Vergődik a hazai acélipar

A termelők és a kereskedők is a kormányt hibáztatják a kialakult helyzetért

A DAM Steel Rt.-nél kialakult válság csak egyik jele a hazai acélipar súlyos helyzetének, amiért a piaci szereplők egybehangzóan az államot hibáztatják - írja a Népszabadság.

   A térségben szinte egyedülálló módon, Magyarországon tavaly nőtt az acélfelhasználás, ennek előnyeit nem élvezték a magyar termelők, mert a piac több mint 60 százalékát az olcsó import árasztotta el, s a kormányzat piacvédelmi lépései elakadtak.
   Az elmúlt napokban a figyelem a diósgyőri kohászat gondjai felé fordult, mivel ott a gyár leállásával fenyegető helyzet alakult ki. A Dunaferr nehézségei is megoldatlanok. A hazai acélipar egyre súlyosabb gondokkal küzd, holott Magyarországon, a térségben egyedülálló módon, tavaly két-három százalékkal növekedett az acélfelhasználás. Ez a kedvező állapot elsősorban az építőipar fellendülésének tulajdonítható, de előnyeiből nem a hazai termelő vállalatok, hanem az importőrök profitáltak. A tavalyi acélfelhasználás több mint 60 százalékát az import adta. A magyar piacról kiszoruló hazai cégek helyzetét súlyosbította, hogy exportlehetőségeiket erősen korlátozták az Európai Unió piacvédelmi intézkedései és a piaci túlkínálatból adódó alacsony acélárak - mondta lapunknak Tardy Pál, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés főtitkára. Szerinte katasztrofális lenne, ha a diósgyőri acélgyártás megszűnne, mert az országban egyedül itt készülnek magas minőségű acéltermékek. Sok gondot okozna, ha ezeket is importálni kellene.
   Míg korábban a másik acélipari központ, a Dunaferr helyzete stabil volt, az utóbbi másfél évben egyre több a rossz hír, és a cég jövője is tele van bizonytalansággal. Azzal jóformán valamennyi szakértő egyetért, hogy a technológiai fejlesztések hatalmas tőkeigénye miatt a privatizáció elkerülhetetlen, de hogy ez mikor és hogyan valósuljon meg, arról megoszlanak a vélemények. Tardy Pál szerint hiba lenne elhamarkodni a privatizációt, mert a mostani gyenge acélpiaci helyzetben nagyon rossz alkupozícióból indulhatnak a tárgyalások. Úgy véli, ki kellene várni az alkalmas időt, és olyan befektetővel szabadna csak megállapodni, amely garantálja a cég hosszú távú, stabil működését.
   Miközben a magyar vállalatok vergődnek, és az import egyre zúdul az országba, a piacvédelmi intézkedések elakadtak. Ebből a szempontból Magyarország rosszabb helyzetben van, mint a környező országok. Nálunk a kilencvenes évek elején jelentősen csökkent az acélipari termelés, és ma már csak 220-240 kilogramm az egy főre jutó acélipari kapacitás, miközben Csehországban és Szlovákiában meghaladja 700 kilogrammot, és az Európai Unióban is 500 kilogramm fölött van. Így Magyarországnak már nincs miből visszafejlesztenie az acéltermelést. Néhány környező országban még azért lehetséges az acélipar állami támogatása, mert vállalták a kapacitások leépítését. Magyarország viszont azt vállalta, hogy nem támogatja saját iparát. De a jelek szerint nem is védi. Vagy csak alig.
   Emlékezetes, hogy az elmúlt években kemény csaták folytak a piac védelméért. Hosszas tárgyalások után kialakult az a gyakorlat, amely szerint bizonyos menynyiség felett vámot kellett fizetni az importált termékek után. Ám ez a megállapodás lejárt tavaly december közepén, és a megújítása elakadt. Ezt nemcsak a hazai termelők nehezményezik, hanem a kereskedők is. Stevan Sefer, a német Thyssen-csoporthoz tartozó legnagyobb magyarországi kereskedelmi cég, a Ferroglobus elnöke a magyar hatóságokat hibáztatja, hogy ex lex állapot alakult ki. Szerinte már korábban le kellett volna zárni a tárgyalásokat, mert így a piacon csak nőtt a bizonytalanság. A kereskedők nem tudják, milyen szabályok lesznek, nem mernek rendelni, mert nem tudni, lesz-e korlátozás, mikor, és milyen. Ugyanakkor kontrollálatlanul jöhet továbbra is az országba az ukrán és más olcsó áru.
   Molnár Sándor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy az Európai Unió illetékes szervezetének átadták a magyar javaslatokat, amelyekkel a korábbi piacvédelmi intézkedések meghosszabbítását kérik. Az unió részéről kérdések merültek fel, ezek tisztázása most folyik. A főosztályvezető bízik abban, hogy még ebben a hónapban létrejöhet az új megállapodás.

(Népszabadság)