Árampiacnyitás: sok hűhó semmiért?
A valódi versenyhez még hónapokra lesz szükség
Négyéves előkészület után januártól hivatalosan megnyílt a hazai villamosenergia-piac,
de egyelőre egyetlen üzlet sem köttetett. A Dunaferr jelezte igényét az
importkapacitásra: évi 600 gigawattórás elektromosáram-szükségletének felét
a szlovák energiapiacról szerezheti be.
1998 nyarán, amikor még úgy tűnt, hogy az ország akár 2000-től
az Európai Unió tagja lehet, elkezdődött az a hosszú folyamat, amely a
nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a hazai villamosenergia-piac megnyitásához
vezetett. Azóta kormányok és koncepciók váltották egymást, az érdekek csatája
folyt, így a jogszabályok egy része csak 2002 szilveszterén vált ismertté.
A változás nyomán megszűnik az a gyakorlat, hogy a fogyasztók
a területileg illetékes áramszolgáltatóktól vásárolták az áramot, a szolgáltatók
pedig kizárólag a Magyar Villamos Művektől (MVM) vették a hazai, illetve
importáramot. Mindezt hatóságilag szabályozott árakon.
Az új jogi helyzet a fogyasztókat két csoportba sorolja: a
nagy többség közüzemi fogyasztóként ezután is a korábbihoz hasonló módon,
hatóságilag szabályozott áron vásárolja az áramot a megszokott szolgáltatótól.
A változás a legnagyobb ipari fogyasztókat és az önkormányzatokat érinti,
amelyek közvilágítás céljára a nagyfogyasztókhoz hasonló feltételekkel
szerezhetik be a villamos energiát. Ez a kör az úgynevezett feljogosított
fogyasztók köre. Szabadon dönthetnek, megmaradnak-e a korábbi szolgáltatónál
és változatlanul a közüzemi tarifák szerint vásárolnak, vagy üzleti alapon
választanak az ajánlatok közül. A piac szereplőinek köre kibővült, megjelentek
az önálló kereskedőcégek, az energetikai társaságok, szolgáltatók és a
MVM Rt. is létrehozta saját kereskedelmi egységét. Az arra feljogosított
fogyasztók igényeik felét importból szerezhetik be.
Január elsejétől papírforma szerint tehát minden rendelkezésre
állt ahhoz, hogy megkezdődjön az áramkereskedelem. Hogy látszólag mégsem
történt semmi, annak több oka is van. Az egyik gond abból származott, hogy
a cégek december végén még nem ismerték az összes feltételt, és nem tudták
mérlegelni, kilépjenek-e a szabadpiacra. Az áramszállítás, a hálózathasználat
és a rendszerirányítás díjait is csak szilveszterkor hozták nyilvánosságra.
Ezért december 27-én, amikor a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító
(Mavir) Rt. aukciót rendezett, hogy a cégek között elossza az importhoz
szükséges hálózat korlátozott kapacitását, jószerével nem találtak megfelelő
jelentkezőt. Az érdeklődést mutató huszonöt cég közül csak öt akadt, amely
a hazai piacon akarta volna értékesíteni az importáramot. Az ipari nagyfogyasztók
hosszú ideje lobbiztak a piac megnyitásáért, az importlehetőségek megteremtéséért.
Közülük mégiscsak három cég, a Dunaferr, a BorsodChem és az Ózdi Acélművek
jelezte a december végi aukción, hogy igényt tart importkapacitásra. A
többi érdeklődő kereskedő volt.
Ezen az aukción a hazai szabályok szerint április végéig lehetett
jogot szerezni az importra. Akkor jár le egy sor korábban kötött szerződés,
és szabadulnak fel újabb kapacitások. A Szlovákiából Magyarországra irányuló
150 megawatt importkapacitást teljesen lekötötték ugyan, de a Horvátországból
rendelkezésre álló 450 megawatt szabad kapacitásból mindössze 50 megawattnyira
volt igény. Ausztriából 150 megawatt behozatali lehetőség van, s ezt ki
is használták. Ukrajnából nincs szabad kapacitás, a rendelkezésre álló
mintegy 450 megawatt lehetőségét már korábban lekötötte a Kapolyi László
nevével fémjelzett System Consulting. Az egyébként nem jelentős szállítókapacitásból
is volt némi maradék, és ennek legfőbb oka nem annyira az érdektelenség,
mint inkább a rendelkezésre álló idő rövidségéből fakadó felkészületlenség.
Tombor Antal, a Mavir Rt. vezérigazgatója úgy látja, hogy
az új helyzet meglehetősen sok zavar forrása lehet. Mert nemcsak Magyarországon
változtak a szabályok, hanem Ausztriában és Szlovákiában is. Bár mind a
három ország új rendszere megfelel az uniós irányelveknek, azok meglehetősen
tág mozgásteret adnak az egyes országoknak, amelyek egymástól eltérő szabályokat
vezettek be. Így például a határt átlépő vezetékek kapacitásáról Szlovákiában
havonta, Ausztriában hetente, Magyarországon viszont négyhavonta döntenek.
A vezérigazgató szerint idővel kialakul az új rendszer gyakorlata is, de
addig nehéz lesz elkerülni a zavarokat.
A csaknem négyszáz, önálló beszerzésre feljogosított fogyasztó
egyébként csak látszólag van várakozó állásponton. A háttérben meglehetősen
élénk tárgyalások és alkuk kezdődtek. Hiszen a verseny az 550 milliárd
forint értékű hazai árampiac 33 százalékát érintheti, tehát az eladók,
az erőművek, a szolgáltatók és a kereskedők igyekeznek minél nagyobb darabot
kiszakítani maguknak. Ami azért sem könnyű, mert a hazai erőműveknek is
alig van szabadon értékesíthető kapacitásuk. A szakértők azonban úgy gondolják,
a kezdet nehézségei után az év közepére a piac 10-15 százalékán már valódi
verseny lehet.
A Dunaferr is sikerrel szerepelt a Mavir Rt. által meghirdetett
december 27-i pályázaton - mondta lapunknak Tábori László, a vasmű Energiaszolgáltató
Kft.-jének ügyvezető igazgatója. Ezen külföldi - szlovák, osztrák vagy
horvát - áramszolgáltatóktól lehetett kapacitáshasználati jogot szerezni,
vagyis kedvező áron elektromos energiát vásárolni. A dunaújvárosi kohászati
cég is szerzett ilyen jogot: e szerint évi 600 gigawattórás elektromosáram-szükségletének
felét a szlovák energiapiacról szerezheti be. A Dunaferr (amerikai többségi
tulajdonban lévő) erőműve a cég áramszükségletének 28 százalékát képes
kielégíteni, a többit hazai erőművektől vásárolják.
(Népszabadság)
|
