A képzetlen munkaerő nem piacképes

Fejér megye munkaerő-piaci helyzete

Fejér megye munkaerő-piaci helyzetéről, az IBM székesfehérvári üzemének bezárásával kapcsolatos teendőkről kérdezte Zimmermann Józsefet, a megyei munkaügyi központ igazgatóját a Dunafer Hetilap munkatársa.

   Aggodalommal fogadta a hírt mindenki a megyében, amikor az IBM bejelentette, hogy bezárja székesfehérvári üzemét, és elbocsát háromezer-hétszáz embert. A vállalat vezetői és a szakszervezetek képviselői még javában tárgyaltak, amikor a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium miniszteri megbízottat nevezett ki, hogy koordinálja a több megyét érintő létszámleépítéssel kapcsolatos teendőket. Zimmermann Józseffel, aki egyben a Fejér megyei Munkaügyi Központ igazgatója is, a megyei munkaerő-piaci helyzetről és megbízotti feladatairól beszélgettünk.

   - Hogyan fogadta a felkérést?
   - Ilyen megbízatást nem illik visszautasítani, hiszen a felkérés azt jelzi, hogy szükség van a munkámra. Ezt feladatnak tekintem, és igyekszem segíteni a bajba jutott embereknek. Hétfőn délelőtt írta alá a létszámleépítési bizottság azt a megállapodást, amely tartalmazza többek között, hogy milyen ütemben hajtják végre a létszámleépítést. A megállapodást és az érintettek adatait mi is megkapjuk. Előre tudtuk, hogy nem csak Fejér megyeiek lesznek érintettek a leépítésben, de bevallom, engem is meglepett, milyen sok, más megyei van közöttük. A 3700 dolgozóból körülbelül 1000 fehérvári, 500 Fejér megyei és 2200 más megyei, döntően Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Baranya megyéből jöttek ide. Miniszteri megbízottként a fő feladatom az érintett megyék közötti feladatmegosztás koordinálása.
   - Hogyan lehet megvalósítani, hogy mind a háromezer-hétszáz ember érezze, hogy foglalkoznak a sorsával?
   - Ebben sajnos már van tapasztalatunk, hiszen a kilencvenes évek elején, Székesfehérváron már átéltünk hasonlót. A Videoton összeomlásakor megtudtuk, milyen az, amikor egyik héten kétezer-ötszáz, a másik héten háromezer ember elbocsátásáról értesítettek bennünket. Vannak technikák, amelyekkel kezelhetők az ilyen helyzetek. A Videotonnál akkor például pontosan beosztottuk, hogy hány órára jöjjenek hozzánk az emberek, így sok konfliktusnak elejét tudtuk venni. Azóta mi is tapasztaltabbak vagyunk, az IBM esetében például a létszámleépítés bejelentésének pillanatától jeleztük a vezetőknek, hogy ha egyetértenek vele, akkor ideiglenes irodát nyitnánk. Ilyenkor ugyanis az a legnagyobb segítség, ha a bajba jutottaknak van kihez fordulniuk, van kitől kérdezniük. Az iroda fő feladata, hogy munkát ajánljon, munkajogi tájékoztatást adjon az embereknek, hogy mi történik velük, ha munkanélküliek lesznek, milyen támogatásokra számíthatnak tőlünk, ha képzésben akarnak részt venni, milyen lehetőségeket látunk számukra, vagy éppen felmérjük az ő képzési igényeiket. Nem utolsósorban mi is információkat kapunk róluk. Ez nagyon fontos, mert így többféle megoldást is fel tudunk vázolni számukra. Nem úgy látunk a dologhoz, hogy munkanélküliek lesznek, hanem más lehetőségeket keresünk. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy az IBM-ről szóló sajtóhírek nyomán több cég is felhívta a munkaügyi központot, és jelezték munkaerőigényüket. Ezeket összegyűjtöttük, és kiajánljuk az irodánkban. Ez speciális helyzet, hiszen ezek az emberek még nem munkanélküliek, így nem játszhatunk hagyományos közvetítő szerepet, csak szolgáltatásként összehozzuk a nálunk érdeklődőket az érintett dolgozókkal. Kedden reggel egy órán keresztül megfigyelőként ültem a kihelyezett irodánkban, hogy megtudjam, mi foglalkoztatja az érdeklődőket. Körülbelül harmincan fordultak meg ott, elsősorban munkát kerestek, és a máshonnan érkezettek elmondták, hogy nem akarnak visszamenni Észak-Kelet Magyarországra, mert nálunk még mindig jobbak az elhelyezkedési lehetőségeik. Az már most látszik, hogy az IBM az egyik legjobban fizető cég volt a városban, és a most beérkező állásajánlatok gyakran nem érik el azt a kereseti szintet. November végére elkészítünk egy munkaerő-piaci programot. Ez az az időszak lesz, amikor az IBM még nem mond fel a dolgozóinak, de már nem lesz munkájuk az embereknek. Akkor kell elérnünk őket, álláskeresési technikákat tanítani nekik, tréningeken segíteni, hogy fel tudják dolgozni stabilnak tűnő munkahelyük gyors megszűnését, és képzéseket kell indítanunk számukra. A következő év első felében pedig olyan támogatási rendszert kell alkalmaznunk, amellyel elhelyezkedésüket lehet segíteni. Nyújthatunk például bértámogatást munkaadóknak, tehát mi álljuk a bérköltség jelentős részét, ha valamelyik cég ezeket az embereket alkalmazza. Természetesen nem szabad bagatellizálni egy háromezer-hétszáz főt foglalkoztató üzem megszűnését, de már most is látszik, hogy nem reménytelen a helyzet, úgy tűnik, az emberek nagy részének munkát tudunk ajánlani. Valamenynyiükkel személyre szabottan foglalkozunk, de ehhez persze az ő erőfeszítésükre is szükség van.
