Felfüggesztve

Egyelőre nem tudni még, miből is adódik az államháztartásnak a miniszterelnök által előzetesen beharangozott, az előirányzatot 900 milliárd forinttal meghaladó ez évi hiánya. A kormány ugyanis már nem nyújtana be pótköltségvetést az idei évre, olvasható a HVG-ben.

   Néhány órával azután, hogy Medgyessy Péter kormányfő múlt szerdán a szocialisták nyílt frakcióülésén az államháztartás idei hiányát minden várakozást felülmúlóan nagynak, a bruttó hazai termék (GDP) 8,7 százalékának mondta, az Országgyűlés mindenféle kellemetlen intermezzó nélkül elfogadta az idei állami költségvetésnek egy korábban előterjesztett, 60 milliárd forintnyi hiánynövekedéssel járó változtatását a 2001. évi zárszámadási törvény részeként.
   Mintha a kormánypárti képviselők sem állnának igazán a helyzet magaslatán, ha közülük senki sem akadt, aki felkérte volna a leginkább ügyes pókerjátékosra emlékeztető Medgyessyt, hogy most, miután az MSZP-SZDSZ koalíció minden várakozást felülmúlóan túl van az önkormányzati választásokon, mielőtt 2002-t illetően akár egy újabb forint elköltésére is áldásukat adnák, a miniszterelnök hivatalosan is adjon számot arról: kétszer száznapos programját követően hogyan is áll az ez évi államháztartás.
   Medgyessy ugyanis kiszámíthatóságot, világos és átlátható büdzsét ígért, márpedig korábban ő is és a hozzá hasonlóan a közvélemény-kutatások kedveltségi rangsorában igen előkelő helyet elfoglaló, megnyerő modorú pénzügyminiszter, László Csaba is az ez évi államháztartási hiányt - az európai uniós (EU) normákhoz igazodóan számítva - eddig mindig a GDP 5,5-6,5 százalékára taksálta (minden 1 százaléknyi GDP a kormány jelenlegi számításai szerint az idén 167,5 milliárd forint lesz). Miután nem valószínű, hogy a zárszámadás elmúlt másfél hónapi vitája alatt változott volna meg az EU számítási metodikája, az elődök által elhatározott, az állami költségvetésen kívül finanszírozott hiányra való hivatkozás, amivel Medgyessy Péter a vártnál 50 százalékkal nagyobb, 8,7 százalékos deficitet indokolta, nem tűnik reálisnak, s mindenképpen felveti azt a kérdést, törvénymódosító javaslatával a kormány miért várt a 2003. évi költségvetés előterjesztéséig.
   A 2002. évi állami költségvetést illetően azonban Magyarországon az a szabály, hogy nincs szabály - legalábbis a büdzsé immáron harmadik tervbe vett ez évi módosítása ezt támasztja alá. A költségvetésnek a múlt szerdai módosítást követően 546,1 milliárd forintban előirányzott hiányát papíron most úgy duzzasztanák majdhogy a két és félszeresére, hogy annak még a pontos összege sem szerepel a törvénytervezetben (ugyanígy kimaradt belőle a költségvetés új bevételi és kiadási főösszege is). A törvénytervezethez indoklásul csatolt táblázatokban pedig sokfajta szám olvasható, ám a GDP-arányos hiány egyik szerint sem 8,7 százalék. A legautentikusabbnak Az államháztartás alrendszereinek főbb jellemzői, pénzforgalmi szemléletben című táblázat tűnik, miután az érvényes államháztartási törvény (áht) előírása, hogy Magyarországon a január 1-je és december 31-e között az állam részére teljesített s az általa történt kifizetéseket kell a költségvetési mérlegben regisztrálni. E táblázatban a költségvetés deficitje (erről szokott a képviselőház dönteni) a GDP 7,9 százaléka, az államháztartásé pedig 8,6 százalék (1447,2 milliárd forint). Ugyanakkor a kormány az idei költségvetési változtatásokat az EU-konform elszámolási rendszerre hivatkozva javasolja, mondván, "az ország uniós csatlakozására való tekintettel, valamint a maastrichti követelmények szerint számított államháztartási hiány szakszerű bemutatása érdekében a jövő szempontjából tiszta helyzetet kell teremteni". Az EU-s elszámolásokhoz igazodó szerkezetű ESA '95 szerinti államháztartási deficit viszont „csak" 1399,6 milliárd forint (a GDP 8,4 százaléka).
