Szent Bálint a szerelmesekért

Szent Bálint napja a szerelmesek ünnepe az angolszász kultúrájú országokban, és a világ fokozatosan amerikanizálódó többi országában - természetesen nálunk is.

   Február közepén már az ókori rómaiak is a tavasz közeledését, a tisztulást és a termékenységet köszöntötték Lupercalia ünnepén, amelyet a később nimfákat üldöző szatírként ábrázolt Faunus isten tiszteletére tartottak. Kecskebőrbe öltözött papjai a Palatinus domb oldalában, az istennek szentelt barlangban áldoztak, amely most is a Circus Maximus lóversenypályájára néz. Ezt a pogány ünnepet helyettesítette Szent Bálint, aki Valentinus névvel Róma közelében, a vízeséséről ismert Terniben, Kr. u. 175-ben született (az ötven évvel korábban elhunyt Tacitus városában), és itt is választották püspökké, 270-ben viszont már a birodalom fővárosában prédikált. Claudius császár letartóztatta, de megmenekült, mert egy római patríciuslánynak visszaadta a látását, Aurelianus császár alatt azonban mártírhalált halt. A Via Flaminia országúton korbácsolták halálra. Ereklyéjét Terni bazilikája őrzi - a szerelmesek zarándokhelye, ahol a Szent Valentinnak dedikált emlékszívek veszik körbe az oltárt. A legenda szerint ugyanis, amikor Valentin szerelmeseket látott veszekedni, rózsával békítette őket, és amikor Sabinus római centurio beleszeretett a keresztény Serapiába, a lány szülei azonban ellenezték a házasságot, Valentin keresztelte meg a pogány katonát, és adta össze őket. Serapia később halálosan megbetegedett, Sabinus pedig a szenthez imádkozott, hogy együtt távozhasson élete szerelmével. Február 14-én szokás szerint több száz olasz pár mondja ki a boldogító igent Terni templomában, idén azonban - a modern szelek hatására - a magányosok is hallatják hangjukat: Rómában az olasz Single Klub hirdetett "ellentüntetést"! Mindenesetre aggasztó - jegyezték meg a milánói szociológustalálkozón -, hogy a napokban vetített új Casanova tévésorozat kevesebb olasz nézőt vonzott, mint a heti állatos dokumentumfilm.

Valentin-napi üdvözlet a DO-val