Időutazás
A rekordméretű államháztartási hiány és a fizetési mérleg egy év alatt megháromszorozódott deficitje láttán felvetődik a kérdés, nincs-e szükség az 1995-ös Bokros-csomaghoz hasonló stabilizációra. S bár a válasz nemleges, a közel nyolc éve meghirdetett államháztartási reform folytatása időszerű volna - olvasható a HVG-ben.
Érlelődik egy újabb Bokros-csomag - vélik, akik idestova egy
éve hallják a kutatóktól, hogy a gazdaság letért a fenntartható növekedési
pályáról. A gazdasági adatok egy része az 1994-es, illetve a 2002-es év
végén kétségkívül meghökkentő hasonlóságot mutat (lásd táblázatunkat).
Az államháztartás hiánya 1994-ben éppúgy a bruttó hazai termék (GDP) 9,6
százalékát érte el, mint tavaly. A külkereskedelmi és a fizetési mérleg
hiánya 2002-ben szintén megközelíti az 1994-es értékeket. Mindkét évben
túlszárnyalta a bérkiáramlás a gazdasági teljesítmény javulását: 1994-ben
a reálkeresetek 7,2 százalékkal, 2002-ben 13 százalékkal nőttek. A választások
előtt a leköszönő, azt követően pedig az új kormány nézte hónapokig tétlenül
az egyensúlyhiány növekedését; a különbség legfeljebb az, hogy tavaly a
második fél évben a Medgyessy-kormány a GDP csaknem 2 százalékával tovább
lazította a költségvetést.
A formai hasonlóságok mögött azonban lényegi különbségek vannak.
Ezek közül a legfontosabb, hogy a külső egyensúly romlása jelenleg meg
sem közelíti azt a kritikus mértéket, amely 1995-ben fizetésképtelenséggel
fenyegette az országot. 1994-ben a 3,9 milliárd dolláros külkereskedelmimérleg-hiány
mindössze 13,1 milliárdos export mellett jött létre, tavaly viszont november
végén a kivitel már 31,2 milliárd dollár (33,4 milliárd euró) volt. Vagyis
a 2002-es deficit a forgalom egészéhez - és a megtermelt GDP-hez - viszonyítva
jóval szerényebb, mint 1994-ben. A folyó fizetési mérleg romlása sem veszélyezteti
a fizetőképességet, mert a devizában mért bruttó adósság 1994 óta a kétharmadára,
a nettó pedig - a tulajdonosi hitelek nélkül - nagyjából a negyedére csökkent.
Ez utóbbi a tulajdonosi hitelekkel együtt 11 milliárd euró körül van, ám
a külföldi cégek Magyarországon működő leányvállalatainak nyújtott kölcsönök
törlesztése nem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kockázata. Figyelmeztető jel
ugyanakkor, hogy a jegybank nemzetközi tartalékai az elmúlt egy évben a
fizetési mérleg deficitjével csaknem azonos mértékben, 3 milliárd euróval
csökkentek. Ebben szerepe van az MNB megváltozott politikájának is, mely
szerint a költségvetés lejárt devizaadósságait forintkölcsönökkel újította
meg. Ha nem ezt teszi, mind a bruttó, mind a nettó adósság megugrik. A
három és fél havi import fedezetére elégséges tartalékszint az MNB szerint
megfelelő, mert "elképzelhetetlen egy olyan exportsokk, ami miatt
Magyarország devizabevételei elapadnának" - érvel Jelentés a pénzügyi
stabilitásról című kiadványában a jegybank.
A fizetési mérleg romlása - amiben 1 milliárd euró erejéig
az idegenforgalmi aktívum csökkenése játszik szerepet - és az igencsak
gyéren csordogáló, alig 1 milliárd eurós működőtőke-import úgyszólván tankönyvi
következménye a forint erősödésének, amit a jegybank az euró, illetve a
dollár nemzetközi kamatszintjét 6-7 százalékkal meghaladó (nominális) kamatokkal
ért el. A jelenleg 8,5 százalékos alapkamat - amelyet hétfői ülésén a Monetáris
Tanács minden várakozásra rácáfolva változatlanul hagyott - az 5 százalék
körüli inflációt is figyelembe véve szigorúbb monetáris politikát jelent,
mint amilyet Surányi György akkori jegybankelnök 1995 márciusában meghirdetett.
Az abban az évben 31 százalékon tetőző, éves átlagban 28,3 százalékos infláció
idején a jegybanki alapkamat 28 százalék volt. A vállalatok ma relatíve
drágábban jutnak hitelhez, mint 1995-ben, a stabilizáció meghirdetése után,
s ez a beruházásokat, ezáltal a növekedést is visszafogja. Bokros Lajos
pénzügyminiszter és Surányi arra törekedtek, hogy a stabilizáció ne járjon
gazdasági visszaeséssel, a fizetésimérleg-hiány 1,5-2 milliárd dolláros
lefaragását és a működőtőke-behozatal felfuttatását tűzték ki célul - s
érték el - a forint leértékelésével, illetve a vámpótlék bevezetésével
(HVG, 1995. április 1.). A jelenlegi kormányzat és az MNB ezzel szemben
az idén változatlan, esetleg enyhén növekvő fizetésimérleg-deficitet is
finanszírozhatónak tart, s bár a tavalyi, 3,2-3,3 százalékos GDP-növekedés
4-4,5 százalékra történő gyorsulását jósolja, a restriktív monetáris politikán
minden vállalati tiltakozás dacára egyelőre nem változtat.
