Pánik és csapás

A gondolatnál is sebesebben terjed a lépfene-pánik világszerte, így hazánkban is (de az Egyesült Államokon kívül eddig nem regisztráltak anthrax-fertőzöttet), miközben a hírügynökségi jelentések szerint a légicsapások mellett immár szárazföldi alakulatok is támadják Afganisztánt.

Az égre tekint

    A háborúval és a nyomában/válaszul burjánzó biológiai hadviseléssel kapcsolatos hírek között a leginkább figyelemre méltó: megalapozott a zsigeri félelem és a terroristák "válaszaival" szembeni tehetetlenség - még tegnap ideiglenesen bezárták az amerikai kongresszus, a Capitolium mindkét házát, miután Tom Daschle szenátor irodájába lépfenekórokozókat tartalmazó küldeményt postáztak (erről a DO legutóbbi hírösszefoglalója is beszámolt). A baktériumoktól a vizsgálatok szerint harmincnál több szenátusi munkatárs fertőződött anthraxszal. Tegnap éjjel aztán megszületett a döntés: a szenátus csütörtökön még összeül, de a képviselőház már nem, és - az Egyesült Államok történetében példátlan módon - több napra lezárják az épületet (még a turisták elől is).
    Az Egyesült Államokban feszült a hangulat, az emberek - mint a fenti példából kitetszik, nem alaptalanul - félnek a fertőzéstől és a biológiai hadviselés továbbgyűrűzésétől. Hasonló a helyzet Európa országaiban is, bár a régióban még egyetlen, anthrax-fertőzésre utaló jelet sem regisztráltak. És persze ha pánik, abból e lángoktól ölelt kicsiny haza sem maradhat ki: gyanús borítékok egész soráról derült ki, hogy kréta- vagy téglaport, lisztet tartalmaz, amit tehát a múltkor írtunk a kalmopyrinpor reneszánszáról, az óvatosan fogalmazva is bejött. (A hírek között természetesen az durrant a legnagyobbat, hogy fenyegető levelet kapott a Magyar Hírlap két munkatársa is: az elemzések szerint az Al-queda aláírással - vagyis hibásan! - szignózott küldeményt azok vehették először kézbe, akik a többször foglalkoztak kritikusan a lapban Mikola István miniszter ténykedésével. De ezen összefüggésekbe még belegondolni is rémes.)
    Térjünk vissza inkább oda, hogy a pánikra sajátos választ adott a magyar felsővezetés: az Index beszámolója szerint a Belügyminisztérium kötelékében eddig fájdalmas űrt kitöltő "biológiaiterror-veszélyeztetettséggel kapcsolatban felállított információs központ" alakult. A lakosság tájékoztatását szolgáló, elsősorban az érdemi felvilágosítást lobogójára tűző új szerveződést a 06-80-203-973-as zöld számon hívhatják mindazok, akik azt hiszik, hogy az anthrax csupán egy amerikai metálzenekar (lásd igényes alkalmi linktárunkat).

Az égre mutat

    De mielőtt végképp mesüppednénk az ormótlan tréfák mocsarában, fordítsuk komolyra a szót: igen, ma is folytatódott a háború. A szövetséges csapatok éjjel is, majd reggel is bombázták Kabult és Kandáhár körzetét. Az amerikai elnök, George W. Bush sajtótájékoztatóján kijelentette: a bombázás már nem a tálib erősségek megsemmisítését célozza - mint korábban beszámoltunk róla, ezek jórész megsemmisültek -, hanem azt, hogy megtisztítsák az utat az Afgansiztánban harcoló baráti csapatok előtt.
    Az elnöki szózat jelentős fejtörést és találgatást eredményezett: kik lehetnek a baráti csapatok, kérdezgették egymást böködve az elemzői szobák mélyén elemző elemzők? Mert azt tudtuk, hogy az Északi Szövetség tálibellenes erőnek számít - amerikai szemmel legalábbis: kicsit hunyorítva egy másik rezsim csíráját magában hordó alakulatot, ráadásul hatalomra kerülés esetén folyamatos polgárháborús fenyegetést látunk -, de eddig nem sok jel mutatta, hogy a szövetség bármilyen szempontból is összehangolta volna hadmozdulatait az amerikai-brit haderővel.
    Megismételnénk: eddig. Ma reggel ugyanis egy német rádiójelentés éppen az Északi Szövetség jelzéseire hivatkozva közölte - szerda este ejtőernyős amerikai katonák értek földet Afganisztán középső részén, mégpedig Mazar-i-Sarif város közelében. Mégpedig a stratégiai szempontból fontos települést éppen éjjel foglalták el a szövetség csapatai, amelyek ráadásul eredménytelenül támadták Mazar-i-Sarif repterét is. A hírügynökségi jelentések iráni forrásokra hivatkozva is közöltek szárazföldi amerikai (és brit) jelenlétet Afgansiztánban - ezek szerint a szárazföldi alakulat (előőrs?) Kándáhár körzetében tűzharcba keveredett a tálib milíciával. Amerikai-brit részről egyelőre hiányzik a megerősítés, így természetesen azt sem tudni, milyen feladattal érkeztek a kommandósok, ha egyáltalán érkeztek.
    De meglehet, a titokzatos elnöki elszólás éppen rájuk vonatkozott.

Ny. Zs.
(Dunaújváros Online Hírek)