Békés ellencsapás
A tavalyi százezres tömeget szétverte ugyan
az idő (meg szeptember 11.), de így is hatalmas
háborúellenes felvonulás kerekedett Londonban.
A jelszó a régi: "Ne az én nevemben!"
Iván Anita a helyszínről.
 |
| Tömegvonzás |
Transzparensek, sétálók és üvöltözők,
imához készülődő muszlimok, kíváncsiak és
elszántak: az immár hagyományosnak mondható
Trafalgar tér - Hyde Park útvonalat több
ezernyi tüntető tette meg szombaton délután,
rokonszenvéről és mainstream-mel szembeni
egyet nem értéséről biztosítva a háború -
és a háborús fenyegetés - sújtotta országokat.
A felvonulás békés
voltát -
ez sem új jelenség - a nagy számban
felvonultatott
karhatalom tartotta fenn/biztosította,
és
bár nagyobb rendbontásra ezúttal
sem került
sor, tanúi lehettünk a kivonult
anarchista
párt néhány tagjának kétségkívül
roppant
udvarias, ám, ha lehet, még annál
is határozottabb
kiutasításának a térről. (Amit
a jelenlévő
békés tüntetők egy része szerint
meg is érdemeltek:
nem célszerű a kordonoktól pár
méterre javaslatot
tenni a rend - szintén békés
- őreinek: kérjenek
kiküldetést Afganisztánba a talibán
hatalom
erősítése céljából. Huh, ez szép
mondat volt.)
A tüntetés nagyságrendjét
persze
nem befolyásolhatta a röpke affér:
tavaly
novemberi, százezer főt mozgósító
tüntetést
ugyan nem sikerült felülmúlni,
de a két,
jelentős eltérést mutató végeredmény
tekintélyes
- a rendőrségi adatok szerint
hétezer-ötszáz,
a valamivel életképesebbnek tűnő
szervezői
számítás húszezer fő vett részt
a megmozduláson.
Biztos ami biztos - sokan voltunk.
A transzparensek
java Irán mellett
szólt - visszatérő szlogen az
"El a
kezekkel!" felirat -, de
népszerű volt
a bombákat könnyező Bush arcképe
is. Meglepő
volt viszont, hogy a szervezők
elhagyták
az elmúlt két tüntetésre olya
jellemző politikai
felhangot, ugyanakkor újdonság,
hogy a megnyilatkozók
többsége saját "élmény"
megosztásával
próbálta maga mellé állítani
a még tétovázókat.
A Bagdad pusztulását felidéző
- és azóta
is áldozatokat szedő - gazdasági
szankciók
mellett jutott szó a szeptember
11-i áldozatok
hozzátartozóinak is: a nevükben
felolvasott
tiltakozó nyilatkozat volt a
szombati tüntetés
egyik legsúlyosabb "érve".
Kelly
Cambell, aki akkor veszített
el a testvérét,
így emlékezik vissza az ellencsapások
kletette
élményeire:
- Craig búcsúztatására
készültem,
amikor meghallottam a rádióban,
hogy megkezdődtek
a bombázások. Saját tapasztalatomból
tudom,
az a nap más családoknak pontosan
azt jelentette,
amit nekünk szeptember 11. Még
soha nem éreztem
magam ilyen közel a világszerte
háború sújtotta
emberekhez. Ezért mentem januárban
Kabulba,
és ezért találkoztam egy huszonöt
éves afgán
özveggyel, aki férjén és édesanyján
kívül
már hét további családtagját
gyászolja. Mindezt
az én nevemben.
 |
| Békekövetek (fotó: Pócsik András) |
A világpolitika tényein persze
ez mit sem változtatott: Tony Blair brit
kormányfő a napokban újabb megbeszéléseket
folytatott Bush amerikai elnökkel a többek
között Irakot és Iránt érintő "megelőző"
csapásokról. Amint azt a közelmúltban Ausztráliában
tartózkodó Blair egy ottani tévécsatorna
adásában megfogalmazta, "nemzetközi
felügyelet gyakorlása szükséges az olyan
országok felett, amelyek erősen gyanúsíthatók
vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverek
birtoklásával".
A londoni tüntetés
résztvevői
szerint Blair-nek is, George
W. Bushnak is
igaza van, amikor azt állítják,
a tömegpusztító
fegyverek igazi veszélyt jelentenek
a világra.
A megmozdulás résztvevői szerint
azonban
lényegében mindegy, kinek a kezében
vannak
azok a fegyverek.
IvánA
(Dunaújváros Online Hírek)
|
