A találkozás

Egyikük, tavaly, Amerikában, túlesett egy sikeres májtranszplantáción. A másik, most is, Magyarországon, vár. A csodára, a segítségre, amíg csak lehet. A New Jersey-ben élő Marika és a dunaújvárosi Ádám tegnap személyesen is találkozott. Itt.

Az egyiknek sikerült. A másiknak?

     Legutóbb a műfüves focitornát körítő jótékonysági öregfiúk-meccs kapcsán foglalkoztunk - igaz, csak érintőlegesen - a májátültetésre váró tizenegy éves fiú, a dunaújvárosi Ádám sorsával. Most azonban messzebbre kell visszakanyarodni, hogy fölvehessük a történet fonalát: a DO június közepén írt az Egyesült Államokban élő Müller Marika „sikertörténetéről". Az egy éve sikeres májtranszplantáción túlesett asszony magyarországi rokonlátogatását kapcsolta össze azzal, hogy személyesen is megismerkedjen ifjú sorstársával - júniusi írásunk főszereplője férje, Müller Jenő, valamint a DO egyszemélyes témakövető kommandója társaságában kereste fel a fiút és családját.
     A rögtönzött városnézéssel egybekötött séta közben természetesen alkalom nyílt egy áttekintő beszélgetésre is: Müller Marika a transzplantáció előtti krízisről, majd a gyógyulás - roppant küzdelmes, de így visszatekintve örvendetes - fázisairól mesélt, míg férje a műtétet megelőző időszak megpróbáltatásait sorolta fel. És természetesen szó esett arról is, hogy minden lehetséges eszközzel segítenének a beteg kisfiún.
     A segítség különféle módozatait már a család lakásában, az itt nem részletezendő - megható pillanatoktól terhes - ismerkedést követően vázolta Müller Marika. Fontos momentum lehet, hogy az asszony felépülése óta rendszeres kapcsolatot ápol a National Transplant Assistance Found nevű segélyszervezettel. A szerveződés olyan emberek segítségéért bontott zászlót az USA-ban, akik anyagi erőforrások - értsd: megfelelő biztosítás - híján nem képesek finanszírozni ellátásuk költségeit. (Azt, hogy a kapcsolat túlmutat az együttérzés nemes, ámde nehezen forintosítható gesztusán, az alábbi példánál talán semmi sem bizonyítja ékesebben: a New Jersey-ben lévő magyar klub egy alkalommal tizennégyezer dollárral támogatta az alapítványt - az összeg a Müller Marika szervezte jótékony célú táncest „hozadéka" volt.)
     Az amerikai gyűjtés egyébként már elkezdődött: az alapítvány felhívása - az Ádám sorsát vázoló írás kíséretében - napvilágot látott a Magyar Népszava című emigráns újságban, s felajánlotta segítségét a New Jersey-i magyarság egyik fészkének számító Szent László templom gyülekezete is.
     A dunaújvárosi Egészségkárosodott Emberekért Alapítvány „Segítőkéz" alszámlaszámára - 11736037-20569842 - is sorban folynak be a kisebb-nagyobb támogatások - érdekes párhuzamként a Szent László templomi gyűjtéshez: jelentős segítség érkezett a dunaföldvári katolikus gyülekezettől is -, ám a dunaújvárosi fiú helyzete lényegében változatlan. Ádám neve továbbra is az első helyen szerepel a májátültetésre várók listáján, ám megfelelő szervről még mindig nem érkezett jelzés. És az idő szalad.

-nyzs-
(Dunaújváros Online Hírek)