Van jövője a Dunaferrnek

Egy éve vezeti a Dunaferrt Hónig Péter elnök-vezérigazgató, a Dunaferr Hetilap ennek kapcsán készített vele interjút az elmúlt és a cégcsoport előtt álló időszakról - kitérve a privatizációra is.

   Az átalakulás, a reorganizáció időszaka kezdődött el a Dunaferr csoport életében tavaly nyáron, amikor beiktatták tisztségébe a társaságcsoport új vezetőit. Pénzügyi válságkezelés, stabilizációs és fejlesztési koncepció, kormányhatározat, átalakulási program, moratórium, sporttámogatás, acélművek-rt. beolvadás, privatizáció, érdekegyeztetés, tárcaközi bizottság, foglalkoztatás, munkahelyek megőrzése. Hétről hétre, hónapról hónapra visszatérő fogalmak, szorosan kapcsolódnak a Dunaferr, a város mindennapi életéhez. Ezekről a dolgokról és a mögöttük levő tartalomról, valamint az előttünk álló feladatokról beszélgettünk Hónig Péter elnök-vezérigazgatóval.

   - A tulajdonosok azzal indítottak útnak tavaly nyáron, hogy egy rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben lévő cégcsoport helyzetét stabilizálni kell - idézi fel a kezdeteket Hónig Péter. - A tulajdonosi szándék egyértelmű volt számomra, de természetesen az önkormányzati és a szakszervezeti elvárásokkal is számolni kellett. Intenzív munka kezdődött el, és tavaly szeptemberben a részvénytársaság igazgatósága elfogadta a menedzsment által kidolgozott stabilizációs és fejlesztési koncepciót. Ennek egyik alaptétele - a munkavállalók felé mondhatni egyfajta garancia - az a célkitűzés, hogy az acélipari tevékenységnek hosszú távon fenn kell maradnia Dunaújvárosban. Az Átalakulási Program végrehajtását megkezdtük, ennek talán a legérzékelhetőbb momentuma az Acélművek Kft. Dunaferr Rt.-be történő beolvadása volt. A beolvadás volt az első lépése az alaptevékenységek összevonásának. Tavaly októberre sikerült megállítani a veszteség-képződést, az idei év végére pedig - sikeres esetben - veszteség nélkül zárhatjuk az évet. Túl vagyunk a III-as kokszolóblokk részleges rekonstrukcióján, zavartalanul folyik az üzemszerű termelés minden területen, valamint a termékeink külföldi és belföldi értékesítése. Időközben az állam nyilvánvalóvá tette szándékát a Dunaferr privatizációját illetően, napokon belül kiválasztja az ÁPV Rt. a privatizációs tanácsadót. Röviden összefoglalva, körülbelül itt tartunk most...
   - Beszéljünk először a jelenről. Az elmúlt héten fogadta el a közgyűlés a Dunaferr Rt. konszolidált beszámolóját. Milyen paraméterekkel?
   - A Dunaferr Rt. pénteken tartott éves rendes közgyűlése 9,56 milliárd Ft nettó veszteség mellett 134,72 milliárd Ft főöszszeggel fogadta el a konszolidált 2002. évi mérleget. 2003. május végére elmondhattuk, hogy konszolidáltan 771 millió Ft-os eredményt értünk el. A tavaly év végihez képest érezhetően csökkent a Dunaferr csoport összes kötelezettsége, amely jelenleg 99,5 milliárd Ft, s amely 6,2 milliárd Ft-tal kevesebb a 2002. év végi 105,7 milliárd Ft-os összes kötelezettségnél. A kötelezettségeken belül május végén a hitelállomány 60,3 milliárd Ft-ot tett ki, 2,5 milliárd Ft-tal kevesebbet, mint ez év elején. Gondolja el, hogy egy évvel ezelőtt, a menedzsmentváltáskor a 2002-es év végére majd' 14 milliárd Ft-os veszteséget prognosztizáltak a szakemberek, és a hitelállomány is meghaladta a 68 milliárd Ft-ot. Ennek tükrében a veszteséges gazdálkodás ütemének csökkentésével, a következetes pénzügyi válságkezeléssel, és természetesen a vállalat dolgozóinak lelkiismeretes munkájával, valamint a vevők, szállítók és hitelezők bizalmának visszanyerésével sikerült a fenti eredményeket realizálni.
