Levegőszennyezettség: adatok csak utólag

A monitoringállomástól sem lehet csodákat várni

A város levegőjének állapotát - sajnos - tapasztalatból jól ismerő laikus számára nehezen érthető, hogy miért nincs a mai napig azonnali eredmények kimutatására alkalmas monitoringállomás, mint az már bevett gyakorlat elsősorban a megyeszékhelyeken.

      Aki Dunaújvárosban él születésétől fogva, az is nehezen tudja megszokni a város levegőjét, ám annyi előnye mégiscsak van egy „betelepülővel" szemben, hogy akklimatizálódik az évek során a sajátos klímához.
     A levegő szennyezettségét jelenleg az ÁNTSZ méri mechanikus eszközökkel, az eredményeket minden hónapban közzéteszik. A hagyományos szisztéma hátránya, hogy nem képes meteorológiai adatokat (szélsebesség és -irány, relatív páratartalom, légnyomás, csapadékmennyiség) regisztrálni, holott a város levegőjének minőségét - mint mindannyian tudjuk - alapvetően meghatározza a szélirány, a légnyomás. Másik nagy hiányossága, hogy nem képes azonnal adatokat adni, hiszen nem automatikusan működik. Eredményeire mégis nagy szükség van, hiszen ezekből tudnak a szakemberek hosszú távú következtetéseket levonni, a további feladatokat meghatározni, programokat, elemzéseket és tájékoztatást készíteni, tudjuk meg Petrovickijné Angerer Ildikótól. A környezetvédelmi főmunkatárs 1997 óta dolgozik a polgármesteri hivatalban (azóta van nálunk ilyen feladatkör), s kezdetektől sürgeti - legalább - egy automata konténerállomás, avagy monitoringállomás letelepítését. Az eredmény körvonalazódni látszik, ugyanis Dunaújváros is bekerült a nemzeti környezetvédelmi program intézkedési tervébe: 2000-ben egy monitoringállomást kap a város. Hogy az időpontot tartani tudják, az kérdéses, ugyanis számos eljárásra van szükség.

     Mit tud a monitoringállomás?
     Alaptevékenysége a meteorológiai mérés, aztán annyit tud, amilyen műszerezettségű. Hogy a dunaújvárosi mire lesz alkalmas, az a pénztől függ: milyen műszerekre beépítésére jut a konténerbe (később persze lehet ezt fejleszteni).
     A környezetvédelmi főmunkatárs szerint emellett az ÁNTSZ hagyományos rendszerét is érdemes fenntartani, hiszen a mérések egymást erősíthetik. Ugyanis a konténerállomásból egyelőre csak egyet kap a város, így nagyon át kell gondolni, hova érdemes telepíteni (ráadásul árammal működik), míg a hagyományos technikájú mérőhelyekből jóval több van, kivéve a szálló port mérő műszert, amiből szintén egy van.
     A laikus számára érthetetlen, hogy Dunaújvárosnak miért nincs már nemhogy egy, de több ilyen állomása, ugyanis a megyeszékhelyeken már működnek ezek a berendezések, ott is, ahol jóval kisebb a levegő szennyezettsége, mint nálunk. Budapesten az utcán sétálók is tájékozódhatnak néhány adatról, s a fővárosban számítógépes kapcsolat van a mérőállomás és a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek között. Pécsen - tudjuk meg Petrovickijnétól - szmogriadótervet is alapítottak a mérőrendszerre. (A mecseki város ugyanis völgyben fekszik, és elavult szénerőműve van. Nekünk meg egy vasműnk, egy papírgyárunk és gyakori déli szelünk, tehetjük hozzá…)

     Szmogriadó nálunk nem lesz
     Aki esetleg a levegő javuló minőségére tippelne okként, az téved. Ahhoz, hogy szmogriadót lehessen hirdetni, legalább három monitoringállomásnak kell határérték feletti szennyezettséget kimutatnia - mi örüljünk, ha végre lesz egy. (A határértékeket 1990-ben a Népjóléti Minisztérium állapította meg.) A környezetvédelmi főmunkatárs tájékoztatása szerint a hagyományos rendszer mérései ilyen értékek nem mutattak, de nem árt az óvatosság: egy üzemzavar okozta levegőszennyezés esélye nem zárható ki, és önmagunk megnyugtatására is jó lenne a szmogriadó lehetősége, a monitoringállomást ugyanis összeköthetnék a polgári védelem nemrég átadott Hörmann riasztó rendszerével.

     Amit nem mérünk, arról csak sejtéseink lehetnek
     A nyolcvanas évekhez képest jelentősen javult a levegő minősége a mért eredmények tükrében, most viszont erős az ingadozás (lásd a szeptemberi légszennyezettségi adatokat: kattints ide), és némi romlás figyelhető meg az utóbbi időszakban. Hozzá kell persze tenni, hogy számos káros anyagot nem mérnek a mai napig sem, idetartoznak például az úgynevezett PAH-vegyületek, így csak „elképzeléseink" lehetnek azok mértékéről.

     Az elmúlt évtized emlékezetes eseményei
     1993-ban sárgás gáz, a nyers kamragáz lepte el a Kertvárost és a Békevárosrészt. Mivel elmaradt az azonnali értesítés, nem tudták a lakosságot tájékoztatni, mit kell csinálni (zárt helyre menni). Sokan beszéltek arról, hogy a leállított martinkemencében veszélyes hulladékot égettek, hogy ma is előfordul-e, nem tudjuk. Éjszaka például nem végeznek hatósági mérést!
     Tavaly októberben többször jelentős porszennyezés sújtotta a várost. Utólag jelezték, hogy a kokszoló elektrofiltere meghibásodott, ez okozta a gondokat.
     Mai napig nem tudni pontosan, honnan érkezik a „fehér por". A vasmű mészművéből, a papírgyár kéményeiből, egy mésziszapdepóból?
     A széndioxid-terhelés (nem mérik) is magas lehet, gondoljunk a kohó- és kamragáz elégetésére, ám ennek egy részét szerencsére a növényzet feldolgozza.

     A mérések csodát nem művelnek, de legalább informálnak minket arról, miben is élünk.

Sándor Judit

Szavazás