Négy évtized alatt öt és fél millió újszülött

A legutolsó négy évtizedében kevés híján öt és fél millió élve születést jegyzett föl a hazai statisztika. Ugyanezen időszakban öt és negyedmilliónyian haltak meg Magyarországon.

    Néhány napja jelent meg a Központi Statisztikai Hivatalnak a második évezred záró esztendejének, 2000-nek tengernyi adatát közreadó évkönyve. A hosszú idősorokat tartalmazó demográfiai fejezetből kiderül, hogy 1961 és 2000 között Magyarországon kereken ötmillió 473 ezer volt az élve születettek száma. A legjobb évtized az 1971 és 1980 közötti volt, a legjobb esztendő pedig 1975, amikor is 194 ezer élve születésnek örülhettek az édesanyák. A legrosszabb esztendő a maga 95 ezer élve születésével 1999 volt.
     A halálozások lehangoló „ranglistáját" az 1981 és 1990 közötti évtized vezeti, és 1993-é a szomorú rekord: 150 ezer, azaz ezer lakosként 14,6 haláleset. A legkevésbé rossz adatot az időszak első évtizedének nyitó esztendeje mondhatja a magáénak, akkor ezerlakosonként 9,6 honfitársunk hunyt el.
     Négy évtized ismert terhességmegszakításainak száma: négymillió 595 ezer. Viszont évtizedről évtizedre itt zajlott le a legpozitívabb változás: az 1969-es 207 ezerről 2000-re 59 ezerre csökkent a terhességmegszakítások száma. Hozzátehetjük: a száz élveszületésre jutó magzatelhajtások aránya 1975-ben volt a legkedvezőbb: 49,5 - azaz abban az évben kétszer annyi gyermek született, mint ahány terhességet megszakítottak.
      A legtöbb házasságot (104 ezret) 1975-ben, a legkevesebbet (45 ezret) 1998-ban kötötték. Igaz, eközben alaposan megnőtt a pontosan nem fölmérhető együttélések aránya. A válások száma 1987-ben volt a legnagyobb (30 ezer) és 1962-ben a legkisebb (17 ezer) - a statisztika természetszerűleg e tekintetben sem lehet egészen pontos, nehéz fölmérni a hivatalosan házas, ám a valóságban külön élő állampolgárok számát.
     Hajszálpontosan azt sem lehet tudni, hogy mennyi volt az ország lélekszáma a népszámlálások közötti esztendőkben. Emiatt van különbség a 2001-re szóló számítás és az idei népszámlálás adatai között. Az előre számított - tízmilliónál csupán néhány ezerrel több - országlakos helyett a valóságban ez év elején tízmillió 197 ezren voltunk. Egy csökkenő lélekszámú társadalom esetében ez örvendetes mozzanat, a folyamatos fogyás tényén azonban nem változtat. Tavaly az országban ezer lakosként 3,8-del nagyobb volt a halálozások, mint az élve születések száma (1990-ben 1,9-et mutatott a statisztika, 1980-ban pedig ezer lakosként 0,3-del többen születtek, mint ahányan elhunytak). Az ezredzáró esztendőben ez a mutató a fővárosban volt a legrosszabb: 5,7, és Csongrádban, Nógrádban, Zalában is 5,5-re rúgott. A legkevésbé rossz a helyzet Szabolcs-Szatmár-Beregben, ott az ezer lakoskénti természetes fogyás „csupán" 0,5.
      Változott a Budapesten, a többi városban és a községekben lakók aránya is. A születések és halálozások arányszámának alakulásán túl azért, mert százezrekre tehető az évenként véglegesen lakótelepülést változtatók száma. Csupán tavaly a fővárosból 18 ezerrel, a többi városból hatezerrel többen költöztek el, mint ahányan odakívánkoztak. Így a falvak nyeresége e tekintetben 24 ezer fő volt. Ez év elején kereken egymillió 775 ezren laktak Budapesten, négymillió 793 ezren a többi városban és hárommillió 629 ezren a községekben. A fővárosban lakik az ország lakóinak valamennyivel több mint a 17 százaléka (egy évtizede ez az arány 19 százaléknál is nagyobb volt), a vidéki városokban él a népesség 47, a községekben pedig kevés híján a 36 százaléka. Az országnak ma ezernél több 500 lelkesnél kisebb települése van, és kilenc város lélekszáma haladja meg a százezret.

D. Gy.
(Népszabadság)