Felgyújtott hajléktalanok

Székesfehérváron rejtélyes körülmények között égnek meg emberek, s az esetekről egyelőre a rendőrség is keveset tud és még kevesebbet mond.

   Barbárság! - összegzi véleményét a Fehérváron történt gyújtogatási esetekről egy idős hölgy, aki a legutóbb, kedden történt eset helyszíne mellett lakik.
    Székesfehérváron vasárnap délután életveszélyes sérüléseket szenvedett egy tizennyolc éves fiatalember, aki eddig ismeretlen körülmények között gyulladt fel. Testének több mint kilencven százaléka megégett, s hiába szállították a gyors elsősegélynyújtás után Budapestre, a Szent István Kórház égés-plasztikai osztályára, már nem tudtak rajta segíteni az orvosok: kedd éjfélkor elhunyt.
   A Szent István Kórházban több, gyanús körülmények között megégett székesfehérvári égési sérült fekszik ezekben a hetekben. Az elhunyt fiatalemberen kívül két fehérvári hajléktalant ápolnak ott. Egyikük december közepén lobbant lángra egy sportpálya használaton kívüli öltözőjében. A másik hajléktalant kevéssel a fiatalember tragédiája után, kedd délután egy lakótelepi ház tövéből kellett kórházba szállítaniuk a mentőknek. Ez utóbbi, 44 éves férfi még mindig életveszélyes állapotban van, a decemberben megégett férfit szerencsére hamarosan gyógyultan engedhetik haza az orvosok.
   Mindkét hajléktalan azt mondta a rendőröknek, hogy fiatalok dobtak rájuk valamilyen gyúlékony anyagot, amitől lángra lobbant a ruhájuk.
   A rendőrség az elhunyt tizennyolc éves fiatalember, K. János esetében előbb öngyilkosságra vagy balesetre gyanakodott, ezért államigazgatási eljárás keretében kezdte vizsgálni az esetet. A kedden felgyújtott hajléktalan első vallomása nyomán azonban K. János ügyében emberölés alapos gyanúja miatt folytatják a nyomozást ismeretlen tettes ellen, míg a kedden megsérült hajléktalan esetében életveszélyt okozó súlyos testi sértés a vizsgálat alapja.
   A decemberben megégett hajléktalan ügyében a rendőrség már lezárta az akkor megindított államigazgatási eljárást: a nyomozók nem találtak idegenkezűségre utaló körülményt, a sértett az eset idején annyira ittas volt, hogy többször is megváltoztatott vallomását nem tudták figyelembe venni, tanúkat sem találtak a rendőrök. Mindenesetre a körülmények - így utólag - kísértetiesen hasonlóak. Németh Lajos, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője nem kívánt beszélni az esetleges összefüggésekről, és a nyomozás érdekeire hivatkozva nem közölt részleteket a vizsgálatok állásáról.
   Eddig annyi tűnik biztosnak, hogy K. János, aki koránál lényegesen fiatalabbnak látszott, vasárnap délután azzal búcsúzott el édesanyjától és nevelőapjától, hogy egy barátjához megy, sportolókat ábrázoló fényképes kártyákat cserélni. A kismértékben értelmi fogyatékos fiatalember - aki azonban ismerői szerint mindig tisztán, szépen öltözötten járt - már hazafelé tartott barátjától, amikor a végzetes eset történt vele. Útja a volt szovjet laktanya mellett vezetett el: ezen a környéken egy nagyáruház, a mögött egy hatalmas füves-bokros terület, mellette pedig a XIX-XX. század fordulóján magyar lovassági laktanyának épült, később egy szovjet páncélos ezred által használt épületcsoport áll. A laktanyában néhány vállalkozó bérel raktárt, vagy műhelyt, kisebb üzlethelyiséget. Ám az épületek többsége erősen leromlott állagú, az ablakok kitörve, az ajtók felfeszítve, a szemetes helyiségekben az ide éjszakára rendszeresen visszatérő hajléktalanok limlomjai hevernek.
