Egy másik május 1.

A Duna-part sörsátrairól figyelő tekintetünket vessük immár Londonra: Iván Anita a Mayday helyszíneiről jelent - Tony és Margaret csak hamisítvány, nehogy bevegyék, hogy ők is ott tüntettek az anarchisták között!

Fel, vörösök

   A karneválinak ígérkező nap kezdete - icipici, de szomorkás nosztalgiával - egy nagyszabású bringatúrára emlékeztette mindazokat, akiknek ismerős a Dunaújváros-Mezőfalva-Dunaújváros viszonylat (a londoni tüntetéssorozaton szerzőnkön kívül számosan lehettek ilyenek - a szerk.). Igaz, most nem az Aranyvölgyi meg a venyimi úton tekertek a népek, hanem a Camberwell-ből illetve Camden-ből a West End érintésével a Hyde Parkig - alig érzékelhető a különbség. Nagyobb csalódás azért idén sem ért senkit: a meleg tavaszi nap sokakat vonzott, és a - tüntetőink szép szavaival - "nyomasztóan provokatív" rendőri jelenlétre panaszkodó tömeg most is mindent megtett, hogy ne legyen feleslegesen kidobott adófizetői pénz a hárommillió angol font, amelyet hatósági túlórákra költöttek. Igaz, ezúttal is roppant kevesen érték fel ésszel az "Érted védek, nem ellened" elv igazságát: volt, aki nem átallott Tony Blair és Margaret Thacher arcmásával ékített bábukkal megjelenni, más virágokkal díszített volna egy rendőrmotort - csoda-e, hogy e kísérleteket nem követte osztatlan tetszésnyilvánítás a szervek részéről?
   A parkban piknikező tömegnek kora délután lett teljesen elege a már-már idillinek nevezhető állapotokból (mert ott biztos nem volt kirakodóvásár meg emelőkosaras tűzoltóautó, hogy a lufikról és a céllövöldéről most szót se ejtsünk - a szerk.), és egy harsány "Már ennyi az idő és még nem törtünk össze semmit!" felkiáltással bevette London belvárosát. A dolog nem volt túl bonyolult, már ami a menetrendet illeti: az állítólag titkosszolgálati módszerekkel kiderített - és a médiának már napokkal a nagy menetelés előtt eljuttatott - program, mint azt a Scotland Yard tájékoztatója is említi, részletesen beszámol az anarchisták találkozóhelyeiről és a tervezet randevúk idejéről: az itteni rossznyelvek szerint csak az nem fedezhette fel ezek után a szervezők web-oldalát, aki becsukott szemmel olvasta a napi- és hetilapokat. (Mint alant kiderül, a DO szívén viseli a figyelmetlen londoniak sorsát - a szerk.)

Hol a cica? (fotók: Helena Laczkó)

   Azt viszont - és ebben, meglehet, valóban tapasztalható némi szervezettség - egyetlen napilap sem közölte, hogy a rendőrség még benépesülése előtt hermetikusan körül-, illetve lezárja a Grosvenor teret. A meglepett és kicsit összezavarodott tüntetők (akiket az angol sajtó előszeretettel illet az "alkalmi rendbontó" kifejezéssel) közel egy órás körbe-körbe mászkálás után tudtak csak összeállni mintegy hatezer fős menetté, hogy megkezdődjön a rendőrséggel szembeni üldözéses verseny, fel és alá a Piccadilly teljes hosszában. Mivel az eredetileg közkinccsé vált program borult, a rendőrök is a tervezettnél nehézkesebben reagálhattak: feladatukat nehezítette, hogy a tömeg élén haladók gyakorlatilag pénzfeldobással döntöttek arról, merre is folytassák az utat, s ezt a módszert is tovább tudták bonyolítani a "Jobbra! Nem, inkább balra!" taktika, valamint a mindig hatásos "Fordulj vissza!" trükk sűrű alkalmazásával. A rendfenntartó erők képviselői pedig, tehettek mást?, futottak.
   Amint arra azért nagyjából számítani lehetett, a tömegben idővel felütötte fejét a széthúzás: egy néhány száz fős elitkommandó megrohamozta a mekdöncik még őrizetlen épületeit, a játékosabb kedvűek egy focimeccsen, a túlhevültek a Trafalgar tér szökőkútjaiban szabadultak meg fölös energiájuktól, illetve, néhányan, ruhájuktól is.
    Komolyabb incidensekre került sor sötétedéskor: a Sohóba tömörül, erősen kapatos, a szexipar legalizálását követelő szambatáncosok zenéjétől beindult tömeg több fronton is összecsapott a rohamosztagosokkal. Botok, üvegek, sőt, tűzoltókészülékek röpködtek a levegőben - öt rendőr könnyebb, egy rendfenntartó súlyos sérülést szenvedett (eltört a karja). Bár a rendőrség a tavalyi harcmodort követve végül győzedelmeskedett - körbevette és "megszűrte" a kemény magot -, az utcai csatározások végeredménye hatósági oldalról is figyelmet érdemel: ötvennégy letartóztatás, nyolcmillió fontos kár.
   Viszont - és ez már végképp komoly - a demokrácia nem sérült a Mayday során.

IvánA
(Dunaújváros Online Hírek)

Anarchia az Egyesült Királyságban és másutt