A lépfenének már nincsenek titkai

Amerikai kutatók meghatározták annak a vegyületnek a szerkezetét és funkcióját, amely a lépfenét okozó baktérium toxikus hatású anyagaiból eddig még ismeretlen volt a tudomány számára. Ezzel elérhető közelségbe került a hatékony ellenszer kifejlesztése.

   A lépfene (anthrax) kórokozója, a képen hosszúkás alakzatok formájában látható Bacillus anthracis három mérgező hatású (toxikus) molekulát használ a sejtek elpusztítására. A két korábban meghatározott molekula egyike a másik kettő tevékenységét segíti elő, a másik pedig a baktérium ellen védekező fehérvérsejteket pusztítja el.
   A most részletesen felderített harmadik egy olyan enzim (katalitikus hatású fehérje), amely arra készteti a sejteket, hogy elképesztő mennyiségben állítsák elő az egyébként létfontosságú ciklikus-AMP molekulákat.
   A cAMP igen jelentős szerepet tölt be a sejten belüli folyamatokban, s mennyiségét fontos anyagcsere-rendszerek szabályozzák. A lépfene toxinja ezeket a szabályozó-rendszereket zavarja meg, s a normálisnál sokkal nagyobb mennyiségben megjelenő cAMP lehetetlenné a sejtek működését.
   A toxin szerkezetének meghatározásakor azonban kiderült, hogy van egy gyenge pontja, ahol hatékonyan támadható. A molekula kulcsfontosságú részén ugyanis egy mély, árokszerű terület található. Elméletileg könnyen lehet olyan gyógyszermolekulát előállítani, amely pontosan beleillik e "szakadékba", s azt lefedve gátolja a molekula működését.
   A kutatók a Nature 2002. január 24-ei számában számolnak be eredményeikről (Drum, C. L. et al. Structural basis for the activation of anthrax adenylyl cyclase exotoxin by calmodulin. Nature, 415, 396 - 402, 2002). Figyelmeztetnek azonban arra, hogy a három méreganyag egyikének hatástalanítása nem elegendő. Az ideális megoldás egy olyan gyógyszer-kombináció lenne, amely a fehérvérsejteket elpusztító ún. letális faktort is gátolná.

[origo]