   A környékbeliek tudnak a laktanyában, pontosabban annak kerítése mentén élő hajléktalanokról, de mindeddig tudomásul vették jelenlétüket.
A közelben lakók feltételezései szerint valaki vagy valakik viszont megelégelték a hajléktalanok ittlétét, és elhatározták, hogy figyelmeztetik őket: jobb lesz, ha elhordják magukat innen. K. Jánost szerencsétlenségére összetéveszthették egy hajléktalannal, vagy azt hitték, hogy ő is közéjük tartozik, és minden valószínűség szerint benzinnel leöntötték, majd gyufával meggyújtották.
   A fiú a fájdalomtól félőrülten, sokkos állapotban rohant át a közelben lévő főúton. Ruhája már leégett róla, bőre a hátán, hasán, fején megszenesedett, légcsöve és tüdeje is súlyosan károsodott, csak a kézfeje és a lába maradt viszonylag épen. Ezért gondolják sokan, hogy nem lehetett véletlen baleset vagy öngyilkossági kísérlet az, ami vele történt: akkor a keze mindenképpen súlyosan megégett volna. Az öngyilkosságot egyébként családja is határozottan kizárja.
   K. János, bár ő maga már aligha láthatta, éppen egy rendőrautó előtt szaladt át az úton. Délután fél négy volt, napsütéses idő. A rendőrök gyorsan magukhoz tértek a fáklyaként égő ember látványa okozta döbbenetből, és utána eredtek. Egy közeli panelház bejárata mellett találtak rá, a földön fekve, összekuporodva. Még meg tudta mondani a nevét - és egy másik nevet is mondott a rendőröknek. Mivel a rendőrség a nyomozás érdekeire hivatkozva nem ad információkat, még nem tudni, hogy a barátja nevét említette, akinél délután járt, vagy esetleg felismert valakit esetleges támadói közül. Ezután elveszítette eszméletét, és haláláig már nem is lehetett vele beszélni: az orvosok folyamatosan altatták nagy fájdalmai miatt.
   Két nappal később, kedd délután fél egykor, a fiú tragédiájának helyszínétől alig egy kilométerre, a Fehérvár szívében lángoló hajléktalannak életveszélyes sérülései ellenére nagyobb szerencséje volt. Ő a város egy forgalmasabb részén, bankok, áruházak szomszédságában, egy panellakótelep szélén, egy tízemeletes ház szélvédett szögletében kucorgott, amikor - elmondása szerint - két fiú ment el mellette, és valamit rádobtak. Ekkor gyulladt meg a ruhája. A járókelők hamar észrevették, és letépték róla a lángoló kabátot.
    A ház földszintjén kis üzlet működik. Az itt dolgozó fiatalember az esetről utólag azt mondta: váratlanul berohant hozzá egy férfi, aki azt kiáltotta, hogy ég odakint egy ember. Két műanyagkannányi vizet is rálocsoltak a negyvennégy éves hajléktalanra, mire el tudták oltani a tüzet.
- Az volt a furcsa, hogy nem kiabált, először azt hittem, hogy a bőrét nem is érte a tűz - mondja az üzlethelyiségben dolgozó fiatalember. - Később meglepődve olvastam, hogy mégis életveszélyes sérüléseket szenvedett. Lehet, hogy valóban felgyújtották, a környéken rengeteg használt gyufa volt elszórva, és itt, ezen a járdán, ahol az eset is történt, nemrég fiatal srácok egy csomó rongyot gyújtottak fel, csak úgy, szórakozásból. Én oltottam el azt a tüzet.
   A környékbeliek felháborodottan taglalják a történteket. Még azok is elítélik az eseteket, akik egyébként nem szimpatizálnak a környéken sűrűn előforduló hajléktalanokkal.
   Az ügyben folyik a rendőrségi vizsgálat.

Megégett a fehérvári férfi
Nyomoznak a halált okozó gyújtogató után