Kampányszellők

fújdolgálták az ónos hószitálást ma Dunaújvárosban: szocialista aktivisták a mozi előtt, MIÉP-fórum a közgyűlési teremben. Hát elkezdődött.

   Igényesen lenejlonozott transzparens - "A kormány megy, mi maradunk" -, és sárga egyensállal szerelvényezett szocialista aktivisták forró teát kínáló csoportozata fogadta ma a járókelőket a mozicentrum előtti téren. A forró tea mellé - vagy, igény szerint, csak külön - a Tények és hazugságok című, "az Orbán-kormány négy elvesztegetett évéről" szóló brosúrát is megkaphatta bárki. A fekete papírra nyomott, ergo meglehetősen baljós beltartalmat sejtető kiadvány - amely egy sorozat első kötete - nem fukarkodik az elítélő szavakkal ("hazugság, szemfényvesztés, megtévesztés"), majd szelídebb tónusban azt is az olvasó tudtára adja, hogy "a hangzatos ígéretek ideje lejárt, ideje felébredni és dolgozni".
   Érdekes, ezek a momentumok és kívánalmak szinte szóról szóra megfogalmazódtak azon a fórumon is, amelyen a MIÉP dunaújvárosi szervezete rendezett délután a Városháza közgyűlési termében (amely kicsinek bizonyult az esemény lebonyolításához - e sorok írójának például égő képpel kellett átverekednie magát a fal mellett állókon és kikoccolni, hogy e dolgozat idejében eljuthasson önhöz/hozzád, szeretve tisztelt böngésző). Szerencsére a korábban kiadott programon fordítottak, így először a dunaújvárosi helyzetelemzést hallhatták a fórum résztvevői dr. Győrik János főorvos, a Magyar Igazság és Élet Pártja országgyűlési képviselő-jelöltje előadásában. Győrik doktor először az elvesztegetett időszakról, a város tizenkét éve tartó agóniájáról, valamint a szocialista burzsoázia diszkrét bájáról, továbbá a politikai önkény megnyilvánulásairól szólt, egyként felemlegetve a Dunaferr- és kivált az Acél XXI-ügyeket, az iskolabezárások kérdését, a "Tesco- és Pláza-botrány" néven aposztrofált történéseket. Részletesen kitért az egészségügy siralmas állapotára - és a kórházzal kapcsolatos problémákat is megosztotta hálás hallgatóságával. A képviselőjelölt a város sorvadásának megállítását ígérte, jelentős taps.
   Hát, hogy dr. Győrik János nem egy született szónok, az még szelíd vélemény - ráadásul a hangosítást is csúnyán elrontotta az ellenség (mármint gondolom) -, Franka Tibor viszont már jelentős gyakorlatot szerzett a retorikai képességek gyakorlásában (a meghívó is mint a Pannon Rádió újságíróját aposztrofálja). Természetesen ő is az elvtársakból lett urakra ránt ostort, "vörös csillag árnyéka a napszítta falakon", vált poézisbe, majd egy "szarjankó"-val igazolja, hogy szókimondásért sem megy az emeleti szalagavatóra. Kemény törvényekkel és azok szigorú betartásával, és egyáltalán, renddel kecsegteti a megalázott dunapenteleieket - nagy taps -, majd, miután közli, hogy ébredezni kezd a magyar, azt is megígéri, hogy csak a gazemberek nem ússzák meg (mármint a törvényi felelősségre vonást), a kisembereknek, köztük a hazáért és unokájuk jövőjéért aggódó volt párttagoknak nem kell félniük (sic!). A világ léte egy szív, amely dobog mondatnál kezdődött az említett kitüremkedésem, de a fonalat már ott elvesztettem, hogy izraeli, amerikai vagy - lehetséges, hogy - francia zászló leng majd a magyar temetőkön. Így már nem hallhattam a Franka-álláspontot a cigánykérdésről, és azt sem tudtam meg, miféle esélyeket kínál a MIÉP a privatizációra és munkahelyteremtésre. Az utolsó szó, amit hallottam, a "felelősség" volt.

-nyzs-
(Dunaújváros Online Hírek)