   - Ha ilyen eredményes tevékenységet folytat a Dunaferr, joggal merül fel az emberekben a kérdés, miért kell eladni a céget?
  - Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az előbb említett folyamatok szükséges, de nem elégséges feltételei az acélipari tevékenység hosszú távú fennmaradásának Dunaújvárosban. Amint arról már többször hallhattak az elmúlt év őszén elkészített - és a kormány által is támogatott - stabilizációs és fejlesztési koncepció a pénzügyi válságkezelésen túl kiemelten kezeli a Dunaferr tevékenységének, szervezetének átláthatóbbá tételét. Prioritásként fogalmazódik meg a foglalkoztatás szociálisan érzékeny kezelése, az acélipar dunaújvárosi fennmaradása, a műszaki-technológiai megújulás forrását biztosító szakmai befektető bevonása, amely nélkül a cég működése, működtetése ellehetetlenülhet, ugyanis jelenlegi gazdálkodásunk nem teszi lehetővé a korábbi években elhalasztott technológiai és környezetvédelmi beruházások megvalósítását. A közép-európai térségben lassan befejeződik az acélipari privatizáció. Az ily módon létrejött nemzetközi vállalatcsoportok között az átlagosnál is kisebb méretű Dunaferr nem tudja megőrizni versenyképességét.
   - Essen szó bár átalakulásról, termelésről vagy privatizációról, a munkavállalókat és a városlakókat egyaránt a leginkább érdeklő, mindent átható kérdéskör a foglalkoztatás.
   - A fokozott érdeklődést, várakozást én is érzékelem, ami teljesen természetes is egy privatizáció előtt álló cég dolgozóinak körében, és a városlakók körében is, hiszen több fórumon is elhangzott már, hogy a Dunaferr közvetve százezer ember egzisztenciáját határozza meg a térségben. Az viszont mindenképpen hátrányos és veszélyes helyzetbe hozza a céget, ha a foglalkoztatással kapcsolatban félreértett, vagy netán tudatosan ferdített információk látnak napvilágot a sajtóban, a nyilvánosság előtt. Épp a napokban, egy helyi Phare-konferencián - ahol a Dunaferr Rt. egyik vezérigazgató-helyettese is előadó volt - történt meg, hogy az előadást követően a sajtóban publikált anyagokban téves következtetéseket vontak le az elhangzottakból. Mindenképpen fontosnak tartom leszögezni: a Dunaferr Rt. vezetése indokolatlan hangulatkeltésnek tartja a nagymértékű dunaújvárosi létszámleépítésről szóló híreket. Az előadásban elhangzott és a helyi valamint országos sajtó cikkeiben megjelent létszámadatok egy múlt évi szakértői anyag számait tartalmazzák. A tanácsadó cég a Dunaferr átvilágítása során összehasonlításokat tett más, hasonló tevékenységet folytató acélipari vállalatok munkaerő adataival. Ezeket a számokat azonban kritikával kell kezelni, hiszen nagyban függnek a helyi adottságoktól, a technológiai színvonaltól és a termékszerkezettől.
   A Dunaferr vezetése a vállalat helyzetének alapos ismeretében készítette el a cégcsoport stabilizációs és fejlesztési koncepcióját, amely figyelembe vette a tanulmányt, de más prioritásokat határozott meg. A koncepció kiemelten kezeli a foglalkoztatási kérdéseket, amelyben felvállalta a működés átalakítása után jelentkező esetleges többletfoglalkoztatás szociálisan érzékeny megoldását. Ezt a tervet a kormány támogatta, és annak fő gondolatai alapján jelölte ki a privatizáció során érvényesítendő elvárásokat, amelyeket határozatában is rögzített. A vállalat vezetése a működés irányítását mind a mai napig ennek szellemében végzi. Bár az interjú elején már utaltam rá, de még egyszer hangsúlyozni kell: a vállalat dolgozóinak lelkiismeretes munkája, a következetes pénzügyi válságkezelés, valamint a vevők, a szállítók és a hitelezők bizalmának visszanyerésével lehetővé vált, hogy 2002. július 1-je után számottevő létszámcsökkentésre nem került sor és a korábbi években megszokott szociális és bérjellegű juttatások is kifizetésre kerültek. A 2001-ben és 2002-ben felhalmozott mintegy 20 milliárdos veszteség után 2003 első öt hónapjában elért csaknem egy milliárdos nyereség arra elegendő, hogy a kormányhatározatot körültekintően, nyugodt ütemben hajtsuk végre a társadalmi párbeszéd figyelembevételével. Ezek az eredmények és a további időszakra vonatkozó várakozások megalapozzák, hogy a kormányhatározatban megjelölt és a versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen külső tőke bevonásáig a Dunaferr foglalkoztatási és gazdálkodási megrázkódtatások nélkül jusson el.
