Bizalmatlanság és gyűlölet

Miközben tart az afganisztáni rezsim elleni amerikai-brit válaszcsapás, és a Bush-Blair páros közös erővel biztatja további kitartó csatára a szövetségeseket, londoni tudósítónk az angliai muszlim közösségek életéről szóló sorozattal jelentkezett.

Így is lehet - tiltakozók Kashmírban

   Célponttá váltunk egy gyökerestül kifordult világban. Oszama bin Laden Al-Qaida csoportja a közelmúltban Sulaiman Abu Ghaith szóvivővel figyelmeztetett: „Az Egyesült Királyság mostanra legalább annyira a gyűlölet tárgyává vált az iszlám világban, mint Amerika. Amit ígértünk és amire figyelmeztettünk, bekövetkezik - ez Isten akarata."
   Bár a meglehetősen ködösnek is olvasható figyelmeztető szózat után az IRA-akciók megelőzésén edződött brit rendőrség azonnal megkezdte futni szokásos terrorellenes köreit, a lakosság körében mégis fenyegető várakozást tapasztalhatunk - időről időre váratlan közjátékokkal szembesülnek még a legközömbösebbek is. A bombaveszély miatt eltávolították vagy leragasztották a szemeteseket a nyilvános helyekről, az oszlopokon drámai/komikus „Mentsd az életed! - Vegyél gázálarcot" táblácskák rántanak a rögvalóba: Britannia fél.
   A sajtó (persze -- a szerk.) tevékenyen hozzájárul a pánikkeltéshez. A bulvárlapok címlapjáról most csak egy mondatot idéznék: „Bin Laden Angliája - Osama bin Laden már Britanniát is megfertőzte - talán éppen a szomszéd házát az utcában!" Tény és való az is, több városban történtek letartóztatások, London számos pontján is voltak rendőrségi akciók. A vegyes állampolgárságú - szíriai, szaúd-arábiai, afgán és egyiptomi - fogvatartottak közül többen bizonyítottan kapcsolatban álltak a terrorszervezetekkel, nem egy letartóztatott vélhetően anyagilag segítette az Al-Qaidát is.
   A londoni lakosság pedig: „leszűri a lényeget". Bizalmatlanság és gyűlölet jut osztályrészül az országban élő mintegy kétmillió muszlimnak. A mindennapokat is megfertőzi a gyanakvás: öreg nénikék gondolják meg az utolsó pillanatban a már leintett és megállt autóbuszra lépést a vezető „arab fizimiskája" miatt. (Magánmegjegyzés: a sofőr vezetési stílusa tényleg hagyott maga után némi kivetnivalót - fél óra vegytiszta rettegés volt az út, nem szűnt az érzés: csak hajszál választ el attól, hogy a szembejövő épületek falán kössünk ki. De nem.)
   Komolyra fordítva a szót: súlyosabb incidensek is árnyékolják az alapjáraton sem felhőtlen angol-arab kapcsolatot. A szeptemberi támadást követően ittas dél-londoni fiatalok olyan súlyosan bántalmaztak egy egyiptomi származású taxisofőrt, hogy a huszonhárom éves férfi (egyébként szintén Twickenham lakója) nyaktól lefelé megbénult. (Angliában - és ezt nyugodtan tekinthetjük a probléma szőnyeg alá söprésének - nem áll rendelkezésre adat a bosszú fűtötte támadások számáról - Amerikában igen, ott ez már elérte az ezerötszázat.)
   Érdekes módon más képet fest Angliáról egy múlt héten végzett telefonos felmérés: a hatszáz fős mintán végzett közvéleménykutatás végeredménye szerint Angliát toleráns és együttélésre törő nép lakja. A kérdezettek kilencven százaléka az „élni és élni hagyni" elvet vallja magáénak, a többség nem érzi fenyegetve magát muszlim szomszédaitól. Figyelmet érdemel viszont az az adat, miszerint a kérdezetteknek csak tizenhét százaléka rendelkezik legalább alapfokú ismerettel az iszlámról - a többség egyenlőségjelet tett a vallás és „a tőkés társadalom ellen irányuló, szent háborút hirdető, fanatikusokat tömörítő szekta" kifejezést közé.

Így is lehet - tiltakozók Pakisztánban (forrás: BBC Online)

   A múlt héten élesedett a Blair-kormány és több, Angliában működő muszlim szervezet ellentéte: egyes elemzők szerint az Al-Muhajiroun nevű keményvonalas szerveződés nyílt támadást intézett a központi irányító szervek ellen. A szervezet közleményt adott ki, amelyben bejelentette négy, brit állampolgárságú arab fiatalember halálhírét - a jelentés állítása szerint ők mindössze az első voltak az afganisztáni és pakisztáni kiképzőtáborokban sorsukra váró mintegy ezer brit önkéntes közül. Geoff Hoon, a brit védelmi minisztérium illetékese rekordgyorsasággal reagált a bejelentésre: egyebek között hazaárulással és gyilkossággal való vádat helyezett kilátásba a „visszatérőknek", akik „országunk ellenségeit támogatják".
   A védelmi tárca képviselőjének határozottsága több elemző szerint közvetlenül összefüggésbe hozható azon híradásokkal, amelyek Angliában folytatott muszlim toborzóakciókról szólnak: ezek szerint birminghami és lutoni iszlám központokban már elkezdődött az „utánpótlás gyűjtése" - természetesen „a vallás védelmében". A híradások az Angliába néhány hete visszatért Abu Yahya nyilatkozataiból idéznek. „Egy muszlimnak kötelessége megvédeni a másik muszlimot. Ha képes vagy a frontvonalon küzdeni, akkor menj és küzdj. Felszólítom az embereket az isteni kötelesség teljesítésére" - jelentette ki a kétgyerekes apa, aki nem tartja elfogadhatónak az ember alkotta jogok betartatását Allah törvényeivel szemben.
   Masood Akhdal, a lutoni iszlám központ vezetője meggondolatlannak és fenyegetőnek tartja az ilyen megnyilatkozásokat - mondván, ez csak növeli a veszélyt és tovább szítja az ellenségeskedést -, ám a nyugalomra intő szózatnak ellentmondani látszik egy másik felmérés eredménye. Az egyik Angliában működő ázsiai rádióadó legújabb felmérése szerint a London vonzáskörzetében kikérdezett ötszáz, többségében pakisztáni származású férfi kilencvenegy százaléka (!) állítja, hogy a mostani háború a fejlett Nyugat és az iszlám világ vetélkedéséről szól. A válaszadók két százaléka nyilatkozott úgy, hogy hadba vonulna Britanniáért. Kétharmados többségük viszont bármikor harcba szállna bin Láden vagy az iszlám védelméért. (folytatjuk)

IvánA
(Dunaújváros Online Hírek)

A DO legutóbbi hírösszefoglalója