   - Milyen Fejér megye munkaerő-piaci helyzete?
   - A megyei munkanélküliségi ráta 6,3%-os. Ennél néhány tized százalékkal jobb Dunaújváros és körzetében, Székesfehérvár és körzetében, Mór és körzetében. A megye északi területe jobb helyzetben van, mint a déli térség, Sárbogárd és Enying környékén tíz éve változatlanul rosszabbak a mutatók, a munkanélküliségi ráta ott 11,5%-os. Ezt a helyzetet tükrözik az üres álláshelyek is. A 12 400 regisztrált munkanélkülire 2500 álláshely van most a megyében, ennek döntő része az északi térségben. Székesfehérváron és vonzáskörzetében - 34 településen, ahol összesen 260 ezer ember lakik - körülbelül 4800 regisztrált munkanélküli van, és 800 betöltetlen álláshely.
   - Milyen végzettségű embereket keresnek?
   - Az álláshelyek felére betanított munkást, tehát nyolc általánost, vagy azt sem végzetteket, harmadára szakmunkásokat, a fennmaradó helyekre pedig középfokú vagy felsőfokú végzettségűeket. Az utóbbi években megfigyelhető a megyei munkaerőpiacon, hogy jelentősen csökkent a betanított munka iránti igény. Ez egyrészt azt jelenti, hogy magasabb munkakultúra jelenik meg a térségben, másrészt viszont azt, hogy a jövőben a legfontosabb feladatunk az alacsony végzettségűek képzése lesz. El kell fogadtatnunk ezekkel az emberekkel, hogy hosszabb távon csak az lehet megoldás számukra, ha a betanított munkás léttől feljebb jutnak. Magasabb szintre kell emelni, amit tudnak, mert ekkora számban nem lesz szükség a munkájukra. Ha átmenetileg most el is tudnak helyezkedni, az nem végleges megoldás, mert újból lemorzsolódhatnak. A megyei munkaerőpiacnak az a legmarkánsabb kérdése hosszú távra, hogy mi lesz egy jó ütemben fejlődő megyében azokkal, akiknek a tudása kevés?
   - Meg lehet-e tanítani tanulni egy olyan középkorú embert, akinek annak idején az iskolában nem voltak sikerélményei?
   - Igen. Egy alapvető feltétel van, hogy magának az érintettnek kell felismernie, hogy neki erre szüksége van. Nem lehet semmilyen eszközzel, sem pénzzel, sem kedvezményekkel rákényszeríteni, ha ő maga nem látja be, hogy erre szüksége van. Meg kell győznünk az embereket arról, hogy most ugyan gyors segítségként találtunk munkahelyet, de nem biztos, hogy ez végleges. Tudom, hogy kicsit kegyetlennek hangzik, amit mondok, de sokan könnyen átengedik a döntést másoknak. Várják, hogy valaki megoldja a gondjukat. Pedig azt kell felismerni, hogy nekik is részt kell venniük a probléma megoldásában.
   - Dunaújváros és térségének munkaerő-piaci helyzete hogyan jellemezhető?
   - Jelenleg a megyei átlagnál jobb helyzetben van, maga a körzet nem élt át egy olyan sokkot a rendszerváltást követően, mint például Fehérvár vagy a megye egyéb területei. Rendszeresen konzultálunk a Dunaferr Rt. humánpolitikai vezetőivel, és úgy látom, ha a vasmű átalakítása egy átgondolt döntéssorozat részeként, logikus menetrend szerint történik, és minden résztvevő - a munkavállalótól kezdve a munkaadón át a döntéshozókig - megőrzi a higgadtságát, akkor nem kell tartani kezelhetetlen helyzettől. A Dunaferr alapítványi elképzeléseit is jónak tartom, mert ha az embereket viszonylag hoszszú ideig tudnák segíteni, jobb pozícióba hoznák őket a munkaerőpiacon. A Dunaferrel kapcsolatban kérdezte tőlem valaki, hogy a dunaújvárosi munkaerő tudna-e Székesfehérvár felé orientálódni. Tudomásom szerint nem járnak ide sokan dolgozni, csupán kisebb számú magasabb műszaki végzettségűekről tudok. A két térség között újszerű kapcsolat alakulhat ki. Ha a jelenlegi fehérvári feszültség oldódik, akkor kitörési lehetőséget jelenthet a dunaújvárosiak számára, de ez fordítva is igaz lehet. A dunaújvárosi kistérség megerősödése, amelynek már most látom a jeleit, a székesfehérvári térségre is hathat.

Bródi Emília
(Dunaferr Hetilap)