - s ez a vélemény már több fórumon nyilvánosságra került - egy szakmai befektető megtalálásával lát kivitelezhetőnek a tulajdonos. Van érdeklődés a cég iránt, tehát ebből a szempontból optimista vagyok a jövőt illetően. Azt gondolom, hogy a kormányzati segítő szándék és a működőképesség fenntartására irányuló erőfeszítések - igaz, kompromisszumok árán - kezelhető helyzetet teremtenek a Dunaferrnél.

   Dr. Angyal Ádám:
   - Itt a Dunaferrnél a jelenlétem talán azért lehet hasznos, mert egész életemben vállalati problémák megoldásával foglalkoztam, kiváltképp nehéz helyzetben lévő vállalatok problémáival. Most itt is ugyanerről van szó, hiszen a Dunaferr gazdaságilag rendkívül nehéz helyzetben van, amit súlyosbít az is, hogy nem oldhatja meg saját maga a problémáit, sorsa a tulajdonosok döntéseitől függ. A legfőbb tulajdonos pedig maga az állam, amely köztudottan nehezen és lassan szokott döntéseket hozni, még a jóindulatú döntések is lassan születnek. Én azonban egész életemben azt tapasztaltam, hogy nincsenek megoldhatatlan problémák. Az is igaz persze, hogy a jelenlegi helyzetben egészen biztosan nem lehet majd mindenkinek tetsző döntéseket hozni, lényeg, hogy a többség érdekeit szolgálják a döntések. Az tisztán látszik, hogy ilyen létszámnak, amelyet a Dunaferr jelenleg foglalkoztat, egyaránt többet kellene termelnie és eladnia is ahhoz, hogy működőképes maradjon a vállalat. Nem az a cél, hogy kevesebben dolgozzanak itt, hanem az, hogy a vállalat növekedjen. Ennek megvannak a maga szigorú feltételei. Ha teljesen elméleti oldalról szemléljük a kérdést, a Dunaferrnek ma tőzsdei befektetők jelenthetnének túlélési lehetőséget. Kisrészvényesek, akik nem szólnak bele a vállalatirányításba. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen pénzügyi helyzetben lévő céget nem lehet a tőzsdére vinni, marad tehát az úgynevezett szakmai befektető. Ez esetben azonban nagyon nehéz lesz biztosítékokat szerezni arra, hogy fejlessze a céget, ne csak a piacot vásárolja meg. Nem lesznek könnyű helyzetben azok a szakemberek, akik a vállalat sorsáról tárgyalnak majd. Ami a jövőt illeti, a közeli EU-csatlakozással olyan fejlesztési források nyílhatnak meg a gyár, a város és a régió előtt, amelyek ma még nem állnak rendelkezésre. Ha okosan kihasználják ezeket az illetékesek, az sokat javíthat a Dunaferr helyzetén. Azonban másik vetülete a dolognak, hogy egy sokkal kiélezettebb piaci versenyben kell majd helytállnia a cégnek. Egy olyan boxringbe lépünk majd be, ahol magasabb súlycsoportban lévő s tapasztaltabb versenyzőkkel kell szembenézni...

Sz. I.
(Dunaferr Hetilap)