A laza költségvetést kívánja ellensúlyozni szigorú pénzpolitikájával
az MNB, s ettől az sem riasztja vissza, hogy több szakértő - köztük Surányi
- szerint is ez lehetetlen. Ugyanakkor az államháztartás és a költségvetés
tavalyi, valóban tarthatatlan hiányát a kormány az idén több mint a felével
kívánja visszaszorítani. Bár a látszat csalóka. Papíron az állami költségvetés
tavalyi, 1474,7 milliárd forintos hiánya az idén 668,9 milliárdra csökken
ugyan, s a 800 milliárd forintot meghaladó kurtítás mai árakon számítva
Bokros 1995-ös 160 milliárdos egyszeri korrekciójánál is nagyobb, valójában
az idei szigorításban a módszertani változtatástól kezdve a legkülönbözőbb
trükkök is benne foglaltatnak. A veszett fejsze nyele elvét követve a kormány
minden kötelezettséget a 2002-es büdzsében számolt el, függetlenül attól,
hogy a teljesítés áthúzódik-e az idei évre. Ugyanakkor a drasztikus monetáris
és a szigorodó költségvetési politika nem jelent az 1995-öshöz hasonló
radikális fordulatot, s nem jár az életszínvonal csökkenésével. Sőt a lakossági
fogyasztás továbbra is a GDP bővülését meghaladó mértékben nő.
A 2001-ben elkezdődött folyamattal egyidejűleg lekerült a
napirendről a nagy szociális elosztórendszerek átalakítása, ma a rászorultak
növekvő támogatása helyett az állami gyámkodás kiterjesztése van napirenden.
Pedig a társadalombiztosítás (tb) a belátható jövőben nem lesz képes arra,
hogy bevételeiből fedezze kiadásait, mint ahogyan ma sem képes rá: hiánya
1996 óta folyamatosan nő. A demográfiai adatokat figyelembe véve ez nem
is csoda. 1995-ben Magyarországon 2 millió 935 ezer nyugdíjas volt, 2002-ben
3 millió 103 ezer. A gazdaságilag aktív népesség létszáma hét év alatt
4 millió 565 ezerről 4 millió 319 ezerre, az aktivitási ráta 59,8 százalékról
53,3 százalékra csökkent. Öt-hat év múlva megkezdődik a háború utáni "baby-boom"
korosztály nyugdíjba vonulása, kilenc-tíz év múlva az úgynevezett Ratkó-korosztályé.
Az 50-54 éves népesség 725 ezer, a 45-49 éves pedig 834 ezer embert jelent;
ez 120, illetve 220 ezerrel nagyobb létszám, mint a ma 55-59 éves generációé.
Az 1995-ös, gazdaságikatasztrófa-közeli állapotban a vezető politikusok
rákényszerültek, hogy ezzel szembenézzenek, ám azóta kerülik az erről való
nyilvános diskurzust.
Bokros az általa "koraszülött jóléti államnak" nevezett
szociális rendszer gyors, ha lehet, azonnali megreformálására készült;
1995-ben a családi pótlék csak az egy főre jutó havi nettó 17 ezer forintos,
1996-ban 19 500 forintos jövedelem alatt járt. Az Orbán-kormány visszaállította
az alanyi jogú támogatást, a Medgyessy-kabinet pedig részben újabbakkal
- például plusz egyhavi családi pótlékkal - licitált rá arra. A Bokros
által elkezdett nyugdíjreformot végül Medgyessy Péter pénzügyminiszter
vezette be 1998-ban, amit az Orbán-kormány gyakorlatilag rögtön leállított.
A Medgyessy-kabinet az eredeti programhoz visszakanyarodva 2003-ban ismét
kötelezővé tette a pályakezdők magánnyugdíj-pénztári tagságát, de a keresetek
8 százalékára tervezett, ám 1999-ben 6 százalékon befagyasztott befizetés
még az idén is csak 7 százalék lesz. Bokros 1996 februárjában azért mondott
le, mert a tb-hiány mérséklésére javasolt egészségügyi reformelképzeléseinek
egyetlen eleméhez sem kapott már támogatást. E téren az egyetlen ez irányba
mutató változtatást, a járulékalap kiterjesztését szolgáló, Medgyessy Péter
által 1997-ben bevezetett egészségügyi hozzájárulást az idén a 2002-es
4500 forintról 3450 forintra csökkentette a kormány, s bejelentette, hogy
három éven belül megszünteti.
Mintha a politikusok a gazdasági növekedés 1996 végén kezdődött,
látványos felgyorsulása láttán kivétel nélkül abba az illúzióba estek volna
- vagy azt próbálnák elhitetni -, hogy az állam az idők végezetéig képes
maradéktalanul finanszírozni egészségügyi és szociális feladatait, s ez
csak jó szándék kérdése.
Farkas Zoltán
(HVG)
|
