Ürüléket etettek rabtársukkal

Kínzásokról, ütlegekről, tüdővészről, AIDS-ről, szexuális kiszolgáltatottságról: az oroszországi börtönélet jelenlegi viszonyairól tanúskodó kiállítás nyílt Moszkvában a Ljubjanka térnél, a műszaki múzeum épületében, alig száz méterre a hajdani szovjet - ma orosz - belbiztonsági szervek központjától.

   Oroszországban közel egymillióan vannak bebörtönözve; minden százezer lakosra 675 bebörtönzött jut. Itt a legmagasabb a szabadságvesztéssel sújtottak aránya az egész világon, csak az Amerikai Egyesült Államok mutat fel ezt megközelítő értékeket.
   A kiállításon láthatók olyan, "fordítva működő" gázálarcok, amelyeken át könnygázt pumpálnak a fogoly légutaiba; áramfejlesztők a foglyok villanyárammal való kínzásához; foglyok rajzai a legkülönfélébb gyötrelmes testhelyzetekben órákon át kikötve tartott társaikról. Kiállítottak egy levelet, amelyet 1995-ben a saját vérével írt egy fogoly. Egy fényképen tízfős cellában összezsúfolt 62 fogoly látható: olyannyira kevés az oxigén a levegőtlen cellában, hogy hiába dörzsölik a gyufát a doboz oldalához: nem lobban lángra. A kiállítóterem közepén egy "életnagyságú" börtöncellát építettek fel, berendezve a deszkapadlóhoz csavarozott priccsel, asztallal, bádogtányérral, bűzös küblivel, hogy valamelyest érzékelhetővé tegyék a börtönlakók hétköznapi életének kereteit.
   Az említett, és azokhoz fogható más kínzások ma is hozzátartoznak az orosz börtönélet mindennapjaihoz - állítja Valerij Abramkin, a kiállítás szervezője, aki 1979-től hat éven át volt az orosz börtönök lakója "a szocializmus rágalmazása" miatt. Abramkin később a börtönviszonyok reformjáért alapítványt hozott létre. Az alapítvány, amellyel az Igazságügyminisztérium rendszeresen folytat konzultációkat, ma is évente mintegy 12 ezer levelet kap, és szakadatlan küzdelmet folytat a rabok körülményeinek javítása érdekében emberi jogi szervezetek és más nemzetközi fórumok - például az Európai Parlament - közbenjárásával.
   A börtönviszonyokról ékesszólóan tanúskodnak azok a fénykép-párok, amelyek egyik darabját a bebörtönzéskor, a másikat néhány hónappal később készítették ugyanarról az emberről. A kiállítás szervezői szerint tipikusnak mondható a 23 esztendős Vitalij Koszudor esete: a lopás vádjával letartóztatott, idegbeteg (tudathasadástól szenvedő) fiatalember 9 hónapi fogság után 1994 decemberében tüdőgyulladásban meghalt, anélkül, hogy ügye bíróság elé került volna. Gyakorlatilag halálbüntetés lett az osztályrésze egy viszonylag kis értékű lopásért - amelyet lehet, hogy nem is ő követett el.
   - Vitalij Koszudor a letartóztatásakor kifejezetten jó fizikumú fiú volt. A börtönélet megaláztatásaitól és a nélkülözésektől hat hónap alatt teljesen összeomlott, és szinte öregember benyomását keltette - idézte Valerij Abramkint a kiállításról beszámoló AFP.
   A zsúfoltság a gümőkór - és újabban az AIDS - táptalaja. 1000 bebörtönzött közül 87-en tuberkulózisban, 21-en AIDS-ben betegednek meg - de míg a gümőkór esetében ez a szám viszonylag állandó, esetleg még csökken is egy kicsit, az AIDS-esek száma 2000 óta megnégyszereződött. Az évente szabadlábra kerülő mintegy 300 ezer emberből még mindig csaknem 30 ezer tér vissza tüdőbajjal a "kinti" életbe.
   A börtönök világát uraló erőszak elsősorban a serdülők korosztályában aggasztó. "Összehasonlíthatatlanul súlyosabb a felnőtt rabok között tapasztalhatónál" - idézi fel Abramkin annak a 17 éves lánynak az esetét, akit cellatársai saját ürüléke megevésére kényszerítettek.
   A törvényalkotás szintjén javult a rabok helyzete, mivel jogszabályban rögzítették számos, korábban megtagadott joguk elismerését; gyakorlatilag azonban jelentősen romlott, mert a korábbinál sokkal kisebb a felügyelő személyzet létszáma, az állam kevesebb pénzt fordít a rabokra, és nem biztosít számukra olyan munkát, amely némi jövedelmet is, és viszonylag értelmes tevékenységet is jelentett.

(MTI)