   A menedzsment kifejezett szándéka, hogy a Dunaferr fő értékeit, a magas szakmai kultúrát, az elkötelezett munkaerőt és a munkabékét megőrizze.
   A nagymértékű létszámleépítésekről szóló hírek tehát indokolatlanul pánikot keltenek a munkavállalók körében, elbizonytalaníthatják a befektetőket, a vevőket és a hitelezőket, amely nagyon kockázatos helyzetet teremthet a vállalat, a város és a kistérség jövője szempontjából. Úgy gondolom, ha mindenki teszi a dolgát, akkor közös céljainkat megvalósíthatjuk. A Dunaferr működésének fenntartása valamennyiünk közös érdeke, a város, a kistérség is mindent megtesz, hogy befektetőket hozzon a térségbe, míg a kormány az infrastrukturális fejlesztések megvalósításával jelentős gazdaságélénkítő hatást fejthet ki a régióban.
   - A közelmúltban sok szó esett a városban a sportról. A Dunaferr évtizedek óta névadó szponzora a sportegyesületnek…
   - A Dunaferrhez hasonló nagyságrendű állami vállalatok sporttámogatási szerepvállalása meg sem közelítette a mi cégünkét. Gondolja el, egy pénzügyi válságkezelést végző, hitelezői, szállítói, vevői és más partnerei felé transzparens gazdálkodást végző, a szakszervezetekkel kollektív szerződés szerint eljáró cégnek már nem sok lehetősége marad, hogy az alaptevékenységének, működési biztonságának fenntartása terhére - jelen helyzetében - jelentős sporttámogatásokat nyújtson.
   A tavaly decemberi igazgatósági ülésen született döntés szerint a 2003-as sporttámogatás mértékét is csak a sportegyesületnek szánt 400 millió Ft-ban határozta meg, amelyet beépítettünk az üzleti tervünkbe, és egyben deklaráltuk, hogy adott a lehetőség más, akár névadó szponzoroknak vagy tulajdonostársaknak is, hogy befektessenek a dunaújvárosi élsportba.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a létesítmények fenntartása, üzemeltetése ebben az évben még a Dunaferr feladata, amely megközelítőleg az előző összeghez hasonló terheket ró a részvénytársaságra.
   - Felmerül a kérdés, lesz-e Dunaújvárosban élsport?
   - A közelmúltban látott napvilágot, hogy az állam a sportban az utánpótlás-nevelést preferálja, arra kíván csak állami juttatásokat adni, míg az élsportot csak üzleti alapokra kívánja helyezni. Az ősszel valószínű, hogy változik a sporttörvény, változik a sportolók munkaügyi státusza, úgyhogy nehéz erre ma egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy a sikeres sportágakat kell felkarolni, ugyanakkor nem kívánjuk ellehetetleníteni a nem preferált sportágakat sem. Adott a lehetőség más vállalkozóknak, vállalkozásoknak is, hogy üzleti alapon vegyenek részt a dunaújvárosi élsport támogatásában vagy finanszírozásában. A vállalat társadalmi szerepvállalásában - és itt nem a sportra gondolok - elsősorban Dunaújváros és környékének támogatását, a kistérség, a régió fejlesztését tekintjük célként. A külső támogatásra szánt erőforrásokat csak a törvényes előírások betartása, a tulajdonosi nyereség biztosítása, a munkavállalók juttatásainak kifizetése és a vállalat fenntartható működési feltételeinek megteremtése után lehet felszabadítani.
   - Talán az előbb említett témánál is központibb kérdés ma már a privatizáció. Melyek a lépései és milyen feltételrendszer mentén valósul meg?
