Kék szalag, rend

Mint országszerte mindenütt, Dunaújvárosban is megtartották kétórás figyelmeztető sztrájkjukat az egészségügyi intézmények dolgozói. Ott voltunk.

Karton nyetvörk      A kardiológián nincs sztrájk, jön le személyesen az I. számú Rendelőintézet kartonozója előtt némiképp tanácstalanul toporgó betegekhez Wittmann főorvos, aki kérdésemre előbb kérdéssel válaszol - „Itt haljanak meg az emberek, uram?" -, majd részletesebben is kifejti: a szívpanaszokkal érkező betegek ellátása egyetlen esetben sem tűrhet halasztást. Apropó, halasztás: az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSz) főigazgatói szignóval ellátott - ám szelíd álláspontom szerint a kelleténél kevesebb helyre kifüggesztett - tájékoztatója tartalmaz egy idevágó (gumi)mondatot: „a halasztható, egészségi állapotot nem veszélyeztető és károsodást nem előidéző esetek ellátása szünetel", olvasható a papíron, és itt bizony megtorpan a józan, pontosabban az emberi ítélőképesség. Jómagam ugyanis bevallottan kerülöm az orvosi tárgyú szakmunkák forgatását (minden kórismében a magam bajára ismerek), remegve gyűrögetem a papírzsebkendőt, ha egy szimpla megfázás rendelőbe kényszerít, és azonnal összeesem, ha valaki azzal nyugtat, hogy esetem „halasztható, egészségi állapotot nem veszélyeztető".      E röpke mondatelemzéssel - és az alább még következő apró kifogásaimmal - persze nem kívánom kétségbe vonni az egészségügyi dolgozók sztrájkjának jogosságát: valóban megalázóan alacsonyak a bérek, a mindenkori kurzus képviselői kvázi ideológiamentesen valóban a hivatástudat és lelkesedés

egyre üresebb lózungjaival

revolverezik az egészségügyi szféra dolgozóit, s valóban pályaelhagyásra kényszerítenek sokakat azok közül, akik maradnának, de megélhetései gondjaik akadtak és/vagy rosszul nősültek/mentek férjhez. „Gyönyörű pálya, imádom, egészen a fizetési papír megpillantásáig: az első alkalommal elsírtam magam, amikor megláttam, mennyiért is voltam kedves és készséges a betegekkel. Nem csoda, hogy egy idő után belefáradunk." - foglalja össze helyzetét kérdésemre egy kék szalagot tűzött nővér a kórházi sztrájk lejárta előtt negyed órával. A szimpla pénzkérdésen túl ott a mindennapi feszkó, az ellátórendszer agóniája, az a borzalmas tény, hogy a nővérkének, doktor bácsinak kell tudatnia a beteggel, hogy éppen hiányzik a osztályról az a gyógyszer, amivel, de innen nem folytatnám. Gáz van, ez a lényeg.      A röpke kórházi körséta tapasztalatai szerint a betegek döntő többsége megértette és elfogadta a dolgozók álláspontját. Az meg már az EDDSz helyi képviselőinek szervezőkészségét dicséri, hogy az országos felhívásban foglaltakhoz híven

minden osztályon maradt

Mosolyszünet ügyeletes, aki ellátta a legsürgetőbb feladatokat az infúziók cseréjétől az injekciók beadásán át a vérvételig. Összefügg ezzel, hogy, mint a Dunaújváros Online kérdésére Rádonyiné Ősi Márta, a szakszervezet helyi vezetője elmondta, az akut betegellátás is zavartalan volt az intézményben (a sztrájk idején több infarktusos beteget kellett kórházba szállítani).      Néhány árnyalattal sötétebb volt a kép a rendelőintézetben. Bár azt előre közölték, hogy mely osztályokon lesz rendelés, továbbá azt is, hogy a sürgős eseteken túlmenően ellátják az előjegyzett és a vidékről érkezett betegeket, a kartonozóban sztrájkoló sárkánynéni azonban tapasztalataink szerint rendre elfelejtett érdeklődni, vajon a kedves beteg mely osztályra igyekezne, továbbá nem előjegyzésre vagy nem vidékről érkezett-e véletlenül. Többnyire nem is ült a helyén, amikor viszont véletlenül arra tévedt,

három alkalom per perc

sebességgel hagyta el ajkát a tételmondat: „Nekem kilenc és tizenegy között nincs munkám." A betegek többsége - ezek után: csodák csodájára - mégsem törte rá az üveget, az egész épületben kilenc és tíz óra között mindössze három berzenkedő delikvenssel találkoztunk (persze biztos többen voltak, akik már a kartonozóban elszenvedett kudarc miatt menekülőre fogták). A legérdekesebb alanynak az az éjszakai műszakból érkezett - s szelíd sejtéseink szerint a félelem tüzecskéit alkoholnemű italok segedelmével oltó - fiatalember bizonyult, aki a laboratóriumi sztrájkot olyan mondatokkal kommentálta, amelytől még a DO fórum-oldalain edzett monitor is behorpadna (leírásukat csak ezért mellőzöm). Egyébként rend volt, továbbá nyugalom a kék szalag viselése idején.

Prevenciós demonstráció
Nem kivonnak, hanem pótolnak

Szavazás