A jó ürge holtig tanul

Vannak olyan állatok, amelyek a hideg hónapok téli álma után ismereteik igen magas hányada nélkül ébrednek fel, ezért nemegyszer öt-hat alkalommal is kénytelenek újratanulni egyes magatartásokat életük során - állítja egy svájci viselkedéskutató.

   Az európai ürge például élete mintegy felét tölti téli álomban, s a puha, meleg odúban szundikálva agya olyannyira kikapcsol, hogy a következő nyár ébren töltött óráiban aztán számtalan ismeretet kell ismét elsajátítania. Szakértők azonban arra emlékeztetnek, hogy ennek az állapotnak - amikor földalatti üregeikben a kis állatok testhőmérséklete olyannyira lecsökken, hogy alig egy-két fokkal haladja meg a fagyos külsőt, szívük percenként kettőt, ha dobban, agyuk pedig szinte teljesen leáll - semmi köze az alváshoz, sokkal inkább tűnik a kóma egy formájának, amely (szemben a szokásos szunyókálással) egyáltalán nem pihenteti az agyat.
   A bécsi egyetem egyik kutatója például éppen az ürgéket tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a kis rágcsálók igencsak bizonytalanul mozognak élőhelyükön tavasszal, s igazából csak a nyár végére ismerik ki azt a környéket, ahol már születésük óta élnek. Később a kutatók laboratóriumi körülmények között is tesztelték, mire képesek egy átlagos ürge: egy tizenkettes csoportot fél éven át arra tanítottak, hogyan jut keresztül e leggyorsabban egy - folyamatosan változatlanul hagyott - labirintuson, illetve miként juthat élelemhez egy könnyen mozgatható csappantyú felemelésével.
   A tél közeledtével aztán a csapat egyik felét hat Celsius-fokos klímakamrában "altatták", míg a többieket, változatlan körülmények között tartva őket, nem engedték téli álomba szenderülni. Míg az utóbbiak minden további nélkül oldották meg később is ezeket a feladatokat, a hosszas durmolás után ébredő társaiknak ötletük sem volt, hogyan menjenek végig a hónapokkal korábban még egyszerűnek számító útvesztőn, avagy miként szerezzenek meg ínycsiklandozó falatokat egy számukra éppen vadidegen szerkezetből.

(stop!)