Intézménybezárások: mi mennyi?

Egy múlt heti írásunkban felmerült problémára fókuszálunk: mennyibe „fáj" az önkormányzatnak a intézménybezárásokat eredményező - és mint köztudott, törvényességi aggályokat is felvetett - határozat végrehajtása.

Jobb egy nyaktag tíz lúdnyaknál

     Az intézménybezárásokkal kapcsolatos tervezett és valós költségek különbségeire hívta fel a figyelmet múlt héten megjelent írásunkban Koszi Ferenc, a Polgári Páholy vezetője. Hogy igaza volt-e vagy sem, arra keresünk választ az alábbiakban.
     A dunaújvárosi intézményszűkítés ellen hadakozók egyik fő érve a kezdetektől az volt, amire a DO szintén a viták elfajulása előtt figyelmeztetett: nehezen tervezhetők, forintosíthatók mind a bevételi oldal (vagyis a racionalizálással járó megtakarítások), mint a kiadási serpenyő (azaz az átszervezéssel kapcsolatos költségek) tételei. Az eltelt időszak - bár ezt roppantul sajnáljuk - igazolta előfeltevéseinket.
     Mert miközben a megtakarítás összege hivatalosan nem mondatott ki - a közszájon forgó, sajtóban is keringetett negyvenmilliós összeg nevetségesen kevés lenne ahhoz is, amekkora lyukat az önkormányzati büdzsén kell befoltozni, de ahhoz is, amekkora csatát kellett/kell vívni a döntéshozóknak a terv átpasszírozásán -, szép lassan emelkednek a költöztetéssel, átszervezéssel kapcsolatos „díjak". Ergo szép lassan csökken a megtakarítás, akárhonnan indulunk is.
     Lapunk augusztus elején még arról tudósított („Pecsét és dinnyehéj" - VIII. 01.), hogy a költözködés a tervek szerint mintegy háromnegyed millió forintba, a befogadó intézmények közül a Gárdonyi átépítése 4,3 millióba, a Móricz tervezett átalakítása 16,5 millióba kerül a DVG Rt. kalkulációi szerint. (Ehhez jött az akkor 11,5 milliósra becsült végkielégítési keret - ezzel a tétellel most, információk hiányában nem kívánunk foglalkozni. Mint ahogy azzal sem - legalábbis egyelőre -, milyen tapasztalatok és élmények kötődnek a szeptemberi vándorláshoz: külön riportot, sorozatot érdemelne szerintünk, hogy élték/élik meg a változást a beköltöző és befogadó iskolák diákjai, pedagógusai. Dolgozunk rajta, ígérjük.)
     Nos, a munkálatok egy részének elvégzése után nyugodtan kijelenthetjük: eddig a prognosztizált/említett összegek mindegyike alábecsült volt.
     De nézzük sorjában.
     Mint Baksa József, a DVG Rt. műszaki ellenőre - aki személy szerint felelt az átköltöztetéssel kapcsolatos ügyek intézéséért - a DO kérdésére elmondta: a költöztetés összesen 2,5-3 millió forintot emésztett fel - e tételben még nem szerepelnek a „százezres nagyságrendű" hulladékszállítási költségek -, az eddig elvégzett átalakítások a befogadó intézményekben 13-15 millióra tehetők. (Szintén nem szerepel az összeállításban az intézmények őrzése, amelyet nem a DVG Rt., hanem az önkormányzat közvetlenül végeztet.) Az utolsó tételből hiányzik a Móricz iskolában tervezett átalakítások legjelentősebb tétele: de ez külön bekezdést érdemel.
     Az ének-zenei tagozatos iskola évek óta akut helyhiánnyal küzd, állítja kérdésünkre Jankó Árpád, a Móricz igazgatója. Mint elsorolja, évek óta hiányzik a gazdaságvezetői iroda, nincs elegendő szertár, önálló könyvtárhelyiség, és hiányzik az - egyébként törvényben előírt - orvosi szoba is. A problémára részletesen kitér - az átszervezés előtti állapotot ecsetelve - a város középtávú közoktatás fejlesztési terve is: „Az alaptevékenység ellátását, a működés irányítását biztosító helyiségek közül kettő tanterem, kettő szaktanterem és egy sportudvar hiánya mutatkozik (sic! - Ny. Zs)." Dobjunk még egy lapát képzavart a zavart képre: az imígyen mutatkozó hiány leküzdéseként merült fel egy évtizedes terv „élesítése". A nyaktagbeépítésé, amely röviden és kicsit sarkítva az intézmény két szárnyának összekötését jelenti. A mintegy 16 milliós terv azonban idén nem kapta meg a szükséges közgyűlési támogatást - a rossznyelvek persze azonnal rávágják: persze, mert rögtön többe került volna az átszervezés, mint amekkora a valós megtakarítás -, ám Jankó Árpád szerint ígéretet kaptak arra, hogy a következő év felújítási tervében szerepel majd a bővítés.
     Kérdés, enyhít-e ez a mostani zsúfoltságon: a „tízes iskola" - a Móricz népnyelvi nevében még az osztályok száma szerepel - tizenöt osztállyal „üzemel". A működés érdekében nyáron „beáldozták" a politechnikai szárny tankonyháját - az újonnan kialakított kis tanteremben elfér egy osztott csoport, és pár kisebb szakkör helyiségproblémái is megoldódnak. De ez csupán tüneti kezelés - a valódi gondot még nem oldotta meg.
     Mint ahogy könnyedén megjósolható: nincs vége az iskolabezárásokkal kapcsolatos költségek sorjáztatásának sem. Legyen most a vége: egyelőre ennyi.

Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)