Kérdez, felel

Főbizalmi értekezletet hívott össze ma reggelre a Vasas szakszervezet, melyen vendégül látták Tóth László vezérigazgatót. A fő téma az ösztönzőelőleg és a kompenzációs bér tárgyában folytatott egyeztetések lettek volna, azonban a vasasok nevében a Hírlapban feltett kérdések és a rájuk adott válaszok központi szereplővé nőtték ki magukat.

     A főbizalmi értekezlet elején Bálint Mihály, a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke felolvasta azt az állásfoglalást, amely szerdán a Dunaújváros Online-on is megjelent. Ezt követően áttért arra a témára, amely - valójában - a megbeszélés központi eleme lett volna. Kifejtette, hogy a társaságcsoport első féléves gazdálkodási eredményei alapján a kollektív szerződés szerint ösztönzőelőleg kifizetésére lenne mód (nem kötelezi a szerződés a munkaadót). Ennek érdekében központi megállapodás megkötését szerették volna elérni. A részvénytársaság vezetése arra tett javaslatot, hogy az első nyolc hónapot vegyék az ösztönzőelőleg kifizetésének alapjául. Ezután a társaságok hatáskörébe utalták a döntés jogát. Azonnal megkezdődtek a tárgyalások, majd kiderült: a tulajdonosi képviselő engedélyére várnak a társaságoknál.
     Nem sikerült előrehaladást elérni a szakszervezet által javasolt kompenzációs bér - az előre jelzett és a tényleges infláció közötti különbséget kompenzáló kétheti bérnek megfelelő összeg - tárgyában sem. Eddig három tárgyaláson vannak túl, és a vasasok reményei szerint a tárgyalások folytatódnak.
    Tóth László vezérigazgató kifejtette: a tárgyalásokon azt próbálják bizonyítani, az első félévi eredmény után sem olyan a Dunaferr helyzete, hogy ilyen jellegű kifizetésekre mód nyíljon.
     Ezt követően azonban rátért a vasasok nevében feltett, a Dunaújvárosi Hírlap csütörtöki számában megjelent kérdésekre (melyekkel kapcsolatban Bálint Mihály kijelentette: nem ők fogalmazták, sőt elhatárolódott azoktól), egyiket a másik után válaszolta meg. Elsőként azonban megfogalmazta véleményét, hogy az eseményt olyan törekvésként értékeli, amelynek célja, hogy a politika a Dunaferren belülre is „bejöjjön". Ha ez megtörténik, még rosszabb lesz a helyzet. Azt a véleményét is kifejtette, hogy Vasasnak van egy olyan része, ahol nincs rendben a képviselet, ahol nem úgy hallják és tolmácsolják a szavait, mint a másik részben. Mikor a későbbiek során kiderült, hogy a kérdéseket Szemán József fogalmazta (illetve a szakszervezeti vezető szerint ő csak összegyűjtötte), és juttatta el a laphoz, valamint a vezérigazgatóhoz (aláírás, kísérőlevél, stb. nélkül), Tóth László a módszer kritikájául megfogalmazta: vannak intelligensebb és kevésbé intelligens emberek. Hozzátette: ő is választhatta volna ezt a méltatlan, provokatív formát feleletül, hogy a sajtóban válaszolja meg az ott megjelenteket. Azonban végül nem ezt választotta.
    Hogy visszakanyarodjunk azonban a vasműs munkavállalókat közvetlenebbül, pénztárcájukon keresztül érintő főáramhoz: az ösztönzőelőleg kifizetése (ez az első félévben nyereséget produkáló társaságok alapján mintegy négyezer dolgozót érintene), valamint a kompenzációs bér olyan terhet jelentene a társaságcsoport számára (egyik is, másik is 500 milliót meghaladó tétel lenne), amelyet a jelen gazdasági helyzetben nem vállalhat a Dunaferr. Ha a későbbiekben kedvezőbbre fordulnának a dolgok (bár azt is nagy eredménynek tartanák, ha az utolsó félévben némiképp megindulnának felfelé az acélárak), a vezérigazgató szerint mód nyílhat arra, hogy: „Önökkel együtt én is a pénztárhoz járuljak a prémiumomért."
     Kérdésre válaszolva a vezérigazgató elmondta, nem tud olyan szándékról, hogy a Dunaferr esetében - más állami cégekkel együtt - a tulajdonos intézkedne a tervezettnél magasabb infláció kompenzálásáról. Szintén kérdés kapcsán erősítette meg ismét: nem terveznek elbocsátásokat, a nyugalmat az szolgálná, ha ezzel kapcsolatban nem indulnának el újra és újra találgatások.
     Több kérdés is foglalkozott a kokszoló felújításával, melyről ma délelőtt tárgyal az igazgatóság. Tóth László utalt rá: háromféle lehetőség merült fel. Az egyik szerint a vasmű vásárolná a kokszot, több olyan cég van a közelben is, amely ezt teszi. A második alapján felújítanák a hármas kokszolóblokkot, így csak mintegy 3-400 ezer tonnát kellene évente vásárolni (a kokszolóblokk teljesítménye a felújítás után sem érheti el az eredetit). A harmadik, leginkább kedvező megoldás az lenne, ha új blokk épülne a kettes helyén (a hármas felújítása mellett), így évi 6-700 ezer tonnát el is tudna adni a Dunaferr, jellemzően exportpiacon. Ez a megoldás azonban 26 milliárdot igényelne, a pénzt saját erőből nem tudják előteremteni.

K. K.
(Dunaújváros Online Hírek)