   - A privatizációs partner, a szakmai befektető kiválasztása gondos előkészítő munka eredménye, amely a fő tulajdonos kompetenciája. Várhatóan a hét végén teszi közzé az ÁPV Rt., hogy a HSBC Befektetési Bank, a Pricewaterhouse Coopers, vagy az Erste Bank lesz-e a privatizációt előkészítő tanácsadó cég. A tanácsadó cég feladata lesz egy olyan, ún. befektetői füzet, egy információs memorandum összeállítása, amely minden leendő befektető számára minden területre vonatkozóan transzparens módon mutatja be a Dunaferr helyzetét. Az ÁPV Rt. a tanácsadóval várhatóan még ebben a hónapban szerződést köt, akinek a szerződéskötéstől számított egy hónap áll rendelkezésére a "privatizációs stratégia" előkészítésére, összeállítására. Ezután kerülhet sor a privatizációs tender kiírására, majd a pályázatok értékelésére, amelyek után megszülethet a döntés a leendő tulajdonosról, az eredeti tervek szerint decemberben.
   - Milyen szempontok szerepelnek a partner kiválasztásánál?
   - Erős piaci szereplő legyen mind az eladások, mind pedig a beszerzések terén, legyen vonzó a térség iránt érdeklődő egyéb működő tőke - gondolok itt például a feldolgozóipar - számára. Rendelkezzen részletes technológiai fejlesztési koncepcióval, az azokhoz szükséges forrásokkal, és felelősen vállalja fel a foglalkoztatási kérdések konszenzuson alapuló rendezését.
   - Vannak-e iparági tapasztalatok?
   - Sokan a borsodi térség negatív történéseinek megismétlődésétől féltik a Dunaferrt, Dunaújvárost. Ne feledjük azonban, hogy a társaságcsoportunk teljesen más alapokról indulva, egy működőképes vállalatként kerül privatizálásra. A közép-európai acélipari privatizációk tapasztalatai is a sikeres tulajdonosváltást erősítik. A munkahelyeket megőrizték, csak az adminisztratív munkakörökben és a vezetői posztokon történt váltás. Megindultak a technológiai fejlesztések, amelyek újabb munkahelyeket eredményeztek. A javuló termelési eredmények mellett lényegesen erősödtek ezen acélipari szereplők piaci pozíciói, és a korábbi egyéni érdekek is visszaszorultak.
   - Az érdekképviseletek számos fórumon kinyilvánították, hogy aktív részesek kívánnak lenni a Dunaferr sorsának alakításában.
   - Ez természetes, hiszen közvetve a munkavállalók érdekeit képviselik, és történelmi szerepük is erre jogosítja fel őket. Szükség is van a munkájukra, mert az ő véleményük figyelembevételével megalapozottan hozhatjuk meg döntéseinket, tehetjük meg javaslatainkat a tulajdonosok felé.
   Sokszor az információ hiányával bírálják a vállalat vezetését. Azt gondolom, hogy az eltelt egy évre visszatekintve nem lehet olyan példát említeni, mikor egy váratlan és kellemetlen esemény következett be előzetes értesítés - egyeztetés nélkül.
   Valamennyi törvényi kötelezettségünknek eleget teszünk az irányukba, folyamatos párbeszédet folytatunk velük az érdekegyeztető fórumokon, képviselőik jelen vannak az üzemi tanácsokban, sőt a Dunaferr Rt. felügyelőbizottságában is.
   Ezen kívül a társadalmi párbeszéd fóruma a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium által életre hívott Tárcaközi Bizottság is. Az érdekképviseletek ugyanakkor élhetnek és bizonyos esetekben élnek is az érdekérvényesítés egyéb, törvény adta lehetőségeivel is.
   - Ha mérleget von az ember, egyúttal a jövőbe is tekint. Hogyan tovább, Dunaferr?
   - Alapvető cél, hogy a Dunaferr társaságcsoport működőképessége fennmaradjon, az embereknek munkája legyen hosszú távon is Dunaújvárosban.
   Új, munkahelyteremtő vállalkozások letelepedéséhez olyan vállalkozói környezeti feltételrendszer szükséges, amely a városba, a kistérségbe, a régióba vonzza a hazai és külföldi működő tőkét. Elengedhetetlen az infrastrukturális fejlesztések megvalósulása. Szükség van az egyéni érdekeken túlmutató közösségi szerepvállalásra is a vállalatcsoporton belül és a kistérségben egyaránt. Szükség van valamennyi regionális szereplő cselekvési programjának öszszehangolására, hiszen a Dunaferr munkavállalóinak - alkalmazotti és vezető beosztásúaknak - az erőfeszítései csak így válhatnak hitelessé, eredményessé.
    - Köszönöm a beszélgetést.

Dunaferr Hetilap

Dunaferr-honlap