   A 2002. évi büdzsét módosító törvénytervezetnek része ugyan a Pénzügyminisztérium (PM) által konszolidációs csomagnak nevezett valami, miszerint az idén a Medgyessy-kabinet a költségvetésből közel 590 milliárd forinttal több pénzt használhatna fel az Országgyűlés által eddig jóváhagyottnál (lásd táblázatunkat a 121. oldalon), ám így is vagy 250-300 milliárd forintnyi hibádzik a "8,7-ből". Azaz ha igaz, mint azt korábban László Csaba állította, hogy elődje 175,2 milliárdos pluszhiányt hagyott hátra (HVG, 2002. szeptember 6.), akkor azt a Medgyessy-kabinet legalább további 80-130 milliárd forinttal fejelte, fejelné meg - a száznapos programjain kívül.
   Ráadásul ebben a formában nem is kerülhetne az Országgyűlés asztalára a most előterjesztett, 590 milliárdnyi csomag. A nyáron még úgy tűnt, hogy a Medgyessy-kabinet egy életre felmentést szerzett magának az átlátható, a jövő évi büdzsé alapjául is szolgáló 2002. évi költségvetés kiigazítása alól, amikor is az áht-t úgy lazíttatta, hogy részletes, minden előirányzatot újból meghatározó pótköltségvetést csak akkor kell készíteni, ha az államháztartási hiány a kiadások legalább 5 százalékával változna. S bár a mostani konszolidációs pakk messze nagyobb ennél az előírt mértéknél, a kormány javaslata a "rendkívüli állapotra": a pótköltségvetésre vonatkozó áht-rendelkezéseket "nem kell alkalmazni".
   Ha ma ezért, holnap majd valami másra hivatkozva lehet felfüggeszteni a törvényességet, ám az ilyesmi demokráciákban nem szokásos. Pedig alig fél éve a kisebbik kormánypárt a koalícióba úgymond egy demokráciacsomaggal, a parlament tekintélyének helyreállítása szándékával érkezett. Ehelyett most az Országgyűlés maradék politikai súlyát is lerombolnák, mindenfajta költségvetési vita komolytalanná válna, ha novemberben még közel 600 milliárd forinttal lehetne módosítani az ez évi büdzsét.
   Tény, hogy az Orbán-kabinet - az Országgyűlést megkerülve - például az autópálya- és stadionépítéseket a költségvetésen kívül, piaci hitelekből finanszíroztatta. Ám most, amikor elsősorban e feladatok költségvetési domesztikálására kerül sor a 2002. évi büdzsében, csupán találgatni lehet, hogy az adott módon mi végre mindez. Miért kell például a Nemzeti Autópálya Rt. (NA) által felvett 207 milliárd forintnyi, hosszú lejáratú, aktuálisan fizetési kötelezettséggel nem járó vagy a Budapest Sportcsarnok helyén épülő Aréna 34,8 milliárd forintnyi kölcsönét az állami költségvetésnek oly módon átvállalnia, hogy ez a büdzsét egyszersmind pénzköltésre is feljogosítja. Az áht csak arról rendelkezik, hogy „az államháztartás alrendszerei hiányának államadósságot növelő rendezését, továbbá tartozásokat átvállalni és elengedni kizárólag a költségvetésük útján, előirányzattal megtervezve lehet", ez azonban nem jelenti azt, hogy a most átvállalt hiteleket a költségvetésnek idő előtt vissza is kellene fizetnie.
