Radikálisan csökkentenék a közterheket

Megáll az idő a magyar gazdaságban? címmel gazdaságpolitikai fórumot tartott tegnap délután a Liberális Közéleti Szalon keretében az SZDSZ helyi szervezete, a kérdésre Csillag István jogász-közgazdász, a Pénzügykutató Rt. igazgatója adott a szabaddemokraták programjához igazodó feleleteket.

    Az előadó - aki a párt egyik programalkotója, a Korszakváltás programja című dolgozat megalkotásának egyik vezetője - első mondata így szólt: "a szerződéseket be szokás tartani". Az elmúlt három és fél év által okozott legnagyobb kárnak ugyanis azt tartja, hogy ezt követően már senki sem hiszi el, hogy az adott szó, a megkötött szerződések, üzleti tervek betartandóak, betarthatóak.
   Az előző nyolc év jellemzése során kifejtette: vegyes érzelmeink lehetnek azzal az időszakkal kapcsolatban is, azonban a piacgazdaság intézményei szilárdultak, tisztultak, nőtt a vállalkozói autonómia, szabadság, a kormányok gazdaságpolitikája töretlenül az EU-csatlakozást célozta, kiszámítható volt, nem voltak az országnak területei, városai "büntiben". A magyar gazdaság lehetőségeit erősítette, hogy a világban 1988-tól konjunktúra volt.
   A világgazdaság felfelé ívelése azonban megtört, és ez különösen nagy felelőséget ró a magyar kormányra. Azonban az ország jelenlegi vezetése alatt olyan folyamatok indultak el, amelyek éppen a gazdaság megtorpanását, stagnálását eredményezték. Szűkült a vállalkozások biztonsága, szabadsága a minimálbérrel kapcsolatos, illetve az árstabilitást célzó lépések miatt, illetve a hatalom ökleként használt APEH működése által. Az intézményekbe vetett hit csökkent. A Széchenyi Terv a rokonok, barátok, üzletfelek előnyökhöz juttatását szolgálja, illetve azok kapnak még a támogatásokból, akik arcukkal vállalják a kampányban való részvételt. Másoknak a Simicska-féle elvek szerint kialakított APEH jut. Tehát a támogatások elnyerésének nem az a feltétele, hogy az EU normái szerint versenyképes vállalkozásokról van-e szó, hanem az a célja, hogy besulykolják: "velünk együtt gazdagodsz".
Közben a hazai gazdaság felélte növekedésének tartalékait, nemzetközi versenyképessége visszaesett. Már nem bővül a foglalkoztatás, a megtakarítások drámaian csökkennek, a termelékenység korábbi gyors fejlődése tavaly megállt, az állami terhek csökkenése tavaly megállt, idén várhatóan nőni fog. Ha a ténylegesen foglalkoztatottak arányára - Magyarországon a munkaképes korúaknak mindössze 51 százaléka, míg az EU-ban ezen szempontból legrosszabb Portugáliában 63, a másik végletnek számító Svédországban 91 százalék - vetítjük, a közterhek nagyon magasak.
Az utóbbi kapcsán az SZDSZ programja szerint többeknek kellene kevesebbet fizetni. Ezért radikális adócsökkentést javasolnak: a kétkulcsos rendszer szerint a bruttó átlagkereset kétszereséig (200 ezer forint) 18 százalékos, afölött pedig 36 százalékos lenne az adó. A tb-t pedig 5 százalékponttal csökkentenék. Ezektől a lépésektől a foglalkoztatottak számának növekedését, a gazdaság rézleges kifehéredését várnák. Így megítélésük szerint az első évben - amikor az államháztartás szükséges reformjai, így az egészségügy átalakítása is terhelné a büdzsét - viszonylag erőteljes romlásra lehetne számítani a költségvetés és az államháztartás rendszerében. Azonban az adóalap-növekedést, a foglalkoztatás bővülését, a megtakarítás GDP-növelő hatása következtében várhatóan 150-200 milliárdosra mérséklődő első éves bevételkiesés - a költségvetési hiány romlása - finanszírozható, kezelhető (párt nemzetközi szakemberekkel ellenőriztette az elképzelést), és a befektetőket sem riasztaná el, mivel a szándék kiszámítható, tiszta. Ezt követőn viszont 3-4 éven keresztül nagy lendületet vehetne a gazdaság: a 3-4 százalékos növekedés felső határához közelíthetne az ország.
   A szabaddemokraták a privatizáció erősítését is bevetnék a költségvetési hiány kezelése során. Elsősorban nem a befolyó bevételek kapcsán, hanem annak az elvnek a követése nyomán: mindent el kell adni, ami ráfizetéses. Emellett meg kell szüntetni azt, hogy a költségvetési szektorba húzódott intézmények "emlőin" ott lógjon ez a rengeteg vállalkozás. Az is sokat hozna, ha megszűnne az intézményesített, állami szintű korupció.
   Csillag István kitért a Dunaferr-ügyre is. Kifejtette, hogy az elmúlt közel négy év egyik nagy kárvallottja a város. A kormány felrúgta azt a szerződést, amely, míg működött, nem volt hátrányos, mióta nem működik, érzékelni, mennyire hátrányos. A helyzetet, amennyire lehet, helyre kell állítani.

K.K.
(Dunaújváros Online Hírek)