Gyógyszertári bonyodalmak

A Közbeszerzési Értesítő márciusi számában a Szent Panteleon Kórház felhívást tett közzé az intézmény teljes körű gyógyszerellátásának megszervezésére és működtetésére egyéni gyógyszerellátási rendszerben - ennyi a dokumentum pici részlete, a folytatás pedig a szokásos eljárási huzavona és érdekütközések. Minden szinten.

Építő szándék

     A laikus kívülállónak lényegében mindegy: az emberek többsége ahhoz szokott, hogy a házi- vagy a szakorvos által felírt orvosságot az első útjába eső patikában kiváltja, ha pedig épp kórházi kezelésre szorul, és telik az intézményi keretből, gyógyszereit a megfelelő időpontban ágyába kapja. A dolog azonban koránt sem ilyen egyszerű: arról van szó ugyanis, hogy a helyi kórház tervbe vette az eddig az intézmény keretében működő gyógyszerellátás vállalkozásba adását. Az intézmény - nyilvánvalóan és teljesen érthetően - pénzügyi előnyöket és a privatizáció révén bevételeket remél, annál is inkább, mert előre megkaphatja az ötéves bérleti díjat (és még egy átépítés költségeitől is mentesül).
     Mint dr. Gyöngyösi Pál, a Szent Panteleon Kórház orvos-igazgatója a DO kérdésére elmondta, a vállalkozásba adás azért vált elkerülhetetlenné, mert az intézeti gyógyszertár lehetetlen körülmények között, az alagsorban (!!), ideiglenes működési engedéllyel, lényegében szabálytalanul működik:
     - Még egy ekkora intézmény sem tud a jelenlegi szűkös anyagi feltételek mellett saját, illetve önkormányzati forrásokból a helyzeten változtatni, annál is inkább, mert a fertőző osztály megsüllyedt épületét is saját pénzből kell rendbe hozni. Most tehát az intézmény a kormány által beterjesztés előtt álló törvénytervezet szerint is szabályos szerződés alapján külső cégre bízza az intézeti gyógyszerellátást. A vállalkozás a közbeszerzési törvény által rögzített módon, árakon, a megszabott feltételek szerint működik majd. A cég a szerződésnek megfelelően hozzáfogott az átépítéshez, így huszonöt év után végre át tudjuk költöztetni a kórházi gyógyszertárat anélkül, hogy akár önkormányzati, akár kórházi pénzeket kellett volna erre igénybe venni. Az I-es számú rendelőintézetben, a tüdőgondozó intézet helyén a tervek szerint novemberre fog elkészülni az új gyógyszertár, amely egyrészt ellátja a fekvőbeteg-osztályokat, mint ahogy eddig is ezt a kórház a saját hatáskörében megtette, és a járóbetegek is itt válthatják ki a kórházi szakrendelésen felírt gyógyszereket.

Ki kavar, mit kavar?

     Arra a kérdésre, hogy az átköltözés súlyosan sérti - illetve: sértheti - a közforgalmú városi patikák érdekeit (és a leginkább érintettek máris jogi és etikai aggályokat fogalmaznak meg), az orvos-igazgató elmondta: az intézeti patika vállalkozásba adása nem mérlegelés tárgya a külső gyógyszertárak vonatkozásában:
     - Ez üzleti megfontolás kérdése, ami sértheti a környék patikáinak érdekeit, bár a városban jelenleg is két közforgalmú gyógyszertárral lehetne több a jelenleginél. Ez azonban nem vethet fel sem etikai, sem törvényességi aggályokat. A vállalkozási forma, amely ugyanúgy a betegek érdekét szolgálja, alig nevezhető privatizációnak, csupán egy külső szállítóra bíztuk, amit eddig magunk láttunk el.
     A „másik oldal" szerint azonban igenis felvetnek törvényességi és szakmai aggályokat a kórház vezetőségének elképzelései. Dr. Dobosné dr. Könye Zsuzsanna, a Fejér Megyei Gyógyszerészkamara elnöke szerint ugyanis a nyereség-érdekeltséget az egészségügyi intézmények működtetésük során a kormány korlátozni akarja. Ráadásul a kormány jelenlegi álláspontja szerint a kórházakat csak egészében, mint teljes egységeket lehet privatizálni - nonprofit szervezetenként -, de nem lehet ezekből egyes részlegeket kiragadni. Mint hírlik, hasonló aggályok miatt a szakminiszter leállította Szegeden a kórház-privatizáció beindult tervét: Dunaújvárosban a kórház privatizációja egyelőre nincs tervben, mégis kiemelték most a gyógyszerellátás magánosítását. És ez még csak az első probléma:
     - A közbeszerzési felhívás, formailag bármennyire is szabályosnak tűnik, két igen fontos ponton épp a vállalkozási forma révén aggályos. Nem ismerhetők meg azok a szerződésben lévő garanciák külső fél számára, amelyek a gyógyszerellátás működtetését olcsóbbá teszik. Bár nem feltételezi senki ezek hiányát - de a működtetés költsége mellett az öt éves bérleti díjat is ki kell termelnie a vállalkozónak. Ugyancsak problémásnak tűnik, hogy a gyógyszerellátás felelőssége a kórházé, de ezt kiadja a kezéből vállalkozónak, akinek nincs ellátási felelőssége. Innentől az egész terv jogszerűsége sérül. Az intézeti patikák alapítását és működtetését szabályozó gyógyszerészeti törvény ugyanis álláspontom szerint nem értelmezhető vállalkozási formákra.

Kényes egyensúly

      A kamarai vezető szerint további aggályokat vethet fel, hogy a vállalkozói érdekek érvényesítésére az I. és talán a II. Rendelőintézet területén is úgynevezett zártforgalmú gyógyszertár létesítésére kerülhet sor, ami sértené a város és gyógyszerészek érdekeit egyaránt, mert felboríthatja a gyógyszerellátás kialakult egyensúlyát.
      Az ügyben a DO (a Kossuth Rádióban rendezett fórum adta lehetőséget ügyesen kihasználva - a szerk.) megkérdezte Mikola István egészségügyi minisztert. A miniszter kérdésünkre kifejtette: álláspontja szerint a kórház kezdeményezése törvénytelen. A miniszter feltételezésünk szerint nem rögtönzött, mert meglepően tájékozottnak mutatkozott a gyógyszertár vállalkozásba adásának témakörében. A magyarázat egyszerű: a Dunaújvárosban tapasztalt folyamat általánosnak, de legalábbis gyakran ismétlődőnek tételezhető. A szaktárca első embere gátlástalan, és agresszív privatizációnak minősítette az országszerte terjedő jelenséget, ami ellen a leghatározottabb intézkedéseket helyezte kilátásba.
     Az erélyes kiállás dacára maradhat némi kételyünk: meglehet ugyanis, hogy a tömegessé váló részleges privatizáció egyfajta szokásjoggá válik. Ha viszont az állami hatóságok ezt visszafojtják, honnan áramlik, honnan áramolhat a tőke a közismerten betegeskedő kórházi hálózatba?

Feltóti Sándor
(Dunaújváros Online Hírek)