Márpedig ha a PM előirányzatát különféle hitelek átvállalása és adósságelengedések címén megemelnék, az az adott összeg erejéig tényleges fizetésre is feljogosítaná a PM-et. S ha a PM 2002-ben el is költi a pénzt, akkor a hitelező, részben nagy hazai kereskedelmi bankok jutnak ropogós bankókhoz, s ezáltal több hitelt nyújthatnak, ami akár keresztezhetné is azt a gazdaságpolitikát, amit a kormány jövőre maga elé tűzött, miszerint a hazai keresletet vissza kell fogni. Ha viszont a PM mégsem használná fel az idén teljes körűen a számára előirányzottakat, akkor a 2002. évi költségvetés maradványelszámolásakor a kormány egyedül dönthetne arról, hogy az amúgy szűkös 2003. évi büdzsét mennyivel egészítse ki ebből. Ez is a megcélzott jövő évi takarékos költségvetés ellen való lenne, miközben tagadhatatlan, hogy az autópálya-hitelekből az elmúlt két évben az NA a kivitelezők számláit kifizette, így adósságainak a költségvetés részeként történő elszámolása önmagában nem generál újabb keresletet a gazdaságban.
   Az 5,7-ről 8,7 százalékra duzzadónak mondott idei GDP-arányos hiány bejelentését a kutatók abból a szempontból örömmel üdvözölték, hogy - mint mondják - végre kiderült az igazság, bebizonyosodott, hogy az idei deficit, ahogy azt ők már korábban is állították, mégiscsak elszaladt (HVG, 2002. október 11.). Ám abból, hogy e vallomásra a jövő évi költségvetés megalapozásaként került sor, az a gyanú is felmerül, hogy talán a jövő évi büdzsét próbálja a Medgyessy-kabinet a még az elődök által készített 2002. évi állami költségvetésre rávert "balhé" révén is mentesíteni.
   Kétségtelen, hogy az EU-ba tartva készülniük kell majd az egységes uniós metódushoz igazodó elszámolásoknak is, ám erről csak az áht-nek a 2003. évi költségvetési törvény részeként tálalt változtatásában intézkednek, a jövő esztendőtől. Így viszont egyáltalán nem érthető, miért kell már az idei pénzforgalmi költségvetésen is esztergálni, miért kell a kormánynak kizárólag valamiféle, csak általa ismert szabályokhoz igazodva tabula rasát csinálnia. Ha jövőre új szerkezetben készül majd a büdzsé, akkor a tisztesség úgy kívánja, hogy egy azzal azonos szerkezetű, precízen kidolgozott előző évi „bázist" is produkáljanak, anélkül hogy - mint azt most tervezik - egy egész más felfogású, alapvetően még 2000-ben elfogadott költségvetési törvényt erőszakoljanak meg. Mellesleg nehezen lenne az uniós normákra fogható például az a javaslat, hogy a Külügyminisztérium az idei árfolyamnyereségét "a 2002. évben elindított ingatlanfejlesztési kiadások teljesítésére használhatja". Vagy a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-t - amelyről azt sem tudni, mi végből van szükség rá - sem céltalanul stafíroznák ki ezúttal feltehetően több százmilliárd forinttal, miközben feladatai szűkülnek, s így a tőkéje akár kevesebb is lehetne. Minden ellenkező híresztelés ellenére a kabinet mégiscsak azt várja el az egykoron a miniszterelnök vezette banktól, hogy különféle állami és önkormányzati programok nagyvonalú finanszírozásában vegyen részt a jövőben is.
   A 2002. évi büdzsé körüli káoszteremtésnek egyszerű taktikai oka is lehet: ha a parlamenti vitában ez lenne a gumicsont, amin a képviselők elrágódhatnának, kevesebb idejük maradna a jövő évi költségvetés tételeinek boncolgatására. Azzal azonban, úgy tűnik, a Medgyessy-László páros nem számolt, hogy mindez még sokba kerülhet az országnak. A nemzetközi pénzpiacok feltehetően nagy árat kérnek majd azért, hogy egy olyan ország államkötvényeit vásárolják, amely 8,7 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt produkál az idén. Ráadásul minderre egy olyan időszakban kerül sor, amikor Magyarország visszatérne a nemzetközi pénzpiacokra (HVG, 2002. október 18.), s devizaadósságának megújításához a forrásokat a hazai pénzpiac helyett ismét ott keresné.

Szántó Anikó
(HVG)