Az építészet ősforrásánál

Ősépítmények címmel nyílt kiállítás Kunkovács László etnofotográfus gyűjteményéből az Intercisa Múzeumban. A tárlat anyagát dr. Lukács László néprajzkutató méltatta.

    Barlanglakások és dinnyéskunyhók, hús- és kolbászfüstölőként is alkalmatos kerekólak, kemencék, kukoricagórék és galambdúcok. A hetvenes-nyolcvanas évek "néprajzi forradalmának" időszakában lelte meg az alföldi tanyavilág udvarain a népi építészet archaikus rétegeit demonstráló építményeket Kunkovács László etnofotográfus. A Magyar Művészetért- és Balogh Rudolf-díjas alkotó - aki ősépítményeinek párhuzamait keresve jutott el Szibéria és Belső-Ázsia sztyeppéire, a sámánok/énekmondók földjére, de akinek képeit a Hannoveri Világkiállítás magyar pavilonjának közönsége is láthatta - Ősépítmények című kollekciójából nyílt kamarakiállítás az Intercisa Múzeumban.
    A Kunkovács-fotókat dr. Lukács László néprajzkutató, egyetemi tanár ajánlotta a múzeum közönsége figyelmébe a ma délutáni megnyitón: ha azt állítjuk, komplett tárlatvezetést tartott, nem állítunk semmit (még egy-egy kemencés történettel, szárnyékos adomával is színezte mondandóját). Mint előadásából - majd a képeket apróra végigböngészve - kiderült: Kunkovács az építészet ősforrásait, a természetes anyagokból és évezredes eljárásokkal készült, egyszerre praktikus és gyönyörű "ősépítészet" utolsó (na jó, utolsó előtti) emlékeit találta és örökítette meg. Azokat az emlékeket, amelyek alkotói - bővében okosan eltölthető időnek, továbbá tehetségnek, s persze nem híján az ösztönös arány- és természetes szépérzéknek - kultúrájuk szerves részeként élték meg az építményekkel és építményeken való munkálkodást.
    És mi nézzük műveiket Kunkovács László képein, és irigykedünk persze nagyon.

-ny-
(Dunaújváros Online hírek)