Bábák közt a gyerek

Parlamenti albizottság jön ismét a Dunaferrhez, vizsgálódnak. Meg a Bauer-bizottság is kutakodik, dolomit tárgyában. Közben a nyilatkozatok, cikkek két irányból öntik a visszaélésekkel, fiktív számlázásokkal, az állami vagyon átmentésével kapcsolatos információikat. Néhány hónapja még a társaságcsoport sorsa és jövője is megérdemelt egy-két félmondatot. Azóta, a választási harc középpontjában már más a fontos.

    Áprilisban már járt a parlament gazdasági bizottságának egyik albizottsága a Dunaferrnél. A kedélyes hangvételű megbeszélésen az albizottság rendben lévőnek találta a Dunaferr új vezetését, elképzeléseit. A februárban lezajlott változásokat követően az albizottság látogatása éppen szélcsendes időre esett, ám a dolomit-ügy kipattanása, majd a miniszterelnököt ért támadásokat követő nyár végi ellentámadás alapjaiban változtatta meg a Dunaferr körül kialakult helyzetet. Semmi újdonságot nem mondunk azzal, ha leszögezzük - ha konkrétum kell: nézzék meg a két parlamenti grémium munkatervét -, hogy a Dunaferr-ügy kihúzza már a választásokig. Sőt: valószínűleg a két oldal között zajló harc egyik fontos frontja itt alakul(t) ki. Az állóháború e politikai Verdunje már most tisztes vérszivattyúként működik, ugyanakkor az egymásra gránátzáport zúdítók figyelméből egyre kevesebb irányul a mind több sebből vérző társaságcsoportra.
    A Dunaferr a vártánál jobb eredményt hozó első félévet követően mind komolyabban szembe találja magát a továbbra is romló piaci feltételekkel, a kokszoló reménytelen állapotával, a tőkehiánnyal, a társaságok veszteségeivel. Utóbbival kapcsolatban szombaton cikk jelent meg a Népszabadságban, amely a DAV Rt. megrendeléshiány miatt kialakult nehézségeivel foglalkozik.
    A Dunaferr a DO információi szerint az ősz folyamán komoly szervezeti átalakuláson esik át: erről már Pomázi Csaba vállalatfejlesztési vezérigazgató-helyettes is beszélt lapunkban a július végén vele készített interjúban. A részvénytársaságnál várhatóan csökken a foglalkoztatottak száma, többségüknek várhatóan a társaságoknál keresnek majd helyet. Kevesebben lesznek a vezérigazgató-helyettesek is. Ugyanakkor többen - a sok jólértesült egymásnak ellentmondó információi naponta körbeérik a vasműt - újabb személyi változásokról beszélnek az új, a helyén még meg sem melegedett menedzsmenten belül.
    A társaságok átszervezése, amely - a miniszterelnök által kifogásolt összefonódások miatt is - azonnal az új vezetés zászlajára került, még igazából várat magára. Néhány, korábban Pomázi Csaba által említett - elsősorban a hasonló profilú társaságok összevonását érintő - változáson túl most kiderült: a DAV sem éri meg jelen formájában az újévet. Az erőmű továbbra is fel-felmerül társalgások közepette, mint "Pomáziék által megcélzott zsíros falat", azonban az El Pasoval az előző vezetés által kötött szerződés - mely az újak szerint évente jelentős veszteséget hoz - egyre világosabb módon gátat szab ennek: ha más nem is mondana ellent a találgatásnak, e tény biztosan a "kivét" akadálya (lehet).
    Továbbra is kényes terep a belföldi kereskedelmi hálózat, elsősorban a Dutrade Rt., amelynél a volt menedzsment az alapító okiratban vétójoggal erősítette meg kisebbségi tulajdonát. Így aztán nehéz megítélni, hogy a - pillanatnyilag kényszerű módon összezárt - két tulajdonosi kör közül melyik marad, és melyik távozik: melyik veszi meg a másik üzletrészét az elmúlt években sikert-sikerre halmozó, Steel Service Centert építő részvénytársaságnak.
    A továbbra is finanszírozási gondokkal küzdő társaságcsoport - a saját tőke sokszorosát kitevő forgalom finanszírozása, főként egy ilyen alapanyag-igényes iparágnál, lehetetlen hitelek nélkül - lapunk informátorai szerint egy újabb veszélyforrással is szembenézhet: többen tudni vélik, hogy az egyik bank (információk szerint a Raiffeisen) megkezdte a Dunaferr tartozásainak felvásárlását. Ez pedig - ha igaz - akár a privatizáció előkészítése is lehet.
    A nagy állami tulajdonú társaságcsoport tehát megérdemelné a gazda fokozott figyelmét. És, mondjuk, támogatására - tőkeinjekciójára - is méltó lehetne. Még a csatlakozás előtt. Megteszik a csehek is, tudják, a megerősítést nem lehet sem az új tulajdonosra, sem pedig a jóakaratú (vagy rossz akaratú, a nézőpont mostanság, úgy tűnik, pártállásfüggő) menedzsment ügyködésére bízni. Ha e célból jönne holnap ide a sok parlamenti képviselő, milyen szép is lenne. Ha erre is fel próbálná hívni a Bauer-bizottság a kormány figyelmét, és nem kizárólag a dolomit szállítások ügyét boncolgatná. Ha nem csak az lenne a cél mind a két oldalon, hogy tíz-százmilliós nagyságrendű visszaéléseket bizonyítsanak rá olyan emberekre, akik - úgy egyébként - sok-sok tíz- és százmilliárdról döntöttek/döntenek.
    Azt nem gondoljuk, természetesen, hogy Pomázi Csaba vezérigazgató-helyettes - vélt vagy valós - kapcsolatainak Keller László képviselő által ismét köztudatba dobott firtatása, vagy a múltnak átadatott vagyonkezelés körülményeinek, a Dunaferr volt és jelenlegi vezetői működésének tisztázása önmagában ne lenne fontos feladat. Azonban volna ezeknél fontosabb is. Így félő ugyanis: a sok bába - felkentek és önjelöltek - közt elvész a gyerek.

K. K.
(Dunaújváros Online Hírek)

Dunaferr-fórum
ÁPV-fórum