július 22. (kedd) 10:00

Kényes kérdés a további szigor

A korábban hangoztatott 153 milliárd forint helyett már 112,5 milliárdos pluszforrás is elegendő lenne a jövő évre ígért szja-tábla bevezetéséhez - derül ki a Világgazdaság elemzéséből. Leginkább az valószínű, hogy az SZDSZ-es tárcák költségvetésének további szigorításából, illetve a kormányzati prioritásként meghirdetett autópálya-építés forrásainak megkurtításával ellensúlyozzák a kisebb terhet jelentő szja-táblát.

   Több lehetőséget is megfontolhat a kisebbik koalíciós fél az szja-csökkentéshez szükséges fedezet előteremtésére. Alapvetően két megközelítést választhat az SZDSZ: javasolhatja az egyéb adóbevételek növelését, valamint a kiadások további lefaragását is. Ám nem szükséges 153 milliárd forintig számolgatnia a többletbevételt, ugyanis a kedvezőbb adótábla mindössze 112,5 milliárd forintos bevételelmaradást jelentene a költségvetésnek. Az eltérés abból adódik, hogy a szigorúbb adótábla bevezetése esetén a jövő évi büdzsé tervezete a mainál előnyösebb adó-jóváírási szabályokat is életbe léptetne. A két intézkedés eredője pedig mindössze 112, 5 milliárd forintnyi előnyhöz juttatja a büdzsét.
   Legkézenfekvőbbnek egyébként az a javaslat látszana, mely a jelenleg 25 százalékos normál áfakulcs változatlanul hagyásával teremtené meg az szja-könnyítés forrását (mint ismert, ez az adókulcs 23 százalékra csökken jövőre). Elméletileg ugyanis a normál kulcs minden százaléknyi növelése mintegy 55 milliárd forintos bevételnövekedést eredményez a büdzsének. A hüvelykujjszabály ebben az esetben sajnos csalóka, mivel a költségvetés készítői is tisztában voltak vele, hogy a legmagasabb áfakulcs jövőre beígért 2 százalékpontos csökkentése miatt nem csökken jelentősen az államkassza bevétele. Az áfakulcs 25-ről 23 százalékra mérséklése ugyanis vélhetően nem jelenik majd meg az árak alakulásában, így az államkassza áfabevételei sem mérséklődnek.
   Könnyebb dolga van azoknak, akik a kiadási oldal megnyirbálásával biztosítanák, hogy a könynyebb szja-tábla mellett is változatlan maradjon az egyenleg. Legkönnyebben valószínűleg a SZDSZ-es tárcák által kezelt előirányzatok kurtításába egyezne bele a nagyobbik kormánypárt, így például az oktatásra fordított minden hetedik forint megvonása már fedezné a szükséges összeget. Ha az állam úgy döntene, hogy jövőre teljes mértékben kivonul a kultúrából, akkor még maradna is pár milliárd forint egyéb célokra. A szükséges megszorítás egyébként akkora mértékű, mint például az állam egész évi sportra, szabadidős tevékenységekre, műsorszórásra, valamint hitéleti tevékenységek támogatására fordított kiadása.
A költségvetési finanszírozási körbe tartozó intézményeknél ugyanakkor már jövőre is megszorításokat kell megvalósítani, méghozzá az idei szigorítások megtartása mellett további két és félszer, összességében 141 milliárd forinttal kevesebb pénz jut a minisztériumoknak, mint az idén. A megszorítás azonban nem érinti a kormányprogramban is prioritásként kezelt autópálya-építést. Erre például 180 milliárd forintot irányoz elő a 2004-es költségvetés tervezete. A PM-ből kiszivárogtatott információ szerint ez az az előirányzat, melynek megrövidítésében leginkább meg lehet nyerni a pénzügyi tárca partnerségét.
A legradikálisabbnak minden bizonnyal azok az elképzelések nevezhetők, melyek egyes intézmények megszüntetésével teremtenék elő a szükséges fedezetet. Így szóba jöhet egyes televíziócsatornák megszüntetése. Ha jövőre csak a Duna Televíziót kellene a költségvetésnek támogatnia a jelenlegi közszolgálati csatornák közül, azzal hosszú távon mintegy 15-20 milliárd forintot lehetne évente megspórolni. Korábban felmerült az Országgyűlés létszámának racionalizálása is. Durva becslések szerint: ha felére csökkentenék a képviselői létszámot, azzal a jelenleg évi 37 milliárd forintból működő szervezetnél 10 milliárdos költségcsökkentést lehetne elérni. Mindez persze leghamarabb a következő Országgyűlés megalakulását követően vihető keresztül. Hasonlóképpen csak hosszú távon jelentene megoldást az állami foglalkoztatottak létszámának lefaragása is, a kifizetendő végkielégítések ugyanis egyszeri nagy terhet jelentenének.

Oláh Gábor
(Világgazdaság)